Másképp huzalozva

A matematika szupersztárjának, példaképnek, iskolateremtő tudósnak nevezte Szemerédi Endrét Áder János köztársasági elnök a Szent István-rend átadásakor. Nyolc éve Oslóban V. Harald norvég király a matematika egyik jelenkori fejedelmének titulálta a professzort, amikor átnyújtotta neki az Abel-díjat. A legnagyobb elismerést, amelyet ebben a tudományágban megkaphat valaki. Szemerédi nem félti a magyar matematika jövőjét, mert véleménye szerint most is nagyon sok kivételes fiatal tehetségünk van.

Budapest, 2012. április 2. Szemerédi Endre áll egy tábla előtt a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetében. A matematikus elnyerte a 2012-es Abel-díjat. Szemerédi Endre magyarországi munkája mellett több mint két évtizede párhuzamosan az amerikai Rutgers Egyetem számítógép-tudományi tanszékén is tevékenykedik egyetemi tanárként. MTI Fotó: Kallos Bea Fotó: Kallos Bea

Az új tudományos eredmények átadása gyakorta nehézségekbe ütközik, ebből a szempontból az egyik legnehezebb terület a matematika. Nem a szakma művelői miatt, a tudományág lényegéből következik ez. Az átlagember a felszínt látja, a mélységekről fogalma sincs. Legyen a kutató a világ egyik legelismertebb szaktekintélye, csodabogárként tekintenek rá. Igen, elért valamit, de hogy mit, azt képtelenség elmagyarázni. A hazai közvéleményt ezért érhette meglepetésként, hogy egy itthon kevéssé ismert tudós kapta idén a Szent István-rendet. A viszonylagos ismeretlenség Szemerédi Endre habitusából is következik. Tíz éve háromszáz matematikus jött Budapestre, hogy tisztelegjen a hetvenéves tudós előtt. Akkor is igyekezett háttérbe vonulni, hárítva az ünneplést. Ha teheti, a különféle eseményekre a feleségét is magával viszi, mert tudja, hogy annak tündöklő személyisége megbocsáthatóvá teszi az ő kívülállóságát. Meglehet, a szakálla is a rejtőzködést szolgálja, de az sem takarja el kíváncsi, élénk tekintetét.

Szemerédi Endre mélyről indult.

Édesanyja, a gyönyörű nő, alig harmincévesen rákban halt meg. Apja az alig hatéves Endrét öccsével és bátyjával nevelőotthonba küldte. Szigorú ember volt, aki keményen számonkérte gyerekein a jó tanulmányi eredményeket. Endrével nem volt sok baja. A Római-part a gyerekkori nagy csavargások helyszíne, az egyik adótorony tövében sokat focizott. – Nem voltam csodagyerek. Egyszer Bozsik József megdicsért, hogy jól passzolom a labdát. Az a csoda, hogy észrevett, mert tizennégy évesen alig 121 centiméter voltam – mesélte egy korábbi találkozásunkkor. A vékony donga miatt futballkarrierről nem is álmodhatott.

A jól tanuló fiatalembert felvették az orvosi egyetemre, hogy az apai álmot beteljesítve orvos legyen. Hamar kiderült, hogy ő mást akar. Az első félév vizsgái előtt – különösen az anatómia nyomasztotta – otthagyta az egyetemet. Simán elvégezhette volna, de nem érezte magáénak a pályát. Segédmunkásként dolgozott a Finommechanikai Műveknél, közben matekfeladatokat oldott meg az üzemvezetőnek, a piacon bevásárolt a segédmunkásoknak. Középiskolás barátja unszolására az ELTE matematika–fizika szakára jelentkezett, másodszorra vették fel. Az egyetemen Turán Pál számelméleti óráját hallgatva merült fel benne, hogy esetleg matematikus lesz. A diploma megszerzése után szeretett volna az egyetemen maradni, de nem engedték. A Matematikai Kutatóintézetbe került, ahová Rényi Alfréd hívta – az ő nevét viseli ma a kutatóhely –, neki nyilván Erdős Pál, a világhírű matematikus szólt, akivel harmadév végétől dolgozhatott együtt. Erdős biztatta, hogy foglalkozzon kombinatorikával. A tanítvány sokszor elmondta, mentora nélkül biztosan nem lett volna matematikus.

