A budapesti villamosról lekászálódó fiatal férfi bizonytalan léptekkel átvág az úttesten, a Terézváros felirat közelében eléri a Nyugati tér járdáját, és a közelben lévő padok egyikére rogy. Már ül rajta egy hasonlóan ápolatlan alak, ám nem reagál az újonnan érkezett felbukkanására: csak mered maga elé. Szeme nyitva van – de hogy mit és hogyan lát, az kérdéses. Alkalmi padszomszédja kisvártatva feltápászkodik, a közeli csenevész bokrok közé szórt, egy ideje már ott heverő ruhadarabok fölé hajol. Kiválaszt egy női alsóneműt, maga elé emeli, néhány másodpercig komoly érdeklődéssel vizsgálja, majd visszaejti a többi holmi közé, és megindul az Oktogon felé. A járókelők, akik nem kapják el róla rögtön a tekintetüket, észrevehetik, hogy egész testében remeg, mintha csak lázas volna – vagy mintha tudatmódosító szer hatása alatt állna. A kérdés most, a Deák téri kettős késelés fejleményekor nem érdektelen…
Karácsony a pokol közepén
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész ember maradt a pokol közepén is.