Kisarkítva

Az eredeti számítások szerint a beruházás idén zárulna, a vírushelyzet miatt azonban lassították a kivitelezést.

A szentesiek többsége üdvözli a beruházást Forrás: Majzik Attila

Államosítása után a patinás sarokingatlan a Csongrád Megyei Vendéglátóipari Vállalathoz került, majd a privatizáció során háromnegyed részét a Fővárosi Ingatlanközvetítő Részvénytársaság vásárolta meg. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy az épületben lévő szállórész a részvénytársaságé lett, a színházterem a városé. A cég 1994-ben felújítási ígérvény mellett jutott a tulajdonhoz, de 1998-ig semmit sem tett az épülettel. Ekkor úgy döntött, inkább eladja. Szentes város önkormányzata élni kívánt elővásárlási jogával, mégis a Budalakk Konzorcium Kft. vásárolta meg. Ezt követően évekig tartó pereskedés következett. Remélve, hogy a szálloda tulajdonvitája majd csak eldől, Szentes önkormányzata mindeközben előteremtette a színház felújításához szükséges anyagiakat, és a felújítás első ütemére közbeszerzési eljárást hirdetett, amelyet viszont a hosszú ítélkezési határidő miatt később le kellett állítania.

Újabb fordulat 2007-ben következett be, amikor a szocialista vezetésű testület összeállt egy ingatlanberuházó vállalattal, és létrehozta a Pendola Szentes Kft.-t, azzal a céllal, hogy a Petőfi Szállót ötcsillagos wellnesshotellé és rekreációs központtá fejlessze. A megállapodás szerint az ingatlant apportként vitték volna bele az új cégbe. A kivitelező a Demján Sándor érdekeltségi körébe tartozó Arcadom Zrt. lett. A munkálatokat 2008-ban szerették volna elkezdeni, ám a gazdasági válság felülírta az elképzeléseket, a beruházónak nem sikerült előteremtenie az építkezéshez szükséges pénzt. Közben a terveket is módosították, így a programban már „csak” négycsillagos exkluzív szálloda kialakítása szerepelt.

A szentesiek többsége üdvözli a beruházást
Fotó: Majzik Attila

Mivel az apportálás nem történt meg, a kft. jogtalanul, idegen ingatlanon végzett közel negyedmilliárd értékű bontást, ezért APEH-végrehajtás alá került. A szállodai rész 2017-ig, a Vigadó napjainkig állt üresen, mindkét tömb állaga nagyon leromlott. A hajdani szállodai részben a Miniszterelnökség hozzájárulásával és a Norvég Alap támogatásával 2017-ben nyitották meg a művelődési központot és kávézót, amit ma Szentes Szecessziós Házként működtetnek.

Az 1800-as évek meghatározó teátristájáról, Tóth Józsefről elnevezett színház és vigadó turisztikai célú megújítására egy TOP-pályázat keretében nyílt lehetőség. Kemény lobbizás eredményeként 2018-ban az önkormányzat 1,1 milliárd forintot nyert a fejlesztésre. Ennek köszönhetően Csongrád megye legnagyobb értékű programja lett. Az összeget a kormány is kiegészítette hétszázmillió forinttal. A város főterén álló palotát 1897–1899 között emelték a hazai szecesszió meghatározó építészei, Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján. A saroktelken álló, szabálytalan F alaprajzú, két-, illetve háromszintes ingatlan munkásságuk egyik legjelentősebb korai alkotása. Úttörőnek számított, hiszen Szentesen ez volt az első villanyvilágítású és központi fűtésű épület. Homlokzatát hosszan elnyúló, íves vonalvezetésű orommezők zárják le, tornyait hengertagos, bádoghéjazatos kupolák fedik. Az 1960-as, 1970-es években részben átalakították, hozzáépítettek, illetve bontottak belőle.

A színházteremhez 1968-ban nyúltak hozzá utoljára. Ekkor tüntették el a most visszaépített szecessziós páholyokat. Bár a beavatkozás során a szakszerűséghez nem ragaszkodtak, állítólag javítottak a terem akusztikáján. A Magyar Rádió rendszeresen készített itt nyilvános felvételeket, sőt már az átadó ünnepségen is, amelyen többek között Agárdi Gábor, Avar István, Berek Katalin, Benkő Gyula, Greguss Zoltán, Mádi Szabó Gábor, Őze Lajos és Szabó Gyula is közreműködött. Rendszeresen hat társulatot láttak vendégül a Tóth József befogadó színházban, köztük a szolnokit, a kecskemétit, a békéscsabait és a szegedit, a műfaji változatosság is ennek megfelelően alakult. Ez évente 30-35 színházi előadást és 15-20 hangversenyt, irodalmi estet, könnyűzenei koncertet jelentett.

Azon túlmenően, hogy a műemléki előírásoknak megfelelően a revitalizáció során mind az enteriőrben, mind külső megjelenésében visszatérnek az eredeti formákhoz, arányokhoz, szín- és anyaghasználathoz, a tervezők olyan turisztikai attrakció kialakítására törekednek, amelyben több önálló programelem is megvalósítható, évente elérhetik a huszonötezres látogatószámot is. Ehhez az is szükséges, hogy a színházi tér középső traktusában 240 néző befogadására alkalmas mobil széksorokat helyezzenek el, a külső és a belső tér között mozgatható színpaddal pedig elérjék, hogy ne kelljen többé esőnappal számolniuk. A színpad amúgy is a kétszeresére bővül, hiszen lesz hátsó és előszínpad is, amelyet kiegészít egy süllyesztett zenekari árok. A felújítás Szenes István elképzelései alapján valósul meg. Az Ybl-díjas belsőépítész, aki olyan kiemelt középületek létrehozásában vett részt, mint az Uránia Nemzeti Filmszínház, a Móricz Zsigmond Színház, a Holokauszt Emlékhely és Múzeum, a Budapesti Műszaki Főiskola, a Természettudományi Múzeum és a Szépművészeti Múzeum, élete egyik legszebb munkájának tekinti a szentesit.

Az eredeti számítások szerint a beruházás idén zárulna, a vírushelyzet miatt azonban lassították a kivitelezést. A színpadtechnika például Olaszországból érkezne, ám egyelőre nem tudni, mikor. Szabó Zoltán Ferenc polgármester úgy véli, ezzel együtt is elképzelhető, hogy decemberben már megtarthatják az első előadást.

A szentesiek legtöbbje üdvözli a beruházást. Van, aki úgy látja, mivel nem sok maradt meg a régiből, inkább újjáépítésről kellene beszélni, nem felújításról. Mások szerint hitelesek a látványtervek. Igaz ugyan, hogy az egykori drapériák nem piros, hanem sötétbordó bársonyból készültek, és kandeláberek világították meg az előadótermet, de vallják, nem érdemes ilyen apróságokba belekötni.