A hosszú XIX. század végétől a második világháborúig eltelt időszakban alapvető változásokon ment keresztül a nők társadalmi szerepe és ennek köszönhetően testképük. Czingel Szilvia kultúrantropológus Sissitől az 1940-es évekig vizsgálja a női test alakváltozatait.
A békebeli bálokra gondolva pasztellszínekbe öltöztetett, cukormázas habcsókokra emlékeztető hölgyek és előttük elegánsan meghajló urak képe jelenik meg az ember előtt. Sissitől Scarlettig ugyanaz a vonalvezetés érvényesült: a fűző homokóraalakot kreált, amelyet a habos-babos felsők és a krinolinnal óriásivá növelt szoknyák még inkább hangsúlyoztak. Az 1900-as évek elejét a Gibson-lányok uralták: a magas, karcsú, feltornyozott hajú szépségek már nem otthon ültek, inkább mozogni, biciklizni jártak, sokkal önállóbbak és függetlenebbek voltak anyjuknál. Legalábbis Nyugaton. Magyarországot a ferencjóskai udvar nosztalgiája határozta meg, Zita pedig túl későn, túl rövid ideig (ráadásul a háború alatt) lett királyné ahhoz, hogy itthon is elterjessze a modern nő előképét.
A trianoni konszolidáció és a világháborús örökség azonban Magyarországra is elhozta a változást. Az 1920-as években a női sziluett átalakult, a hölgyeket már nem fűző szorította, hanem maguknak kellett karcsúságukról gondoskodniuk. A filigrán Coco Chanel, aki híresen magára szabta ruháit, pedig végképp fogyasztásra ítélte nőtársait, ha nem akartak hordónak kinézni a fiús ruhákban.
Czingel Szilvia ezt a változást vizsgálja új könyvében, hogy a világháborúk, a női munkavállalás elterjedése, az iparosodás és a bohém jazzkorszak hogyan változtatta át a magyar nők életét. Megjelent a bubifrizura, a rendszeres testmozgás, a vízparti nyaralás, a modern fehérneműk és a smink. Mindez a nyugati mintáktól eltérően erőteljes határvonalat húzott egyrészt az arisztokrácia, a polgárság különböző rétegei és a parasztság között, illetve a vidék és a város között. A női test alakváltozatai című könyv kiválóan mutatja be ezeket az eltéréseket, ám a nemzetközi összehasonlítással sokszor adós marad. Bár számos példát kapunk a szépség- és a divatipar különféle termékeinek megjelenéséről külföldön, a hazai helyzet nemzetközi kontextusa sokszor elsikkad. Kárpótol ugyanakkor az arisztokrácia és a nagy-, közép-, illetve kispolgárság, a polgárság és a parasztság, illetve a kettő között tengődő cselédség ellentéteinek bemutatása a női szerepeken és a megjelenéshez való viszonyon keresztül.
