Síppal, dobbal, hegedűvel

Miként született meg egy nagyjából húsz esztendeje nevesített műfaj, és mi annak a megítélése? Hol húzódik a törésvonal az egészséges nemzeti érzés és a radikalizmus között? Mit üzen egy évszázad múltán Trianon? Kovács László rocktörténésznek, Petrás János, a Kárpátia és Fábián Zoltán, a Hungarica zenekar egykori frontemberének, valamint Koltay Gergelynek és Szörényi Leventének a segítségével kerestük a választ ezekre a kérdésekre.

A népi motívumokat is feldolgozó István, a király című rockopera próbája a szegedi Dóm téren 2013 augusztusában. Jelentős rétegek álltak a műfaj mellé Fotó: Fotó: Kelemen Zoltán Gergely

Másik eredetszál a magyar népzene, pontosabban annak modern feldolgozásai. Jó példa erre a Muzsikás együttes vagy épp Szörényi Levente munkássága. A kilencvenes évek végén már több zenekar is népdalmotívumokkal tűzdelt rockot játszik, szövegvilágukban közvetlen módon jelentkezik a hazaszeretet narratívája, ugyanakkor szívesen nyúlnak a magyar történelem pozitív vagy negatív eseményeihez is. Akár a trianoni békediktátumhoz, annak hatásához, amely állandó témája e kultúrkörnek: elég a Kárpátia zenekar Testvérdalára vagy a Farkasok – Vesszen Trianon! című szerzeményére gondolni. Markáns, könnyen befogadható dallam-, illetve szövegvilágukkal a rockzene közönségének jelentős rétegét sikerült maguk mellé állítaniuk.

Többek között e formációkra szabták a nemzeti rock fogalmát, ami az ezredforduló kezdetétől vélhetően a Pannon Rádiótól ered, amelynek Rockszerda című adásában rendre helyet kaptak a műfaj képviselői: mint a Kárpátia, a szkinhed eredetű, azóta konszolidálódott Romantikus Erőszak, az ugyancsak keményvonalas szkinhed Magozott Cseresznye, Egészséges Fejbőr – vagy akár a Hungarica zenekarok. Miután a fősodrú médiák kapui zárva maradtak előttük, a túlélést a gyakoribb koncertezés, valamint hangzó anyagaik intenzívebb terjesztése biztosította.

Másik fontos fórumuk a Magyar Sziget rendezvény, amelyet a szervezők bevallottan a liberálisnak tartott Szigetfesztivál ellentételezéseként hoztak létre.

A felvetésre, mely szerint az aktuálpolitika – gondolva a 2006-os utcai eseményekre – mennyire erősíthette a mozgalmat, Kovács László úgy látja: nem biztos, hogy a kormányzás jobb- vagy baloldalisága önmagában befolyásolja a nemzeti rock népszerűségét, hiszen szerinte egyik esetben sem számolhatunk be hathatós háttérsegítségről. Az irányzatot a közönség érdeklődése tartja életben.

– Mi nemzeti érzelmű, nemzeti öntudattal rendelkező zenekar vagyunk – hangsúlyozza Petrás János, a Kárpátia frontembere. – Megalakulásunk óta ez az értékrendünk, büszkén vállaljuk a címkét. A nemzeti rock műfaja meglehetősen eklektikus, reprezentánsai egymástól is különböznek, valójában a szövegvilág, a mondanivaló, az üzenet jelenti a közös kapcsot. Aggódunk a trianoni gúnyhatárokon túl rekedt testvéreinkért, hiszen napjainkig fennáll az őshonos magyar nép jogfosztása, és ezt igenis szóvá kell tenni – hívja fel a figyelmet.

A nemzettudatot és a radikalizmust összevetve Petrás János úgy véli, hogy az előbbi – állampolgárságtól függetlenül – mindenkiben meg kellene hogy jelenjen. A nacionalizmus bélyegét általában a nemzeti érzelmű, más megközelítésben jobboldali emberekre szokták rásütni, miközben igazából mindkét oldalról elmondható ugyanez.

– Vállalom a radikalizmust, a nacionalizmust, hiszen a hazámat – amelyet szeretek – érintő kérdésekben kérlelhetetlen vagyok – szögezi le a zenész.

Társaihoz képest valamivel később, 2006-ban bontott zászlót a Hungarica, amely nemzeti rock-metal formációként határozta meg önmagát. Új énekesük hat évvel később csatlakozott az akkor már komoly népszerűséget magáénak tudó csapathoz, mára azonban önállósította magát:

– Dalaim jelentős részben a nemzeti identitást erősítik – szögezi le Fábián Zoltán.

A nemzeti rock kifejezést gyakorta hozzák összefüggésbe volt együttesével, valamint az énekes önálló műsorát alkotó zenével, amit Fábián a nemzeti érzést megjelenítő szövegvilággal magyaráz. A magyarság megőrzése, valamint az utódok hazaszeretetre nevelése olyan kötelezettséget ró az irányzat minden egyes képviselőjére, amelyet az általuk megénekelt dalokon keresztül lehetséges és szükséges megvalósítani. Mindemellett az előadó számos dalszövegé­ben az egyéb, hétköznapi életérzések is megjelennek, mint a szerelem, az öröm vagy a bánat.

