Nagyszerű (nyelvi) történetek olvashatók a kötetben, ízelítőül csupán egyet hadd idézzek: „A legemlékezetesebb esetem az volt – nem tudom, le merjem-e írni –, amikor a hajdani tantestületi párttitkárunk nagyon összeszidta valamiért a tantestületet, ekképp figyelmeztetvén a lehajtott fejű szerencsétleneket (köztük voltam): ha nem változnak az elvtársak, akkor meakurvázhatnak […] s csuklott egy nagyot (Isten nyugosztalja).” Időnként elegáns, csipetnyi iróniával vannak fűszerezve a gondolatsorok, például a habzsi-dőzsi szó kissé gügyögős, kissé idétlen, de a miénk – írja. Olvashatunk a sárdobálás eredeti jelentéséről, a salátatörvényről mint manipulációs technikáról és arról, hogy az USA-ban az Angoltanárok Országos Szövetsége létrehozta a Kettős Beszéd Díjat, és évente odaítéli annak a közszereplőnek, aki úgy használja a kettős beszédet, hogy annak társadalmi, politikai vagy gazdasági következményei vannak. Az első nyertes egy kambodzsai attasé volt, aki egy falu lebombázásáról így beszélt a riportereknek: „Önök állandóan azt írják, hogy bombázunk, bombázunk, bombázunk. Ez nem bombázás. Ez légi támogatás.”
A kötet szerzője úgy véli, hogy új műfajt teremtett: az érzékenyítő könyvet. Aki elolvassa (tanár, diák, újságíró, kommentelő, blogger), hátha érzékenyebb lesz a nyelvhasználat iránt.
(Adamikné Jászó Anna: A gondolatokhoz odataláló nyelv. Nyelvművelő írások a harmadik évezred elejéről. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2020, 210 oldal. Ára: 2490 forint)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!