A nagy kérdés az, hogy mikor jelentik be a királynő lemondását. Egyesek tudni vélik, hogy jövő tavasszal esedékes ez a lépés. Előbb viszont megvárják, hogy a királynő április második felében betöltse a 95. életévét. Az sem mindegy, hogy milyen formában történik meg a lemondás. Van egy lehetőség, ha az uralkodó nem tudja ellátni a feladatait, akkor régenst bíznak meg, általában ez a trónörökös, de őt természetesen egyelőre nem koronázzák meg. Gyakorlatilag minden olyan jogosítvánnyal rendelkezik, mint a király, csak épp nem nevezik annak, ameddig az uralkodó él. A másik megoldás az egyszerű lemondás a trónról, ebben az esetben az örökösödési rangsorban következő lesz az utód. Ez pedig Károly herceg. „A koronavírusnak köszönheti Károly a koronát” – ezzel a címmel tudósított a fejleményekről egy brit bulvárlap, amely nem túlzottan lelkesen közölte ezt. Ahogyan a brit közvélemény, ők is mást szeretnének látni a királyi trónon.
Van még egy megoldás, mégpedig helycsere az utódlási rangsorban. Károlyt elsőszülött fia, Vilmos herceg követi, aki nagyságrendekkel népszerűbb apjánál. Mi lenne, ha a fiatal herceg „átugraná” Károlyt? Ha ez lenne a terv, akkor meg kellene győzni a trónörökös herceget, hogy ő is mondjon le a fia javára a trónról. Két lemondás egyszerre, ez igazán szép lenne. Nagy-Britanniában utoljára 2015-ben változtattak a trónöröklési törvényen. Ekkor megszűnt az utódlási rendben a fiúk előnye, és nem zárják ki azokat, akik római katolikussal házasodnak. A trónra lépés pillanatában viszont a trónörökösnek protestáns vallásúnak és az anglikán egyház tagjának kell lennie.
De miként lehetne meggyőzni Károlyt arról, hogy szükséges ez a gesztus, hiszen egész felnőtt korában csak arra a pillanatra várt, amikor majd trónra lép? Íme most adódik az alkalom, nagylelkűséget kellene tanúsítania a fia iránt. Ez igen nehéz kérdés. De amíg van egy hajszálnyi remény, azt a brit sajtó nem akarja elengedni. Minden enyhe jelet felnagyít. A pandémia alatt II. Erzsébet átengedte Vilmosnak az első tévébeszéd jogát, hogy szóljon a britekhez. Ő a királynő választása! – szóltak a magyarázatok. Az uralkodó egészen másként viszonyult Károlyhoz, nem volt felhőtlen a viszonyuk, sőt nevezhetnénk ridegnek is, ellentétben az unokáival, különösen, ha Vilmos herceghez fűződő kapcsolatára gondolunk.