Hatvannyolcban kiment Moszkvába, Iszrael Mojszejevics Gelfandhoz tanulni.

A szovjet professzor világhíres matematikus volt, de mint kiderült, olyan területekkel foglalkozott, amelyekről Szemerédinek halvány fogalma sem volt. Alekszandr Oszipovics Gelfond, egy másik matematikus volt az, akitől valójában tanulni akart. Szemerédi Gelfonddal egy hazai konferencián találkozott – őt, az oroszból kétszer megbukottat rendelték mellé tolmácsul. Hasznos volt a találkozó, hiszen a vendég feleségének cipőt, lányainak pulóvereket vásárolt. Jóba kerültek, Gelfond mondta, menjen hozzá tanulni. Ment, de a tudós két hónap múlva meghalt infarktusban. Így maradt Gelfandnál.

Hazatérve ismét a Matematikai Intézet következett, s jött az Erdős–Turán-sejtés bizonyítása. Erdős Pál és Turán Pál 1936-ban fogalmazták meg azt a sejtést, hogy az egész számok bármely pozitív sűrűségű sorozata tartalmaz akármilyen hosszú számtani sorozatot. Ezt igazolta Szemerédi 35 évesen. Az eredmény 1975-ben jelent meg, a bizonyítás egy csapásra a világ legjobb matematikusai közé repítette Szemerédit. 1976-ban Pólya-díjat kapott, az akadémiai tagságot 1982-ben nyerte el. Jellemző, ahogy később erről az eredményéről beszélt: 1975 körül nem gondolt arra, hogy elindít bármit is. Egyszerűen megoldott egy feladatot. Nem állítja, hogy nem volt nehéz, és az is biztos, hogy gyönyörű probléma volt.

Fotó: MTI – Kallos Bea

Az 1980-as évektől különböző amerikai egyetemeken volt vendégkutató, vendégprofesszor: a Columbia Egyetemen, majd a Rutgers Egyetemen. 1990-ben az utóbbi intézmény számítógép-tudományi tanszékén kapott egyetemi tanári megbízást. Ment, mivel az itthoni fizetéséből nehezen tartotta el a családját, négy lányról és egy fiúról kellett gondoskodnia. – Magyar vagyok, az is maradok. Fontos, hogy az eredményeimhez vezető minden komolyabb tevékenységet Magyarországon fejtettem ki. Igaz, amerikai állampolgár is vagyok, de külföldre csak azért mentem ki, hogy pénzt keressek. A matematikai kutatásban semmivel sem voltak nagyobbak a lehetőségeim Amerikában, mint idehaza a Matematikai Kutatóintézetben – vallott erről egy korábbi interjúban.

Az amerikai számítógép-tudományi tanszék nem volt hatással rá. Felesége segítségével válaszol e-mailekre, a számítógépet csak e-mailek és hírek olvasására használja. Nem tartja magát modern embernek. Sohasem fényképezett, mobiltelefonja is csak a családi kényszer miatt van. A tévét be tudja kapcsolni, hogy a tenisztornákat követhesse, de DVD-t csak akkor néz, ha valaki elindítja neki. Ösztönösen idegenkedik a túl bonyolult eszközöktől. – Továbbra sem vagyok igazán modern ember, de azért valamit fejlődtem. Az internetet már elég jól használom, főleg matematikai és sporteredmények követésére – válaszolt e-mailben Szemerédi Endre, aki a koronavírus-járvány miatt a személyes találkozót nem vállalta.

