– Mihez kezdett a két diplomájával?
– Körbejártam a filmszakmát. A végén kezdtem. Már a főiskola alatt írtam filmkritikákat, később a Vox mozimagazin főszerkesztőjeként nagy csapatot mozgattam.
– Hogy lett önből rendező?
– A reklámszakma volt az igazi iskolám. Az IBS-en sok reklámügynökségen dolgozó embert ismertem meg, akik többször hívtak, hogy ötleteljünk együtt, mert tendert akarnak nyerni. Mondtam, jó, de ha megnyerik, akkor én rendezem. Megnyerték. Az első egy-két munkám borzalmas volt, minden mérce szerint vállalhatatlan. De visszahívtak! Aztán hamar belejöttem, sok mindent megtanultam, kipróbáltam, amiket aztán a filmekben hasznosítottam. Külföldön és itthon is azt mondták, hogy kellene egy névjegykártya – egy rövidfilmmel. Az elsőt, a Most látszom, most nem látszom címűt úgy hoztuk össze, hogy a reklámot forgató stábot továbbvittük hat napra – nyomott áron. Úgy éreztük, sínen vagyunk, jöhetnek a játékfilmek. Ehelyett tíz év szünet következett Liv Ullmannostul, mindenestül.
– A berni követ megtörtént esetet dolgoz fel. 1958-ban két magyar emigráns tört be a berni nagykövetségünkre, ahol tűzpárbajba keveredtek. Találkoztak olyanokkal, akik ismerték a történetet?
– Köbli Norbert forgatókönyvíró átnézte az összes dokumentumot, a teljes jegyzőkönyvet, majd ezeket elég szabadon kezelte. Döbbenetes pillanat volt, amikor a premier utáni beszélgetésen megszólalt egy hang a hátsó sorban. Az egyik fiú leszármazottja vagyok, mondta, és ez nem így történt, nem emiatt mentek be a követségre. Néma csend lett, aztán Kulka János elegánsan megoldotta a helyzetet, mondván, nem dokumentumfilmet készítettünk. Egy másik hozzátartozóról tudtunk, őt el is hívtuk a vetítésre, de nem jött, mert nem akarta föltépni a sebeket.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!