A tizedes hazatér – Adminisztrációs hiba

A nyár közepén Sülysáp határában megtalált három magyar ejtőernyős katona földi maradványai és az egyikőjüknél előkerült, „Esztike 1942” vésetű karikagyűrű komoly publicitást kapott a világháló magyar portáljain, és a Magyar Nemzet augusztus 15-i Lugasa is hírt adott róla e sorok írójának Esztike a csatamezőn című cikkével. Ez utóbbi váratlan eredménnyel járt.

Nagy Endre, ujján a most augusztusban előkerült jegygyűrűvel, felesége, Esztike és kislányuk az archív családi fotón.

Egy zavaró tény volt, amelyet tisztázni kellett, ez pedig egy olyan bejegyzés, amely szerint Nagy Endrét az isaszegi temetőben helyezték végső nyugalomra. Ezt a dátum nélküli bejegyzést a veszteségi kartonon tüntették fel, ugyanakkor egy 1954-es vélelmezett holttá nyilvánításra utaló bejegyzés is ott volt a karton hátoldalán. A kutatást ezek után ennek a személynek az irányában folytattuk. Nagy tizedes lányával és unokájával személyes találkozót beszéltünk meg a kisvárosban, ahonnan Nagy Endre is származott. Megható találkozásra került sor az alföldi településen, hiszen a ma már idős hölgy mindössze egyesztendős volt, amikor elvesztette édesapját. A családi archívumban szerencsére nagyon sok irat maradt meg, így kétséget kizáróan hiteles dokumentumok támasztották alá az e-mailben leírtakat. Az iratok és a fényképek mellett még egy bekeretezett oklevél is előkerült, amely igazolta, hogy Nagy Endre tizedes 12 ejtőernyős ugrást hajtott végre.

Azzal váltunk el, hogy a kutatás további eredménye alapján tudjuk majd megtenni a következő lépést, de ehhez meg kell még vizsgálni az isa­szegi betemetésre vonatkozó iratokat. Az eltemetéssel kapcsolatos kutatást elvégeztük a polgári, az egyházi anyakönyvekben, és a rendelkezésre álló források alapján bebizonyosodott, hogy Nagy Endre eltemetésére valójában nem került sor az isaszegi temetőben, így az arra vonatkozó bejegyzés téves, vélhetően adminisztrációs hiba folytán került a kartonjára.

A kutatás eközben kiterjedt a harchelyzetre és a tizedes halálának a körülményeire is. Kiderült, hogy Nagy a zászlóalj páncélromboló szakaszában teljesített szolgálatot, vagyis alapfeladata volt az ellenséges páncélos erővel közvetlenül felvenni a harcot, a veszteségi kartonon pedig harckocsiágyú-találat szerepelt a halál okaként. Azt egyébként már a csontozaton látható sérülések is alátámasztották, hogy nagyobb űrméretű akna, esetleg tüzérségi vagy harckocsigránát okozta a katona halálát. A lezajlott harceseményeket is megpróbáltuk rekonstruálni. A vonatkozó magyar és szovjet források arról tanúskodnak, hogy a magyar ejtőernyősök szovjet elitcsapatokkal álltak szemben, jelesül a szovjet 108., majd 109. gárda-lövészhadosztály alakulataival, amelyek szintén komoly veszteségeket szenvedtek el a harcok során. A szovjet iratokban egy helyen így írnak erről:

„A 10 napos intenzív harc eredményeként a hadosztály 22 km-t haladt előre és november 15-re elfoglalta az Irsa–Tápiósüly–Barlag vonalat. Ezen idő alatt a hadosztály számottevő veszteségeket szenvedett. Elég annyit mondani: 17 századnál kellett feloszlatni a pártszervezeteket.”

A Hadtörténelmi Levéltár igazgatója – Számvéber Norbert alezredes – segítségével kirajzolódtak az 1944. november 17-i hadi események, vagyis Nagy Endre tizedes halálának a napjáról is pontosabb képet kaptunk. A korabeli szovjet hadműveleti iratok szerint a szovjet 1897. önjáró tüzérezred aznap 16 üzemképes SzU–76M önjáró löveggel támogatta a 109. gárda-lövészhadosztály 306. gárda- és 309. gárda-lövészezredét. Nagy Endre tizedes eltemetési helye a 309. gárda-lövészezred támadási sávjába esett. Az alakulat név szerinti veszteségi jelentésében és a veszteségi kartonon szereplő „harckocsilövedék”, amely kioltotta a tizedes életét, így minden bizonnyal az egyik szovjet önjáró löveg lövedéke volt.

Összességében elmondhatjuk, hogy a megvizsgált források, a sírmellékletek, valamint a család által elénk tárt iratok alapján kijelenthető, hogy a Sülysáp határában 2020. július 31-én feltárt, M0064 számon jegyzőkönyvezett földi maradvány azonos a hősi halott Nagy Endrével. A szántóföldön hevenyészve eltemetett három ejtőernyős közül így egyikőjüket sikerült azonosítani, és a család kérelmére a földi maradványai hazakerülnek, a tizedes szülővárosában lel végső nyugalomra.

A vele együtt megtalált két bajtársa a sülysápi temetőben kap méltó nyughelyet.