Emberáldozat – Nem lehet Istenben hinni és maffiózónak lenni

A Szentszék sok évtizede próbálja erkölcsi érvekkel jobb belátásra bírni a Dél-Itáliában tevékenykedő szervezett bűnözői csoportokat. Komoly ­eredményeket egyelőre nem ért el, de – különösen Ferenc pápa üzenetei nyomán – legalább állandó figyelmet kap a probléma, amelynek megoldásával az olasz bűnüldöző szervek sem boldogulnak.

ROME, ITALY - JULY 26: A boat carries the Madonna della Fiumarola (the Madonna of the River) along the Tiber river as part of the traditional Festa di Noantri on July 26, 2020 in Rome, Italy. The feast was instituted in 1927, but its origin dates back to the 16th century. In 1535, after a violent thunderstorm, a statue of Mary carved out of cedar wood washed up on the shores of the Tiber. She was brought up the river and given to the then Carmelite church of St. Chrysogonus. (Photo by Stefano Montesi - Corbis/Getty Images) Fotó: Stefano Montesi - Corbis

Valószínűleg a világ legrégebbi hierarchikusan szervezett bűnözői közössége a maffia. Egyes vélekedések szerint késő középkori titkos társaság lehetett eredetileg Szicíliában, és fő céljuk egyáltalán nem a párhuzamos gazdaság és hatalom kiépítése volt, hanem a szigetet veszélyeztető spanyol, arab, normann hódítók elüldözése. Más vélekedések szerint nincs közvetlen kapcsolat a „mafi” nevű kis magánhadsereg és a szervezett maffia között. A martalócokból verbuvált ármádiát a birtokaikat féltő földesurak fogadták fel, akik a közállapotok miatt nem is merészkedtek saját földjeikre. A gyakori betörések következtében ugyanis évszázadokon át tartó zűrzavaros helyzet alakult ki, ahol a különböző bűnözői csoportok mindenkit rettegésben tartottak. Innen már csak kis lépés volt a védelmi pénzek rendszerének kiépülése: aki nem akarta, hogy egész termését elrabolják, fizetett a biztonságért. De nem a zsarnoki hatalomnak, hanem egy másik bűnözői csoportnak, amelyik lassacskán felépítette a maga párhuzamos valóságát. Ehhez persze arra is szükség volt, hogy senki se forduljon a törvényes hatóságokhoz. Ez az önkéntes kötelezettség az omertá. Ha valaki megsérti a hallgatás parancsát, számíthat a maffia kegyetlen bosszújára, amely a családtagjait is elérheti.

A különféle maffiacsoportok 1900 körül egyesültek egyetlen hatalmas és félelmetes rendszerré, amelynek erejét csak Mussolininek sikerült rövid időre megtörni. Csakhogy a második világháború után a Duce által bebörtönzötteket szabadon engedték, így a szervezet ismét magára talált, sőt új meg új üzletágakat fedezett föl. Például kézbe vette az Amerikába irányuló heroinszállítmányokat, és a hetvenes években Palermóból irányították a kereskedelmet. Ez a rendkívüli haszonnal kecsegtető ágazat azonban szükségszerűen belháborúhoz vezetett, amire viszont már az Olaszországban gyakran cserélődő kormányzatoknak is reagálniuk kellett.

A hálózatot sohasem sikerült teljesen felszámolni, de 1987-ben hatalmas persorozatban 338 maffiózót küldtek rács mögé.

Érthető, hogy a Vatikán a maga eszközeivel igyekszik leleplezni ezt a törvénytelen világot, bár gyakori vád, hogy az V. Pál pápa által 1605-ben alapított Banco di Sancto Spirito, illetve később az Istituto per le Opere di Religione, a Vallási Művek Intézete elég nagy üzemben mosta tisztára a szicíliai maffia pénzét.

Mindenesetre a pápák az utóbbi évtizedekben gyakran emelték fel hangjukat a maffia ellen. II. János Pál pápa 1993-as szicíliai látogatásakor, a szentmise végén szenvedélyes, rögtönzött beszédet tartott Agrigentóban, az ókori Concordia-templom előtti völgyben. „És ők, akik bűnösek abban, hogy megzavarják ezt a békét, akiknek lelkiismeretét olyan sok emberáldozat terheli, meg kell hogy értsék: nem lehet ártatlanokat megölni! […] Egyetlen ember, semmiféle emberi csoportosulás, semmiféle maffia nem változtathatja meg és nem tiporhatja lábbal Istennek ezt a legszentebb törvényét!” – mondta, és még az öklével is megfenyegette a nagy hatalmú bűnözőket. A „maffia kultúrája” a halál kultúrája, amely embertelen és evangéliumellenes.

