Izzók új címkével

Legyen világosság – áll a Bibliában. Lett is. Évszázadokon át a tűz, a gyertya, majd a XX. századtól az elektromosság adott fényt. A XXI. század embere azonban hozzáteszi, legyen, de csak annyi, amennyire épp szükség van. Mert drága. Mert környezetszennyező. Mert nem kell olyan erős fény. Persze visszatérni sem akarunk a sötét középkorba, hogy egy pislákoló gyertya lángja mellett ­vakoskodjunk, miközben a húst próbáljuk felszelni a vacsorához.

A környezettudatosságot képviselő emberek már évtizedekkel ezelőtt megtanulták, hogy csak azokat a lámpákat kapcsolják fel, amelyekre tényleg szükség van. Nem kell tehát, hogy fényárban ússzon a lakás, ha a számítógép előtt ülünk. A tévézéshez éppen elég egy hangulatfény a nappali sarkában, nem szükséges a konyhában is égetni a villanyt, ha kétóránként megyünk ki egy pohár vízért. A régi volfrámizzók kora is leáldozott, régóta tudjuk, hogy rendkívül kis hatásfokkal dolgoznak, a bevezetett energia mind­össze három-öt százalékát alakítják fénnyé, míg a többi hőenergiaként vész kárba. Tehát nyáron még kellemetlenek is, azon túl, hogy energiapazarlók.

Az ezredfordulón ezért a halogénlámpák élték virágkorukat, ám a felhasználók hamar rájöttek, hogy azok élettartalma nem sokkal hosszabb a hagyományos izzókénál, és energiahatékonyságuk sem olyan meggyőző, mint a LED-es izzóké, ahol a megszokott negyven-hatvan-száz wattos égőket néhány wattos LED-ek váltották fel. Rá­adásul 2018 szeptembere óta már nemcsak a volfrámégők gyártása és importja tilos az unión belül, de a halogéneké is. A szabályozás célja az energiamegtakarítás volt, mivel számítások szerint a globális felmelegedés elleni küzdelemben sokat számít, ha az elavult izzók helyett energiatakarékos lámpákat használunk: több mint 10 millió tonna szén-dioxiddal csökkenne a kibocsátás, ha mindenki LED-et használna.

A háztartások persze hamar rájöttek, hogy hiába vonzóbb az ötvenezer órás élettartam a mindössze ezer órával szemben, az ár jóval magasabb. Ezért egyre többen kezdték el keresni a kisebb-nagyobb boltok eldugott polcain még megtalálható volfrámizzókat. A szabályozás szerint ugyanis bár már csak LED-fényforrások gyárthatók és hozhatók be az unió területére, a régi készletek még eladhatók. A rossz nyelvek szerint pedig a kisboltok nem egyszerűen betáraztak évekre a régi égőkből, de kész átcímkézési üzletág épült az új izzók régiként való feltüntetésére.

Minderre a LED-gyártók is rájöttek: hiába árulnak fényes, sokat bíró és környezettudatos égőket, a hagyományos izzók vonzerejével nehéz versenyezniük. Ráadásul a megszokott wattszámokat felváltó fényerősséget jelző kelvineket sokan értelmezni sem tudják, így rossz színhőmérsékletű és erejű izzókat választanak, amiért az egész LED-forradalmat a pokolba kívánják. Az okosház-forradalommal született meg a válasz: legyenek hangulathoz alkalmazkodó, színes, fényerő-szabályozós és telefonról irányítható izzók. Az otthoni központi egység megtanulja a felhasználók szokásait, így reggel egyre erősödő fénnyel ébreszt, felkapcsolja a villanyt, ha közeledünk a házhoz, este pedig parancsszóra elalszik az összes égő, így nem marad véletlenül sem égve egyetlen körte sem.

Mindez élmény, a játékosság kihasználása pedig az egyik legfontosabb marketingeszköz a XXI. században. Mégis felmerül a kérdés, hogy bár a LED igen környezetbarát, de a wifiről vezérelhető trükkjei mennyire biztonságosak. Milyen hekkereket engedünk be otthonunkba egy netről vezérelhető izzón keresztül? Nem volna-e sokkal zöldebb az évszázadokon át használt gyertya, amelynek környezettudatosságához aligha férhet kétség?