A nyolcvanas évek rock-metál zenéjében gyökerező szerzemények azonban nélkülözik azokat a megoldásokat, amelyekre felkapnánk a fejünket. A dögös riffel indított Harc és küzdelem című kezdő nóta kőkemény alapokra ültetett vérpezsdítő tempójával, fülben maradó dallamával jó felütésnek bizonyul, kár, hogy némileg szerényebb kivitelben, ám ugyanezen kaptafára húzva még öt dalt elhelyeztek az albumon. A sorból csupán a lassabb, lírai Terheim súlya, valamint a Szemek a sötétben opusza lóg ki, ám a nagy áttörést ezekkel sem sikerül elérni.
A teljes zenei anyagot hallgatva anélkül is előjön a déjá vu érzés, hogy hivatalos oldalukon elolvasnánk zenekari ismertetőjüket, miszerint az Ossian és a Pokolgép mellett Kalapács József énekes zenei vonalát követik. Amennyiben úgy gondolják, hogy megelégszenek a kiváló „ősök” életművének hűséges követésével, úgy – a szűk zenei piac hazai lehetőségeit figyelembe véve – valószínűleg nem sok babért arathatnak. Megfelelő zenei-hangszerelési-szövegírói kreativitással – a stílusjegyek megtartása mellett, újszerű megoldásokban gondolkodva, különös tekintettel a változatosságra – azonban könnyedén felhívhatják magukra a figyelmet. Nem érdemes beállni a sorba! Nem csupán az ott tapasztalt tülekedés okán, de azért sem, mert az első helyek már foglaltak. Éppen ezért némi kitérő kanyarral, nagyobb sebességfokozatba kapcsolva a sor akár előzhető lehet. Zenei kvalitásaik, törekvéseik alapján pedig úgy tűnik, érdemes.
(Monument – Az ébredő, CD, Nail Records, 2020)
