A Pesti Hírlap 1920. július 29-én számolt be arról, hogy támadás ért Budapesten egy körúti kávéházat: „Huszonöt-harminc főnyi csoport támadást intézett a Lipót-körúti Club-kávéház ellen. […] A menekülők közül a Szemere utca sarkán utolérték Verebélyi Arturt, a Magyar Általános Takarékpénztár ötvenéves igazgatóját, és hátba szúrták. A kés a szívet fúrta át, Verebélyi összeesett és rögtön meghalt. A Sziget utca 25. számú ház előtt érték utol Polgár Mihály hivatalnokot, akit szintén megszurkáltak. A Szemere és Klotild utca sarkán dr. Varsányi Gyula ügyvéd került szembe egy fehér ruhás támadóval, aki igazolásra szólította az ügyvédet, majd revolvert rántott, és két lövéssel Varsányit leterítette. Az ügyvéd holtan esett össze. Többeket megvertek a vasbotos támadók, köztük Kramer Gyula kereskedőt, aki koponyarepedést szenvedett.”
A Házban két nap múlva interpellálják az ügyben Teleki Pál miniszterelnököt, aki elmondja: „A tettesek – akárkik is legyenek azok – a lehető legszigorúbban fognak megbüntettetni. (Helyeslés. Felkiáltások: Példásan!) A tettesek is és azok is, akik velük összeköttetésben vannak; ha felbujtók vannak, azok is. […] Határozottan az ország rendjének megbontására célzó törekvésekről van szó. Mert hogy az ország rendjét érdekükben áll sokaknak megbontani, ez tény, ez bizonyos. (Úgy van!) Az ország jelenleg óriási küzdelemben van, amely óriási küzdelmet befelé és kifelé is folytatjuk, hogy megerősítsük, hogy végre helyreállítsuk nemcsak a jogbiztonságot ebben az országban, hanem a gazdasági megélhetését is, hogy az országot ismét biztos alapokra helyezzük. Az is egészen természetes, hogy ez a munka lassan, fokozatosan megy, mert hiszen óriási rázkódtatásokon mentünk át. De annál súlyosabb beszámítás alá esik minden, ami ez ellen történik, és határozottan ki merem mondani azt a szót, hogy mindent, ami ma rendbontás céljából elkövettetik, hazaárulásnak kell minősíteni. (Élénk taps a Ház minden oldalán.)”

A Pesti Hírlap értékelése: „Hazafias magyar ember és tisztességes ember nem is lehet más állásponton, mint a miniszterelnök. […] Akinek a józan esze semmit sem mond, és aki nem hisz gróf Teleki Pálnak, higgyen azoknak a vörös hazugoknak, akik az országból elmenekülve, rendszeres hírgyártó üzemben igyekeznek Magyarország becsületét a külföld előtt lejáratni. Lássák meg, hogy ebben a táborban milyen öröm és milyen lázas izgalom van minden olyan esemény hírére, mint amilyen az a Lipót-körúti vérengzés. […] Azt, amit Teleki Pál ma kimondott, régóta érezzük mindnyájan: a dolgozó tisztességes emberek ellenségei és hazaárulók azok, akik akadályai és késleltetői a konszolidációnak.”