A víztorony különleges építmény. Amellett, hogy a nélkülözhetetlen ivóvizet tárolja, adagolja a városok, falvak lakóinak, a lehető legváltozatosabb formákat ölti magára. Lehet hidro- és aquaglóbusz, aquabuzogány és aquatórusz, aszódi és kiskunhalasi (mákgubó), téglabuzogány, birodalmi lépegető, dupla és szimpla vízház, fém- és betongomba, kórházi hasáb és MÁV-henger, csillag és téglarakéta – és még sorolhatnánk. Megbújik a Fővárosi Állat- és Növénykert sziklájában, szállodák és malmok homlokzata mögött, rátelepedik a kéményekre, ezüstszínű luftballonként jelenik meg, befurakodik, beleépül a lakóépületekbe (kelenföldi magasházak, Újpalota, gyöngyösi magasházak). Ritkábban repülő csészealjként találkozunk vele (csepeli, pestszentlőrinci, Dűlő utcai víztornyok).
Az ufószerű építmények kisgyermekként érintettek meg leginkább. Játszótársaimmal hittünk abban, hogy a hatalmas tornyok teteje éjszakánként leválik az oszlopról, körberepüli a lakótelepet, a teljes betonerdőt, végigsuhan a város felett, majd eltűnik a világűrben, ahonnan csak hajnaltájt libben vissza a helyére. Ezt a pillanatot azonban mindig lekéstük…
Bár a régi tornyok nem bírtak el annyit, mint az újabb koriak, és a modernekhez képest „tudásuk” is elenyészőbb, szépségük kárpótolja a gyengébb teljesítményt. Az országban található víztornyokról a Víztorony Baráti Kör készített adatbázist a lakosság közreműködésével. Pontos felmérés viszont még nem született a Kárpát-medence magyar vonatkozású létesítményeiről. Működésükről, építésük történetéről csak töredékes adatok állnak rendelkezésünkre, de az tény, hogy néhány kivételtől eltekintve a feleslegessé vált ipartörténeti emlékek hasznosítása megoldatlan. A tulajdonosoknak nincs pénzük arra, hogy a szükségteleneket lebontassák, így gyakran válnak drogtanyává, hajléktalanok szálláshelyévé. Holott a víztornyok valamikor megbecsült tárgyai voltak a településeknek. A toronyépítési hullám az előző századfordulón kezdődött, amikor a Parlament helyén elterülő üres téren átadták a város első vízművét. Kőbánya egyik magaslati pontjára telepítették a mai napig működő első víztároló medencéket. Később ugyanide, az Ihász utcába került a legfiatalabb tornyok egyike is, amelyet a vízművek 1968-ban felrobbantott. Pest legkorábbi, 1880-ban épített víztornya a Stefánia úton állt, ezt az 1950-es évek közepén bontották le a Népstadion nagyszabású munkálatai során. A legöregebb ma is álló építmény a nagy toronyépítő, Zielinszky Szilárd alkotása, 1913-as évjáratú, és az Eötvös utcában található.