A népi motívumokat is feldolgozó István, a király című rockopera próbája a szegedi Dóm téren 2013 augusztusában. Jelentős rétegek álltak a műfaj mellé
Fotó: Kelemen Zoltán Gergely

A megmaradás csodája

– Idén nemzetünk legnagyobb sorstragédiájának a centenáriumához érkeztünk, azaz száz éve annak, hogy Trianonban halálos ítéletet hoztak a magyarságra – emlékeztet Fábián Zoltán. – Engem ez személy szerint, születésemtől kezdődően érint, hiszen elcsatolt területen, a Székelyföldön jöttem a világra. Fontos a magyarságtudat pozitív megélése, valamint annak tudatosítása, hogy a nemzeti hovatartozás egyenes tartást, becsületességet, tisztességet és büszkeséget jelent egyben. Sokan dolgoztak azon az elmúlt évszázadban, hogy mi, magyarok leszegett fejjel járjunk, ám ténykedésük szerencsére nem járt sikerrel – jegyzi meg a zenész. De a Trianon kapcsán felmerülő talán legfontosabb gondolat, hogy az elmúlt ezer évben számos nemzet tűnt el a világ térképéről, ezzel szemben a magyarság megmaradt, ami kisebb csodával ér fel.

Fábián Zoltán Erdély szülötteként szent kötelességének érzi a centenáriumról szóló megemlékezést. 2019-ben Őrzöm a lángot címmel pontosan száz állomásból álló önálló koncertsorozatot indított, amely most, a kialakult járványhelyzet miatt nehézségekbe ütközik. Ám egy várhatóan idén decemberben megjelenő szóló akusztikus album méltó emléket állíthat a nemzeti sorstragédiának.

– Amit Trianonról gondolunk, azt bátyámmal, Gáborral kifejeztük az ugyanazon című zenés történelmi játékban, ha úgy tetszik, rockoperában, amelyet az Esztrád Színházzal 2018 júniusában mutattunk be a Hősök terén – erről már Koltay Gergely, a Kormorán együttes alapítója beszél a békeszerződés kapcsán. – A sokszereplős, monumentális mű legfontosabb üzenete az összetartozás. Ezt szimbolizálja, hogy a folk-rock zenekar – amellett, hogy tagjai között felvidéki, illetve délvidéki énekes, valamint erdélyi hegedűs is található – számos alkalommal koncertezik az elszakított országrészekben. És még valami: a mai generáció már a jólétbe született, fogalmuk sincsen a száz évvel korábbi eseményekről, ezért kötelességünk megismertetni velük – teszi hozzá Koltay.

A zenekarvezető elmondása szerint a Kormorán 44 évvel ezelőtti megalakulásakor semmiféle politikai szándék nem vezérelte őket, így a hatalom sem foglalkozott velük. Koltay Gergely a népzene és a rock ötvözetéből hozta létre azt a csakis a Kormorán együttesre jellemző stílust, amely a hetvenes évek közepén kivételesnek számított Magyarországon. Ebben még az sem zavarta, hogy a rock művelői furcsállották a töröksíppal, citerával, dudával, furulyákkal, hegedűvel gazdagon tűzdelt muzsikát, miközben a táncházas népzenészek ugyanezt árulásnak minősítették. A közép-, illetve délkelet-európai zenei kincsből táplálkozó dallamok mellett a mai napig fontos szerepet szánnak a mondanivalónak, amely kifejezési eszközeiben az átlagosnál filozofikusabb, olykor konkrétabb, legtöbbször emelkedett hangvételű.

Amilyen többek között a Kell még egy szó, a Ki szívét osztja szét vagy az Isten ujja megérintett, amelyek valóságos himnusszá lettek a körükben.

– Nemzeti rock? – kérdez vissza Szörényi Levente. – Szerintem ilyen nem létezik. Erőltetettnek, mesterkéltnek tartom a fogalmat, amelyet okosabban, értelmesebben is meg lehetne határozni. Mondjuk úgy, hogy magyar vagy más nemzeti alapon nyugvó zene, amely a folklórra támaszkodik: lehet folk-rock vagy folk-metal. Maradjon a dohánybolt nemzeti! – neveti el magát.

Belső rezonancia

Még 1965-ben Az utcán című népzenei ihletésű dallal kezdődött, az Amikor én még kissrác voltam, valamint a többi különböző folklorisztikus alapú beatnótával folytatódott. Azóta is gyakorta bukkannak fel Szörényi műveiben a népi motívumok. A Szörényi–Bródy szerzőpáros első színpadi művében, a Kőműves Kelemenben csángó táncdallam is helyet kapott, de a másik rockballada, a Fehér Anna is népzenei alapra épült.

A későbbi történelmi rockoperákban – az István, a királytól az Árpád népéig – hol kevésbé, hol markánsabban jelennek meg a népies, folklorisztikus elemek. – Mégpedig azért – állítja a Kossuth-díjas művész –, mert ezek belülről fakadnak, és kedvesek nekem. Nem a propagandisztikus külsőségek számítanak, hanem a belső rezonancia.

Szörényi Levente úgy gondolja – aminek Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet! című művének szövegrészleteire közel húsz esztendeje megírt Elég volt! című opusában is hangot adott –, Trianon politikai tanulsága, hogy mennyire számíthatunk a „művelt Nyugatra”. Akkor is, és most is. – Csupán az bánt – zárja gondolatmenetét Szörényi –, hogy a centenáriumról szóló megemlékezést a koronavírus-helyzet padlóra vitte, így az érintett országok most „hátradőlhetnek”.