Azt szokta mondani, hogy a díjakkal nem lett több esze. A matematikához egyébként sem zsenialitás kell, hanem az, hogy az embernek az átlagostól eltérően legyen huzalozva az agya. Általában egyetlen problémát választ ki, és azon nagyon sokat szokott gondolkodni. Lassan járja körül a feladványt, innen-onnan nézegeti. Gyakorta kudarcot vall. Akkor újra nekilendül, vagy hagyja az egészet. Szemerédi Endre az úgynevezett magyar matematika, azaz a kombinatorika, ezen belül is a gráfelmélet egyik legismertebb szakértője. Évtizedek óta nincs olyan konferencia, hogy a főbb előadások ne az ő tételei körül forognának. – Azért tudok olyan konferenciákról, ahol nem kerültem szóba – reagált korábban erre a bókra. Mentegetőzve említi időnként, hogy kényszerből gondolkozik „másképp”. Nem matematikusként kezdte, és később sem vette a fáradságot, hogy igazán megtanulja a matematikát.

– Szerencsés vagyok, hogy olyan szakmám van, amelyet szeretek, örömmel végzek. A matematikának sok barátot köszönhetek. Ha néha valamilyen eredményt elérek, akkor talán hihetem, hogy a munkámnak haszna is van. Jelenleg diszkrét geometriai, számelméleti és kombinatorikai problémákkal foglalkozom, ahogy a múltban is ezeken a területeken dolgoztam – foglalta össze, hogy milyen kérdéseket tart napirenden.

A magyar matematika jövőjét nem félti, mert most is nagyon sok kivételesen jó fiatal matematikusunk van. Neveket nem említ, mert talán akkor igazságtalanul hagyna ki valakit, valakiket.

Amiben igazán otthon érzi magát, az a sport. A Barcelona argentin sztárját, Lionel Messit zseninek tartja. Adódik a kérdés, hogy miként élte meg a Barcelona katasztrofális vereségét a Bayern­ Münchennel szemben. – Nem voltam elkeseredve, mert évek óta az a véleményem, hogy Messit nem érdemli meg ez a csapat. Messinek vagy a Premier League-ben, vagy a Bundesligában lenne a helye. A 8:2 szerencsésebb, mint bármelyik vereség, mert talán rádöbbentette a vezetőséget, hogy mindent elölről kell kezdeni, és akkor néhány év múlva az általam szeretett Barcelona színvonalán fognak játszani – foglalta össze a véleményét a matematikus, aki nemcsak nézi a sportot, hanem sokáig teniszezett is, amit az is segített, hogy edzője pontosan oda ütötte a labdát, ahol állt. Megkopott csípőkkel ennek vége.

Amíg a csontok megfelelően működtek, órákon át járta a várost, nem törődve azzal, hogy esik vagy fúj. Egyszer, amikor a Duna-parton üldögélt, és matematikai problémán gondolkodott, egy arra járó egy százast tett az általa hajléktalannak hitt professzor mellé. Az a százas érme azóta is megvan.

Névjegy

Szemerédi Endre Budapesten született, 1940. augusztus 21-én. Legjelentősebb eredményét 1975-ben érte el, amikor Erdős Pál és Turán Pál egyik sejtését bebizonyította. 1970-ben védte meg Moszkvában a matematikai tudomány kandidátusi, később Budapesten akadémiai doktori értekezését. 1982-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1987-ben pedig rendes tagjává. 1990-től a Rutgers Egyetem számítógép-tudományi tanszékén egyetemi tanár, és a Rényi Alfréd Kutatóintézetnél kutató professor emeritus. 2010-ben az Amerikai Nemzeti Akadémia (United States National Academy of Sciences) tagja lett. Fontosabb szakmai díjai között említendő a Pólya-díj, a Leroy P. Steele-díj és a Rolf Schock-díj. 2012-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki, ugyanabban az évben nyerte el az Ábel-díjat. 2013-ban megkapta a Magyar Érdemrend nagykeresztjét. 2020-ban Szent István-renddel ismerték el pályáját.