A szoba művészi rendetlenséget tanusít, mindenütt csak készületeket és eszközöket láthatni s ezek közt embereket, kik már négy óra óta várakoznak, hogy arcképök tíz másodpercz alatt elkészüljön. Ezen várakozási idő alatt a kész és készülő arczképek fölött műértő birálatokat hallatnak, melyek gyakran igen furcsák ugyan, de azért mégis csakugyan birálatok. Halljunk néhány ily megjegyzést.
[…] – Ez igen csinos kép.
– Úgy tetszik, mintha ismerném azon hölgyet, kit ábrázol.
– Oh, én is ismerem, ez a vadászkürtbeli szobaleány képe.
– Ah, férjecském, te tehát ismered azon szobaleányt?
– Oh, hihetőleg csak az utczán láttam.
– Hihetőleg?
– Azaz, bizonyosan.
[…] – És e szép hölgy?
– Ismerem őt.
– Ugyan kicsoda?
– Énekesnő.
– Olasz?
– Nem, pesti.
– Lehetetlen, hiszen még soha nem láttam szinpadon.
– Nem is igen lép ő fel.
– Tehát nem rendes énekesnő?
– Sőt igen, valóságos szerződött énekesnő.
– És miért nem énekel?
– Mert ha énekelne, úgy azonnal megszünnék énekesnő lenni.
– Hogyan?
– Úgy van, az igazgatóság csak azért fizeti őt, hogy ne énekeljen s a közönség ez által mélyen lekötelezve érezheti magát.
(Nagy Ignácz: Daguerreotyp, 1908)
Száznyolcvan éve, 1840. augusztus 29-én mutatta be Vállas Antal mérnök a Magyar Tudós Társaság ülésén a dagerrotípia eljárását, azaz hogyan lehet képet alkotni a fénysugarak segítségével fényérzékeny anyagon. Augusztus 29-e ezért ma a magyar fotográfia napja.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!