
Fotó: Bach Máté
A főváros jelenlegi területén – szerény becslések szerint is – többtucatnyi használaton kívüli víztorony található, bár számuk egyre fogy. Akad köztük középkori kastélyra hasonlító, mint a Közvágóhídon lévő, és tömzsi bástyára emlékeztető a Népligetben. Tökölön a büntetés-végrehajtást szolgálja, a Margit-szigeti kiállításokat fogadott be, a Csokonai utcait a Nemzeti Színház használta tárgyalónak. Sőt az ország legkisebb múzeumát is víztoronyban rendezték be Orosházán. Szintén itt, a városhoz tartozó Gyopárosfürdőn nemcsak jelkép, hanem kilátó is az egykori víztorony. Ugyanilyen funkciót szántak a gödöllői parkerdőben találhatónak, itt néha tárlatokat is rendeznek.
A Kolbenheyer Viktor által tervezett szombathelyi létesítményen légvédelmi megfigyelőpontot hoztak létre az 1950-es években. A gyulai Göndöcs-kert tornyának tetején a Magyar Tudományos Akadémia csillagvizsgálót alakított ki, amely hosszabb szünet után a közeljövőben visszakapja eredeti szerepét. A siófoki Szabadság téren álló torony jelképe a településnek: Tourinform-irodának és helytörténeti kiállítótérnek szánták. Érdekes megoldást kínál a budapesti Golgota utcai MÁVAG-kolónia, ahol a víztorony a baptista közösség épülete fölé magasodik. Az 1960–70-es években a toronytörzsben képzőművészeti szakköröket tartottak.
Lakáscélra is már több tornyot hasznosítottak, a fővárosban éppúgy, mint vidéken (Nagytanya, Oroszlány, Palotabozsok, Pécs-Vasas). Cukrászdát még senki sem nyitott víztoronyban tudomásunk szerint, éttermet ellenben igen, Tihanyban. Kaposújlakon a hotellé minősített Somssich-kastély része a víztorony, magaslati kilátó a szállóvendégek örömére. Magyarországon az első lakó a kétezres évek elején költözött víztoronyba Budapesten, a mátyásföldi Mészáros József utcában. Az üdülővillák és kertjük szolgálatára felhúzott 27 méter magas ipari épületet az 1910-es években emelték, és csaknem fél évszázada helyezte üzemen kívül a Fővárosi Vízművek. A magányos monstrumot egy fiatal építész nézegette éveken át a szomszédos lakóházból, mígnem a tettek mezejére lépett. A szerencse is kezére játszott: az önkormányzat 1995-ben pályázatot írt ki a víztorony tulajdonjogára, így Répai Éva megszerezhette a nyolc lábon álló tartályt. Ám hiába állt készen a hasznosításra kidolgozott terv, hiába látszott kézenfekvő megoldásnak a műemlékké nyilvánítás, nem volt, aki a létesítményt felújítsa. A család végül maga végezte el a munka oroszlánrészét. Éva édesapja még ipari alpintechnikai tanfolyamot is elvégzett. Az építész asszony és férje 2002-ben vehette birtokba a közel száz négyzetméteres lakást: a körbejárható nappalit és a torony alatt elhelyezkedő hálószobát. A legfelső szintre az építésziroda került, amely ötméteres vaslétrán vált megközelíthetővé. Ezt további négy emelet követi, ahová külső csigalépcső vezet fel. A torony koronája az ablakokkal ellátott kilátószint, amely a környező dombok panorámáját kínálja. A négy méter magas tartályszintet kiállítóhelynek szánták.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!