A trianoni centenárium alkalmából Sárkány Győző grafikusművész nagyszabású kiállítással jelentkezik: a Trianon anzix című tárlat száz fekete-fehér rajz alkotta képfolyammal, valamint a hozzárendelt száz kísérő mondattal várja a látogatókat. A kiállítás teljes anyagát tartalmazó kiadvány köszöntőjében Németh Zsolt országgyűlési képviselő, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke rámutat arra, hogy „Trianonnal végső soron senki sem járt jól, még a látszólagos győztesek sem, ezért ideje, hogy közösen számoljuk fel a máig ható káros következményeket, a magyar kisebbségi közösségek diszkriminációját. […] Magyarországnak különösen fontos teendője, hogy a nemzetközi és európai fórumokon, a kétoldalú viszonylatokban minden erejével támogassa a határon túli magyarok autonómiatörekvését.”
Demeter Szilárd székelyudvarhelyi író, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója bevezetőjében kiemeli: dédnagyapja magyarnak született, a fia már megint – köztük három nemzedéknyien vetették vigyázó szemüket az elárvult és elárult anyaországra. De hogy meglelje hazáját, odahagyta a szülőföldet. „Ez az otthonról haza ingajárat még akkor is terhes, ha a határon könnyebb átlépni. Nem a határ megléte, hanem az ottléte zavar, olyan dolgokat választ el, amelyek egyébként összetartoznak” – szögezi le.
Kriza Zsigmond jogász, kulturális menedzser szerint nemzeti érzés nélküli Európa nem létezik. „Ha már az unió annak idején nem a kulturális, hanem a gazdasági közösség megteremtésével kezdte Európa egységesítését, akkor talán most jó lenne ebbe az irányba fordítani a kormányt. Ha elfogadható lenne az az alapgondolat, hogy a tagországok nem a nemzeti önfeladás vágyával léptek be az unióba, hanem nemzeti gyarapodásuk előmozdításért és az európai ügyek közös megoldásáért.”
D. Udvary Ildikó művészettörténész-történész, a Pesterzsébeti Múzeum igazgatója rövid tanulmányban mutatja be a tárlat koncepcióját, s ismerteti a kiállított anyag tartalmi és formai jellegzetességeit: „A művész célja a történelmi tragédia nemzeten túli, világtörténelmi méretben történő szemlélete. […] Nem a konkrét veszteségekre, hanem az emberi drámák közösségére, a történelmi igazságosság és igazságtalanság relativitására világít rá. […] Trianon nála egy széles körű történelmi átalakulás része […]. Kozmikus távlatokból szemlélve azonban összemosódik […] az élet milliárdnyi fájdalma, dühe és csalódottsága. Megszűnik a különbség egy római katona vagy egy ifjú magyar honvéd személyes sorsa között. Összetorlódik az idő, és mindezek az események egyidejűvé válnak Sárkány Győző lapjain.”
