Jó reggelt, főorvos úr! – köszöntötték kollégái Garzuly Ferencet közel negyven évig a szombathelyi Markusovszky Egyetemi Oktatókórházban, ahol több mint öt évtizedet töltött el. Köszönthették volna címzetes egyetemi tanárként vagy adjunktus úrként is. Bár utóbbi rövid ideig volt, és állítása szerint „az adjunktusnak mindent kell tudnia, a főorvosnak meg csak azt, hogy hol az adjunktus”.
A professzor könyve két szerkezeti egységből áll. Egyrészt orvos-beteg kapcsolatokat és eseteket elevenít fel, másrészt magánéleti történeteket, művelődéstörténeti és közéleti érdekességeket oszt meg az olvasókkal. Az eklektikus könyv külső megjelenéséhez az író felesége, a Kossuth-díjas keramikusművész, Geszler Mária is hozzájárult. A szkeptikus, néhol önironikus kötetben száznál több fotó is látható a családról, kollégákról, épületekről, utazásokról, műalkotásokról.
Az orvos-író 1937-ben született Pozsonyban, szüleivel nyolcévesen menekült Magyarországra. A szombathelyi kórházban 1962-ben kezdett el dolgozni. A professzor, akinek szakkönyveiből ma az egyetemeken tanulnak, legutóbbi köteteiben ritka orvosi eseteket mutatott be. A kilencedik, Jóreggelt főorvosúr! című önéletrajzi művében nem szakkönyvíróként csillogtatja meg tudását. Az első, A jelen sodrásában című fejezetben az orvostudós munkájáról, a gyilkos kórról, a daganatok különös világáról, esti olvasmányélményéről, feleségéről, egy svájci neuropatológusok számára rendezett kongresszusról, a bantu nyelvről, a krušovicei csapolt barna sör ízvilágáról és a cserkészinduló szövegmódosulásairól tudunk meg többet. Később megismerhetjük Limbacher Rezsőt, a pozsonyi születésű, elismert szülész-nőgyógyászt, a szenvedélyes fotográfust, A rózsa világa című könyv szerzőjét, lapszerkesztőt – Garzuly Ferenc nagyapját, kivel a borítón együtt láthatók 1941-ben. A nagypapa, aki kovácsinasként kezdte az életét, „németnek született, magyarrá vált, elveszítve hazáját Csehszlovákiában. […] 1947-ben halt meg, magyarok számára a szlovákok között a legnehezebb időkben.”
