Névérték alatt

A hónap elején I. János Károly, Spanyolország volt uralkodója elhagyta hazáját, és Abu-Dzabiba érkezett. A spanyol­ politikai elit az alkotmányos monarchia védelmében úgy ítélte meg, hogy jobb, ha az egykori király külföldre távozik. Madridban szépíthetik, hogy ez nem száműzetés, hiszen ígérete szerint az uralkodó a spanyol igazságügyi szervek rendelkezésére áll majd, de azért ez az.

I. János Károly arcképe bélyegen. Az egykori nagyság kicsiben Fotó: Jon Nazca Forrás: Reuters

A madridi király kivételes baráti kapcsolatokat ápolt az arab világban, talán nem véletlen, hogy most is az emirátusokat választotta úti ­célul, nem pedig a spanyol sajtó feltételezései szerint Dominikát vagy a közeli Portugáliát. Már ezt megelőzően is kiszivárogtak értesülések I. János Károly homályos pénzügyeiről, de a spanyol politikai élet – hálából a demokrácia szolgálatával elnyert érdemeiért – ezeket a szőnyeg alá söpörte. Miért bukott ki a szaúdi eset? A botrány Corinna zu Sayn-Wittgenstein­nek, a király volt szeretőjének 2018 szeptemberében tett sajtónyilatkozata után pattant ki, amelyben jussát követelte a százmilliós „közvetítői díjból”. I. János Károly korábban is nagy nőcsábász híré­ben állt, nem véletlen, hogy Szófia királyné nem is tartott vele a száműzetésbe. A szerető bejelentése már feltűnt a svájci pénzügyéreknek is, és megindították a vizsgálatot a király alapítványa ügyében.

I. János Károly arcképe bélyegen. Az egykori nagyság kicsiben
Fotó: Reuters

Ezt tavaly követte a spanyol hatóságok vizsgálódása. Ám időközben a spanyol legfelsőbb bíróság megerősítette, hogy a király törvényes védettséget élvez minden uralkodása alatt elkövetett tettéért, amelyet az alkotmány rögzít, kivéve a hazaárulást és az emberölést. Tehát ez a trónról való lemondása, 2014 nyara előtti minden cselekedetére vonatkozik, így korrupcióért nem ítélhetik el. Viszont azzal, hogy ezután sem jelezte a spanyol hatóságoknak a svájci számla létét, amely után nem is adózott, pénzmosást követett el. Ha végigviszik az eljárást, a volt király nagyobb összegű pénzbírságra számíthat. De az odáig vezető média-hercehurca már sokkal kínosabb, ettől próbál szabadulni VI. Fülöp is. Valószínűleg a sajtómunkások előhoznának néhány feledésbe merült ügyet is, és az apját ért minden egyes vád a fia fejére hullana vissza.

A Rómában született, Portugáliában nevelkedett Bourbon fiú tízévesen látta először Spanyolországot. Nagyapját, XIII. Alfonzot 1931-ben a köztársasági erők száműzetésbe kényszerítették. Még a hatvanas években Spanyolország akkori urának, Francisco Franco elnöknek a választása őrá esett, hogy utódjaként királyként irányítsa az országot. Az apját Franco túl liberálisnak tartotta. A jóvágású és délceg fiú katonai akadémiát végzett. 1975 novemberének végén, két nappal Franco halála után, királlyá nyilvánította magát. Hat év múlva eljött a pillanat, amikor cselekedetével beírta magát Spanyolország történelmébe. Eddig is sokat tett azért, hogy az országot a Franco-diktatúra után demokratizálja, például számos előjogáról lemondott.

Ám 1981. február 23-án mindennél többet tett. Ezen a napon Tejero ezredes vezetésével a spanyol parlamentben puccsot hajtottak végre. Ekkor még a hadsereg zöme francóista és királypárti szemléletű katonákból állt. Elég lett volna kimondania azt az egyetlen szót, hogy „előre”, és a puccs győzedelmeskedik. A kizárólagos hatalmat megszerezhette volna magának. I. János Károly aznap éjjel katonai egyenruhában, mint a hadsereg feje, tévébeszédet intézett a nemzethez. „A királyság nem tűrheti el, hogy bármiféle beavatkozással és erőszakkal meggátolják a nép által megszavazott, alkotmányban rögzített utat, amely az országban a demokratikus fejlődés mellett tette le a voksát” – jelentette ki. A puccs másnapra megbukott.

Ezzel a gesztussal spanyolok tízmillióit állította maga mögé, ha nem is lettek rojalisták.

Ő volt az a személy, akiben a polgárháború után közmegegyezést talált a jobb- és baloldal. Spanyolország gazdaságilag soha nem látott módon fejlődött: 1992-ben a barcelonai olimpián és a sevillai világkiállításon I. János Károly népszerűsége a csúcson állt. Ilyen otthoni és nemzetközi elismertség után szinte természetes volt, hogy a bal- és jobboldali kormányok felmentést adtak az apróbb stiklijeiért. A szakértők szerint a hanyatlás évei 2011 után következtek be.

Akkor robbant ki az ügy, amelyben a vejét, Inaki Urdangarint, a volt kézilabdázót öt év tíz hónapra ítélték el hatalommal való visszaélésért és több millió eurós csalásért. A lánya, Cristina csak azért nem kapott börtönbüntetést, mert a királyi család tagja – mondják Madridban. Amikor Spanyolország még mindig nyögte a 2008-as gazdasági világválság következményeit, 2012-ben a király szeretőjével együtt afrikai elefántvadászaton vett részt, ráadásul balesetet szenvedett. Ez a másik kép, amely kitörölhetetlenül megmaradt a spanyolok agyában I. János Károly tevékenységéből. Ennek a következményeként két év múlva lemondott a trónról Fülöp javára.

A jelenlegi király kis túlzással más sem csinál, mint elhatárolja magát apjától. Teszi ezt annak érdekében, hogy megmentse a spanyol monarchiát. Előbb megvonta elődje évi kétszázezer eurós járandóságát, majd bejelentette, hogy nem kér az apai örökségéből. Ám a baloldali királyságellenes erők állandóan napirenden tartják ezt a kérdést. A legutóbb például azt követelték, hogy I. János Károly költözzön ki a Zarzuela uralkodói palotából, ne a spanyol adófizetők euróiból éljen. Hát most teljesült a koalíció kisebbik pártjának, a Podemosnak követelése. Az egész királyi család és a spanyol politikai elit tárgyalásain főzték ki a volt király külföldre utazását. Vélhetően VI. Fülöpnek nem lesz olyan szerencséje, mint amilyen apjának volt, hogy látványosan példázza demokratikus elkötelezettségét.

Ám arra is nagyon vigyáz, hogy az egész alkotmányos monarchiát megrázó magánéleti bűnöket ne kövessen el.