Apró győzelmek

Mélyen felkavaró családi lélektani dráma bontakozik ki, amely tanulságával túlmutat egy pár történetén.

Anja (Andrea Bræin Hovig) és Tomas (Stellan Skarsgård) együtt a bajban Fotó: ADS Service Kft.

Maria Sødahl filmje a negyvenes évei elején járó Anja (Andrea Bræin Hovig) rákkal folytatott küzdelmét meséli el. A Remény igazi önéletrajzi alkotás, hiszen a rendezőnővel 2012 karácsonyán közölték orvosai, hogy mellrákja, amellyel korábban operálták, és amelyből fel is gyógyult, átterjedt az agyára, és mindössze három hónapja van hátra. Sødahl filmje plasztikusan és mély átéléssel képes bemutatni, hogy egy háromgyerekes, fiatal nő gyógyíthatatlan betegsége tudatában miként értékeli át a házasságát, családjához és az élethez való viszonyát.

Anja és jóval idősebb férje, Tomas (Stellan Skarsgård) kapcsolata az évek során átalakult praktikus élettársi közösséggé, barátsággá. Mindketten sikeres, munkamániás művészek, Anja kortárstánc-koreográfus, Tomas pedig színházi rendező. Emellett népes családjuk van: Tomasnak az első házasságából is született két gyermeke, és három közös gyereket is nevelnek. Szeretetteljes légkörben élik mindennapjaikat, ám kapcsolatuk észrevehetően megfakult, megszokás és megfáradt gesztusok jellemzik.

Számtalanszor láthattuk a filmvásznon a rákkal való harcot, hiszen úgymond „hálás” téma: így vagy úgy, de mindenkit érint – csak a legszerencsésebbek környezetében nem fordult még elő ez a halálos kór. A Remény történetvezetése a szokásos recepttel indít ugyan, vagyis megismerünk egy rokonszenves embert, akinél aztán gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizálnak, innentől azonban a mozi gyökeresen eltér a megszokott hollywoodi recepttől. Ízig-vérig európai film, amely nem csupán a halállal való szembenézésről, küzdésről és győzelemről vagy drámai végről akar mesélni, hanem egy házaspár egymáshoz való viszonyának átalakulásáról is, amely mindössze pár nap alatt megy végbe. Anja áttétjét karácsony előtt diagnosztizálják, életmentő műtétjére pedig szilveszter után kerül sor: ebbe a tíz napba sikerült belesűríteni húsz eltöltött közös év és egy kapcsolat teljes történetét.

Anja (Andrea Bræin Hovig) és Tomas (Stellan Skarsgård) együtt a bajban
Fotó: ADS Service Kft.

Mélyen felkavaró családi lélektani dráma bontakozik ki, amely tanulságával túlmutat egy pár történetén. A rendezőnő egy interjúban elmondta: úgy érzi, az élni akarás önmagában kevés a felépüléshez, hiszen a rákos sejteket nem érdekli az akaraterő. Sødahl filmje bemutatja a kiszámíthatatlan és olykor kegyetlen sorsszerűséget és a bizonytalanság okozta szorongást is, amelyen valóban nem segíthet semmi más, mint a remény.

A forgatókönyv nem nagy, drámai, egy irányba tartó ívet vázol fel, sokkal inkább töredékesen, a főszereplők kapcsolatára és az ő apró, hétköznapi hullámzásaikra épít. Katarzis, az nincs, apró diadalok vannak, akárcsak az életben. A Remény legnagyobb erőssége mégis a személyesség, és mivel a rendező saját történetét írta meg, már-már húsba vágóan pontos képet fest erről a család minden tagját kihívások elé állító élethelyzetről, amely nagyban megkönnyíti az átélést a néző számára, függetlenül attól, hogy személyesen érintett-e. A mindent összetartó, csupa szív Anjának fel kell készülnie arra a lehetőségre, hogy gyerekeinek nélküle kell boldogulniuk. Kimerült, szenved a gyógyszerek mellékhatásai­tól. A fájdalom és a rettegés a pár mindkét feléből kihozza legrosszabbik énjét, miközben csakis egymásra számíthatnak. Stellan Skarsgård nagyszerűen hozza a tépelődő, idősödő művészember karakterszerepét, Andrea Bræin Hovig pedig talán még nála is szenzációsabb az egyszerre kemény és mégis érzelmes, törékeny Anjaként – ha a Remény Amerikában készült volna, egész biztosan kinézne neki néhány komoly díj. Dokumentumszerűvé teszi a filmet, hogy a kórházi jelenetek egészségügyi szereplőit valós személyek, orvosok és ápolók alakítják, de Maria Sødahl még a mellékszereplőket is egy létező baráti kör valós alakjairól mintázta, így senki sem töltelékkarakter.

A halál fenyegetésének árnyékában Anja és Tomas kapcsolata egyre őszintébbé válik, és feltárulnak viszonyuk addigi rejtett jelentései is. Mély emberismeretről tanúskodó, igazi emberi dráma a Remény: bármennyire fáj is, jó végigélni.

(Remény [Håp]. Norvég–svéd filmdráma, 126 perc. Rendező: Maria Sødahl. Forgalmazó: ADS Service Kft.)