Mátyás kútja és a Budavári Palota Duna felőli oldalán lévő Halászó gyerekek kútja felújításának tervezése és kivitelezése mintegy nyolc hónapot igényelt. A két kút együttesen háromszázmillió forintból, ebből Mátyás kútja 168 millióból újult meg. A legnagyobb feladat a folyamatosan szivárgó, a Habsburg nádori kriptát is veszélyeztető medence talajszintig történő visszabontása és újjáépítése volt. Ezt a problémát vízzáró betonnal és öt réteg szigeteléssel oldották meg. A műszaki újratervezéshez csak nem túl részletes korabeli tervrajzok, illetve fotók álltak rendelkezésre. A vízgépészeti tervezést nehezítette, hogy egyetlen olyan háború előtti fotót sem találtak, amelyen látható lett volna a zuhatag működés közben. Csak olyanokra bukkantak, amelyeken vízinövények láthatók a medencében, ami arra enged következtetni, hogy bár volt vízellátása a kútnak, a zuhatag nem üzemelt folyamatosan. Valószínűsíthető, hogy az általunk ismert állandó vízkép csak a háború után létesített vízforgató berendezés telepítése után alakult ki.
A bronzszobrok restaurálását Csányi Szabolcs kőszobrász restaurátor végezte, akinek a munkáját a Vecsey Ádám, Péter Attila és Osgyányi Vilmos alkotta szakmai zsűri felügyelte, igaz, – mint Vecsey kiemelte – nem akadt sok ellenőrizni valójuk.
Mátyás kútjának vízellátása sok fejtörést okozott a szakembereknek. Az alapkérdés az volt, hogy milyen keménységű legyen a forgatott víz. Ha lágy, mint az esővíz, akkor annak a mészkő látja kárát. Ha kemény, azaz magas ásványianyag-tartalmú, mint a csapvíz, akkor a vízkőképződés jelenti a problémát. A bronz és a kövek nem tolerálják sem a klóros vegyületeket, sem a savas anyagokat, ugyanakkor ha nem lenne kezelve a víz, elalgásodna. A vízkeménységet illetően végül megtalálták a kompromisszumot, a csírátlanítás problémáját pedig UV-fénnyel oldották meg.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!