Plakát Weinstein falán

Izzad a tenyerük, próbálnak megfelelni, kínosan igyekeznek kerülni a „nem megfelelő” megnyilvánulásokat.

Billy Porter nyíltan homoszexuális afroamerikai színész a 92. Oscar-díj-átadáson 2020 februárjában. Bajban a mozi? Fotó: Kevork Djansezian Forrás: Getty Images

A trend egyértelmű, idén először az Oscar történetében már oda is ítélték a legjobb film díját egy nem angol nyelvű alkotásnak, a dél-koreai Élősködőknek – ám ezzel a lépéssel egyúttal sajnos zárójelbe tették az elmúlt jó kilencven év többi távol-keleti vagy akár európai mesterműveit is. Az akadémia vajon hirtelen felébredt, szembenézett egyre gyászosabb nézettségi mutatóival, és óriási fáziskéséssel megpróbál nyitni a világ filmművészetére?

Attól nem kell tartani, hogy az új szabályok értelmében mostantól a legnagyobb rendezők kizárólag transznemű, tolószékes fekete leszbikusok hányatott sorsáról fognak regélni, de lényegi pozitív változásokra sincs komoly esély. A megkövetelt arányok és korlátozások kifejezetten kirakatszerűek.

A stúdiók elintézhetik annyival, hogy felvesznek pár indiai gyakornokot kávét főzni, néhány hölgyet a marketingcsapatba vagy kellékesnek, és máris „sokszínű”, azaz nominálható lesz a film. Körülbelül annyi értelme van tehát az akadémia kvótázásának, mintha anno Harvey Weinstein dolgozószobájának falára feminista motivációs plakátot függesztettek volna ki.

Az egyik legnagyobb európai filmfesztivál már ebben a szezonban megszünteti a legjobb színész és a legjobb színésznő kategóriákat, ezeket fogja váltani a legjobb főszerepet és a legjobb mellékszereplőt jutalmazó Ezüst Medve díj a februári Berlinalén. Tilda Swinton színésznő úgy gondolja, egyenesen elkerülhetetlen, hogy gendersemleges díjazási kategóriák váljanak általánossá a szakmában, hiszen szerinte a nem szerinti szétválasztás mostanra idejétmúlttá vált.

Billy Porter nyíltan homoszexuális afroamerikai színész a 92. Oscar-díj-átadáson 2020 februárjában. Bajban a mozi?
Fotó: Getty Images

A Women and Hollywood statisztikái szerint 2018-ban a száz legtöbb bevételt hozó film mindössze kilenc százalékában volt kiegyensúlyozott a nemek aránya a szereposztásban, de a filmszakma kreatív munkaköreiben még kevésbé jelennek meg a nők. Ebben a száz legtöbb bevételt termelő filmben 1566 ember dolgozott a kamera mögött, 81,5 százalékuk férfi. 112 rendező közül csupán öten voltak nők, a forgatókönyvírók és producerek esetében 14 és 21 százalék az arány, a zeneszerzőknél viszont a száz játékfilmre három női komponista jutott. A legtöbbet kereső színészek listáján idén a top tízbe egyetlen nő sem fért fel, és hiába hangzik el egyre hangosabban minden évben a hölgy rendezők mellőzése, kilencven év alatt Kathryn ­Bi­gelow­ volt az egyetlen direktor, aki nőként Oscar-díjat kapott. Így már kevésbé hangzik jól a gendersemleges massza és az úgynevezett egyenlőség elve, nem igaz?

A filmipar korifeusai érzik, hogy valami van a fülük mögött, és most talán vezekelni próbálnak. Talán védeni gazdasági érdekeiket. A Berlinale vezekel polkorrektségével, miután bejelentették, hogy a jövőben nem fogják kiadni a fesztivál első igazgatójáról elnevezett Alfred Bauer Ezüst Medve díjat, amelyet január végén felfüggesztettek a Bauer náci múltjára vonatkozó sajtóértesülések nyomán. A szuperhősfilmek, franchise-ok, folytatások, remake-ek és rebootok biztonsági játékának pocsolyájában vergődő Hollywood vezekel, amiért évtizedeken át jól tartott szexuális nagyragadozókat, és amiért képtelen szabadulni ősrégi berögződéseitől. Vajon mostantól több jó film és eredeti történet fog születni, vagy két plusz színes bőrű karakter landol majd az ezredik Star Wars-film forgatókönyvében?

Oscar úgy viselkedik, mint egy frissen kinevezett, túlbuzgó főnök, akinek nincs türelme a mélyebb, strukturális átalakításhoz, hanem a kívánt gyors eredmény reményében túlkapásokkal, rendeleti változtatásokkal próbálja átsatírozni elődei hibáit. Megúszósan, legalább kifelé, a közvélemény megelégedésére. Látszatdöntéseket hozni viszont óriási tévedés az egyenlő feltételekért vívott harcban: a nemek indokolatlan összemosásával és kvótákkal csak a saját vállát veregeti önelégülten a filmipar.