A Magyarország 1920. augusztus 5-én címoldalon hozza, hogy „a katonai rögtönítélő bíróság Rigóczky Györgyöt, az Ostenburg székesfehérvári század egyéves önkéntesét gyilkosság bűntette miatt […] tizenkét évi börtönre ítélte”. Augusztus 6-án közlik: „A bűncselekményben részt vett valamennyi vádlottat átszállították az ügyészség fogházába, […] Illy László ellen gyilkosság bűntette címén mint tettes ellen emel vádat az ügyészség, a többiek ellen pedig ugyancsak gyilkosság bűntette címén mint felbujtók s részben bűnrészesek ellen. A vád többi része hazaárulás bűntettére vonatkozik.”
Az Ujság A nagy sír megnyílt címmel ír 3-án Tisza István gyilkosai perének első tárgyalási napjáról. Úgy fogalmaznak a lapban: „Végre valahára bírák elé kerültek Tisza István gyilkosai. Nem jó látni őket. Valahogyan a bűn mellett szégyennek is érzem, hogy ezt a nagy embert ilyen törpék semmisítették meg. […] Parancsot kaptak, s végrehajtották. S akik a parancsot adták, azok is törpék voltak. […] Tisza fölött nem egy új világ ítélt, csak kicsi részegek féltek tőle: A gyávaság lépett föl vele szemben, nem az új világ ereje.” Másnap hozzáteszik: „A vádlottak beismerik tettüket, de az akkori idők szelleme szerint nem vallják magukat bűnösöknek. […] Nem, az akkori idők szelleme nem menti őket, csak a kísértete, a becsület és a szellem hiánya.” A koronatanú, a volt miniszterelnök unokahúga, Almássy Denise grófnő 6-án idézi fel 1919. október 31-e drámáját. Tisza azt mondta, amikor menekülésre akarták bírni, mivel „nyolc katona jött, akik őt halálra keresik”, hogy: „Nem ugrom én sehová, ahogy éltem, úgy fogok meghalni.” A tárgyalóteremben megkérdik a grófnőtől: „Kiket tartott annak idején a merénylet háta mögött álló felbujtóknak?” Almássy Denise válasza: „Kétségkívül Károlyi Mihályt és környezetét.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!