Gumicukor

Ha ilyen irányba halad a trash műfaj, a gyomrunkat sem fogja úgy megfeküdni, mint a szottyadt sült krumpli.

Nagyon kell néha egy kis szemét! – sóhajt boldogan Zsófi barátnőm, miután hatalmasat harap dupla sajtos hamburgerébe. Helyeselnék is nyomban, ha nem lenne épp tele a szám egy adag ízfokozókkal felturbózott, péppé krémesített, majd újraformázott krumplihasábbal. Nyilvánvalóan a szénhidrátmentes diétám közvetlen közepén. Mostanában persze fogyasztunk mindenféle hangulatjavító, szórakoztató szemetet. Mindenki néz ilyesmit, felesleges a színjáték! A Bergman-életmű pörgetésének szüneteiben vagy csupán egy nyomott hangulatú videókonferencia után úgy megjön az étvágy egy könnyed műsorra, mintha egy vegetarianizmusra kényszerített kutya orra előtt vértől csöpögő steaket lóbálnának. Ha pedig már nem elégít ki a Mónika show-ban egymással üvöltöző Józsik és Marik vissza-visszanézegetése vasalás közben, a friss választék szinte végtelen. Nézhetünk főzős vetélkedőt, önjelölt divattervezők párbaját és egymással versengő transzvesztitákat.

Kétezerhúszban viszont hál’ Istennek már nem elég ordenárénak lenni, kell valami csavar és aktualitás a műsorokba: a Netflix néhány friss valóságshow-ja pedig pont ilyesmivel próbálkozik. Először is itt van a Vak szerelem című saga, egy egyszerű szerkezetű show, mégis beszippantanak az abszurd szerelmi sztorik, és ahogy szépen kibontakozik, hogy a szereplők zöme igazából milyen szörnyű ember. Az egész „kísérlet” úgy zajlik, hogy az alanyok vetésforgóban randizgatnak egymással kapszulákba zárva, tehát csak a másik hangját hallják, de gőzük sincs arról, hogyan nézhet ki. Tíz nap alatt el kell dönteni, ki kivel akar házasodni, és csak ezután látják meg egymást életükben először, egy rövid vakáció után pedig jöhet az esküvőszervezés. Érdekes, hogy a játékosok mitől féltik leginkább szerelmüket: a család és a barátok véleményén túl úgy vélik, újdonsült kapcsolatukat a közösségi média teheti tönkre. A Facebook vagy az Instagram, amelyektől el voltak zárva a randik és a nyaralás alatt, nagyobb veszélyt jelentenek egy friss kapcsolatra, mint a saját szüleik véleménye.

A nézők kukkolás iránti rajongását ki kell szolgálni, mégis jogosan merül fel a kérdés: mi újat tud mutatni egy ilyen műsor? Mondjuk reflektálhat a hazug virtuális világra: a Circle (Kör) című show tulajdonképpen egy interneten, a közösségi média világában játszódó Nagy Testvér. A játékosok egy házban laknak, de különböző lakásokban, és csak a Circle rendszerén kommunikálnak: mindenki létrehoz egy profilt, amelyre vagy a saját képeit tölti fel, vagy egy olyan alteregót, akinek szerinte van esélye megnyerni a főnyereményt.

Eddig leginkább azt vártuk egy klasszikus beköltözős felállástól, amelyben szép embereket zárnak paradicsomi környezetbe, hogy a szereplők azonnal letépik egymásról a ruhát. Ezt a gyakorlatot fordítja meg az Ellenállhatatlan kísértés: ebben a műsorban a felajzott fiataloktól pont azt vonják meg, amit a legjobban szeretnek: a szexet. A feladatot bibliai csapásként megélő csapat százezer dollárt kap, ha kibírja szexuális érintkezés nélkül, ha viszont valaki megszegi a szabályokat, súlyos összeget vonnak le tőlük. A játékosok döntik el, megéri-e próbára tenni a barátságokat akár egy kérdéses kimenetelű csókért, miközben egy mindent figyelő mesterséges intelligencia igyekszik segíteni nekik, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz és saját magukhoz.

Leöntik ugyan némi nézőcsalogató mázzal, ám az egyik módszer mégiscsak a belső szépségre koncentrál, és azt próbálja alátámasztani, hogy a külsőségek csak elterelik a figyelmünket a lényegről. A másik műsor tanulsága az, hogy ma már egy légtérben sem kell lenni a drámához és intrikához, és az online világban nem mindenki az, akinek hisszük, miközben a harmadik sekélyes Instagram-modelleket és öntelt amorózókat próbál jobb emberré faragni. Ha pedig ilyen irányba halad a trash műfaj, a végén még a gyomrunkat sem fogja úgy megfeküdni másnapra, mint a fáradt olajos, szottyadt sült krumpli.