Mars, Vénusz és üzletfeleik

Farrell és Newman új kölcsönös függésekről is beszél. Az egyre inkább globális kereskedelem és kommunikáció világában Amerika és Európa viszonya már nem képezhető le Washington, illetve Brüsszel, Berlin, Párizs, London vagy akár Budapest kormányzati szándékaival. Az összeszűkült glóbuszon a gazdasági szereplők, köztük technológiai óriások és a nem kormányzati (civil) szereplők váltak a világpolitika és vele együtt a szabadság és a biztonság dinamikájának alakítóivá. Az amerikai elnök emlegeti ugyan, hogy nem lehetsz az első a világon, ha csak a második vagy az űrben, de asztronautáit már egy magáncég, a SpaceX repíti az űrbe, miközben Trump éppen egy mikroblog-szolgáltatóval hadakozik.

Mi, átlagemberek is így vagyunk ezzel akár Amerikában, akár Európában. A legtöbben egész nap a technológiai óriások szoftvereit, alkalmazásait, fejlesztéseit használjuk, ha dolgozunk, szórakozunk, kommunikálunk, banki átutalásokat hajtunk végre az interneten. Egyszerre várjuk a technológiától, hogy legyen biztonságos, és védje a szabadságunkat: letilthassuk a közösségi oldalon a gyűlölködve ellenünk fordulókat, és ne apasszák le illetéktelenek a bankszámlánkat, mert megkaparintották a jelszavunkat. De maga a szolgáltató – például a Face­book vagy a Twitter – se éljen vissza a személyes adatainkkal, és ne tiltsa le a mondanivalónkat csak azért, mert politikai­lag nincs ínyére. Olyan követelményeket támasztunk velük szemben, amelyeket az egyén és a társadalom régen csak az állammal szemben fogalmazott meg, hol­ott ezek óriáscégek, amelyeket nem szavazók mozgatnak az urnáknál, hanem felhasználók és részvényárak.

Ez a könyv elméleti munka. Azokat a pontokat köti össze elmélettel, amelyeket máskülönben jól ismerhetünk az újságok híradásaiból vagy akár a saját mindennapi életünkből.

(Henry Farrell–Abraham L. Newman: Magánszféra és hatalom – Transzatlanti küzdelem a szabadságért és a biztonságért. Pallasz Athéné Kiadó, Budapest, 2020, 300 oldal. Ára: 3499 forint)