Szeretjük az űrhajózásról szóló vicces történeteket. Az első amerikai űrhajós, Alan Shepard parabolikus pályán mindössze 15 percet töltött az űrben, így ruhájának tervezői nem gondoltak az emberi salakanyagok megfelelő elvezetésére. A kilövés azonban késlekedett, kiszállni nem lehetett, Shepardnek magának kellett megoldania a kérdést. Frank Borman az Apollo–8 Holdra vezető útját hányással kezdte, mire a földi személyzet azon derült, hogy „egek, micsoda szag lehet” az apró kabinban. Ám ezen illatok a Földre visszatérő asztronauták szerint sehol nincsenek az űr szagához képest. A vákuumban persze nem tudnak lélegezni, de űrhajójukba visszatérve igen változatos büdösökről számolnak be, amelyeket a szkafanderükre tapadt részecskékkel visznek be a kabinba (és ezek oxigénnel reakcióba lépve már szagolható elegyet alkotnak). Legyakrabban valamilyen égéstermék szagát érzik, például puskapor, üzemanyag, hegesztési gázok, fékbetét vagy faszén illatáról beszélnek. Ennek oka, hogy a szénszármazékok égetésekor policiklusos aromás szénhidrogének keletkeznek, és ezek nemcsak földi körülmények között jönnek létre, hanem a csillagok formálódását és pusztulását is kísérik. A NASA asztrofizikai és asztrokémiai kutatólaborja szerint a Naprendszerben különösen sok a szénvegyület, így a szaga is erőteljes, a csillagközi térben pedig még változatosabb (büdösebb) illatok keverednek. A Marson a vas, a kén és egyéb savak, illetve a szén-dioxid nem túl baráti keveréke várja a felfedezőket, a bolygó szaga leginkább záptojásra emlékeztethet. A Jupiter felszínén ammónia található, ami kórházszagot áraszt, jó esetben a tisztítószerek, rosszabb esetben a vizelet miatt.
Az orrfacsaró bűz egyes beszámolók szerint igencsak meglepi az először űrsétáról visszatérőket. A NASA ezért 2008-ban bízta meg Steve Pearce illatszakértőt, hogy állítsa elő földi körülmények között az űr szagát, így az űrügynökség megfelelően edzheti asztronautáit. Pearce évekig dolgozott az illaton, ám igen nehéz dolga volt, mivel az űrhajósok nagyon különböző módon emlékeztek az illatra, előkerült például a rum és a málna is, ami keveredett izzadsággal, testszaggal, körömlakklemosóval, megrohadt ruhával és sült hússal. Az emberi orr igen különféle módon érzékelhet egyes illatokat, ezzel nincs is semmi probléma, azonban mivel a kozmonauták szeretnek magukkal vodkát vinni a Nemzetközi Űrállomásra, ahol készséggel kínálják kollégáikat, Pearce gyakorlatilag megoldhatatlan feladat elé került, hogy valós információt gyűjtsön össze. Az alkohol (pláne nagy koncentrációban) ugyanis erősen befolyásolja az emberi érzékelést.