Nem valószínű, hogy a szervezet túl sok tagja megfogadta volna a szent pápa szavait, de nem is ez volt az utolsó főpapi intés a maffiának. Joseph Ratzinger már 2007-ben, megválasztása előtt is a Camorra elleni harcra szólított fel, majd amikor pápaságának ötödik évében, 2010 októberé­ben Szicíliába látogatott, kétszázezer hívő előtt tartott szentmiséjében szintén elítélte a szervezett bűnözői csoportokat, és arra szólította fel a jelenlevőket, ne adják meg magukat a rossznak.

Ferenc pápa pedig megválasztása óta szinte rendszeresen buzdít a láthatatlan szervezet hatalmának megtörésére. Amikor 2014-ben Calabriába, Cassano allo Ionióba utazott, egyenesen úgy fogalmazott, hogy a maffiózók ki vannak zárva az egyházból. Az exkommunikáció, a kiközösítés valószínűleg hidegen hagyna egy francia vagy holland bűnözői csoportot, ám a szicíliai maffia tagjai köztudomásúan mélyen vallásosnak tartják magukat, és a tízparancsolatból tulajdonképpen csak a „ne ölj”-t negligálták. Amikor 2006-ban a hatóságoknak sikerült elkapni Bernardo Provenzanót, a főnökök főnökét, aki tizenhárom éven keresztül irányította a Cosa Nostrát, a rejtekhelyül használt Palermo közeli parasztház tele volt Szűz Máriát és Jézust ábrázoló szentképekkel. Több kegytárgy vette körül a maffiózók fejét, mint ahány fegyver.

Ferenc pápa 2018 kora őszén Palermóban a szicíliai Giuseppe Puglisi emlékére mondott misét, akit ötvenhatodik születésnapján ölt meg a maffia. Hét évvel ezelőtt, 2013-ban avatta szentté Ferenc pápa nevében Salvatore de Giorgi bíboros. Don Puglisi sokrétűen harcolt a bűnözői szervezet ellen, igyekezett felrázni a térség katolikus papjait, hogy ellen tudjanak állni a maf­fiának. A maga részéről például megtiltotta azt a régi hagyományt, hogy a körmeneteken a maffiózók álljanak legelöl, vigyék a zászlókat vagy a baldachint mint az egyházközség legtekintélyesebb, leginkább tiszteletre méltó tagjai. Az ifjúságvédelemmel is foglalkozó plébános egyre több figyelmeztetést kapott, végül néhány hónappal II. János Pál agrigentói maffiaellenes beszéde után a helyi maffiafőnökök, a Filippo és Giuseppe­ ­Graviano testvérpár utasítására agyonlőtték.

A szentmisét Ferenc pápa a palermói tengerpart füves részén tartotta. Több mint százezer hívő imádkozott a szentatyával a maffia áldozataiért. „A szeretet Isten, ugyanis visszautasít minden erőszakot, és minden embert egy­aránt szeret. Nem lehet hinni Istenben, és közben maffiózónak lenni. Aki a szervezett bűnözés tagja, az nem keresztény módjára él” – mondta a szentbeszédben Ferenc pápa. Majd egyenesen a maffia tagjaihoz szólt: „Azt üzenem: Változzatok meg! Ne gondoljatok magatokra és a pénzetekre! Tudjátok, hogy a szemfedőn nincs zseb, nem vihettek magatokkal semmit a sírba.”

Lehetséges, hogy a maffia elleni küzdelemben épp a bűnszövetkezet hagyományos vallásosságképe az a pont, ahol végül fogást lehet találni. Ferenc pápa augusztus 15-én, Nagyboldog­asszony napján levelet küldött Stefano Cecchin ferences szerzetesnek, aki a Nemzetközi Pápai Mária Akadémia elnöke. Ezt a szervezetet ugyan nem a maffia elleni küzdelem céljára alapította a szintén ferences Carlo Balic 1946-ban, mégis fontos szerepe lehet a hálózat visszaszorításában. A pápai levélből kiderült, hogy az akadémiának külön bizottsága van a Mária-tisztelettel kapcsolatos visszaélések vizsgálatára. A kutatócsoport kifejezetten az alvilági szervezetek élénk és hamis Mária-kultuszának a leleplezésén munkálkodik. Szeptember 18-án tanulmányi napot is terveznek a torz vallásosság e furcsa formájának leleplezésére. A munkához külső szakértőket, ügyészeket, kriminológusokat, a rendőrség és a katonaság szakembereit is felkérték. Talán ha sikerül rávilágítani a hidegvérű gyilkosok szervezetének elferdült Mária-képére, a maffia tekintélyének egyik vélt forrása, a buzgó vallásosság látszata is elapad.