A legrégebbi erősség, amelynek makettje Dinnyésen látható, a poroszlói palánkvár, amelyből mára jóformán semmi sem maradt, holott már a honfoglalás korában állhatott. „Árpád vezér és övéi megindulván az Egur [Eger patak] vizéig jövének […] s táboruk az Ustoros [Ostoros] vizétől Purozlou váráig terjedt”, jegyezte fel róla Anonymus a Gesta Hungarorumban. Aki az eredeti helyszínen – a Füzesabony szomszédságában lévő, ma leginkább a Tisza-tóról ismert településen – keresné a maradványait, csupán alapjainak helyét találná meg, itt, Dinnyésen azonban képet kaphat róla, hogy nézhetett ki teljes valójában.
A várak iránti rajongásáról Alekszi Zoltán így beszél: – Hatodik osztályos koromban olvastam el először az Egri csillagokat, és ezzel körülbelül egy időben eljutottam a helyszínre is. Az olvasónaplómra ugyan hármast kaptam, de magát a várat egy életre megszerettem. Ahogy a falai között jártam, nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy nekem is jutott egy aprócska rész abból, amit az előttem itt élő, haló, harcoló vagy egyszerűen csak átutazó embereknek nyújtott a vár s a várbéli élet korokon át.

Fotó: Havran Zoltán
Tiszta forrásból
Az élmény még 2010-ben is dolgozott benne, amikor a barátnőjével eljutott Dinnyésre, először a helyi hagyományőrzők rendezvényére, később a Kárpátia koncertjére. A csapat az akkoriban frissen megjelent Utolsó percig című albumával turnézott, és Alekszi Zoltán a fellépésük után figyelt fel a Kossuth utcában található, jókora üres telekre.
– A barátnőből azóta feleség, a feleségből anya lett. Az üres telket pedig megvásároltam, és létrehoztam rajta a várparkot. Azelőtt kertépítéssel foglalkoztam, végső soron most is ezt teszem, annyi különbséggel, hogy azóta a kőműves- és ácsmunkával is jó ismeretségbe kerültem.
Az indulás persze nem volt zökkenőmentes: míg ma nyolc-tíz nap alatt megépíti egy palánkvár s hetek alatt egy kőből épült erősség makettjét, az első tizennyolc vár létrehozása másfél évet vett igénybe.
– Már a legelején elhatároztam, hogy csak tiszta forrásból fogok meríteni. A várak esetében ez azt jelentette, hogy mielőtt bármibe belevágnék, meg kell ismernem a régészeti ásatási alaprajzokat meg a különféle felmérések dokumentációját. Csakhogy sejtelmem sem volt arról, hol lelhetők fel e papírok! – eleveníti fel a kezdeteket. – Heteket töltöttem a könyv- és levéltárakban fényképeket és festményeket nézegetve, felvilágosítást kérő e-maileket küldözgettem, míg össze nem gyűlt annyi információ, hogy papírra vethessem az első makett vázlatát. Az évek során lelkes csapat verbuválódott, tagjai között történészek, régészek is megtalálhatók, jóval könnyebben megy a munka. Siklósi Gyula professzorral – az MTA Régészeti Intézet tudományos főmunkatársával, aki maga is ásató szakember volt – azért ültem le, hogy váltsunk pár szót. Amikor felnéztünk, láttuk, hogy hajnalodik, átbeszélgettük az éjszakát anélkül, hogy észrevettük volna. Ma már nem él, de nagyon sokat köszönhetek neki mind az egyes makettek kialakítását, mind a park által nyújtott ismeretanyag pontosságát, szakszerűségét tekintve – említi.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!