– Több szempontú áthangolásra van szükség annak érdekében, hogy a minőségi magyar művekhez hozzáférjenek azok is, akiknek nincs pénzük könyvet vásárolni. Ez a koncepció nyilvánvalóan rengeteg érdeket sért majd, ezért konfliktusos évekre készülök – vázolja a terveit Demeter Szilárd. – Feltett szándékom átalakítani a Nemzeti Kulturális Alap könyvtámogatási rendszerét. Az esetlegesen osztogatott támogatások helyett átgondolt stratégiára van szükség, amely az értéket – a minőséget – hozná helyzetbe. Elsőként elválasztanám az üzleti sikert ígérő kiadványokat azoktól az alkotásoktól, amelyek értékesek ugyan, de nem tudnak megállni piaci alapon – a mai szépirodalom jelentős része ilyen. Nem biztos, hogy közpénzből kell megtámogatni a hatszázötvenezredik alanyi költő olvashatatlan, meg nem szerkesztett kötetét. Ugyanígy a Hogyan legyünk nagyon gazdagok tíz lépésben? típusú kiadványokat is inkább a szabad piacra bíznám. A minőségelvű és teljesítményalapú gondolkodás híve vagyok.
A PIM főigazgatója szerint a terjesztési anomáliákról sem szabad megfeledkezni. Ezek közé sorolja, hogy a magyar könyvpiac nagyobbik részét két kiadói hátterű kereskedelmi cég tartja a kezében. A kiegyensúlyozatlanság sok belső konfliktushoz vezet.
– A kiadók és a terjesztők közötti feszültség fő oka az 55 százalékos nagykereskedelmi árrés – mondja –, ám a belső ellentmondásokon szerintem a hatósági árszabályozás nem segítene. Ezt a küzdelmet nem biztos, hogy az államnak kell megvívnia. Csak akkor tudok beállni egy könyvszakmai törvényjavaslat mögé, ha legalább nyolcvanszázalékos konszenzus van mögöttem. Ezért megkértem az MKKE-t, hogy meccseljék le egymás között a könyvszakmai mérkőzéseket. Ha konszenzusra jutnak, jöhet a piacbefolyásoló jogszabály-változtatás!
De mi lenne az a könyvtörvény? Gál Katalin szerint a könyvszakma túlélésének garanciája. Az MKKE 130 tagvállalatot tömörít, amelyek a hazai könyvek mintegy 85-90 százalékát állítják elő:
– A hazai könyvkínálat gazdagsága szembetűnő, mégis, ha nem vigyázunk, bizonyos műfajok – a nagyobb ráfordítást igénylő szakkönyvek vagy a művészeti albumok – egykettőre eltűnhetnek a piacról. Egyesülésünk tagjai többségében kis cégek, ugyanakkor szellemi műhelyek egyben, ezért hatalmas veszteséget jelentene az ellehetetlenülésük. Nem kellene feltalálni a kanálban a mélyedést, elég lenne követni a külföldi mintát. Megnézni például a holland és a skandináv könyvtámogatási rendszereket – tanácsolja Gál Katalin. – Az NKA átalakítása még várat magára, kérésünk, hogy növekedjenek a nyitott és átlátható pályázati lehetőségek. Objektív, szakértő kuratóriumokkal. Ha kalkulálni lehetne előre a támogatással, ha számolni lehetne mondjuk azzal, hogy egy kötetből kétezer példányt megvásárol majd az állam, akkor a kiadó megengedhetne magának nagyobb példányszámot is, ami csökkentené a könyv előállításának fajlagos költségét. Az állam által felvásárolt könyveket pedig célzottan lehetne eljuttatni oda, ahol valóban nagy szükség van rájuk: kis községekbe vagy egyetemi könyvtárakba. A kutatásból ugyanis egyértelműen látszik, hogy a könyvvásárlók és könyvolvasók jelentős hányada könyvtárba is jár. Érdemes lenne tehát „felszerszámozni” és nagyobb vásárlási kerettel ellátni a könyvtárakat.
Vásárlási szokásaink
A legfrissebb adatok szerint Magyarország felnőtt népességének több mint fele – 58 százaléka – soha vagy szinte soha nem vásárol könyvet. A lakosság negyede viszont évente néhány alkalommal, kilenc százaléka legalább félévente, egy százaléka pedig havi rendszerességgel megteszi ezt. Nem meglepő, hogy a könyvkedvelő online válaszadók dominánsan könyvvásárlók egyben (bár két százalékuk kizárólag más forrásból, például könyvtárból szerzi be vagy ismerősétől kéri kölcsön az olvasmányt). Az MKKE statisztikája szerint a tavalyi évben a könyvpiac legnagyobb bevétele a gyermek- és ifjúsági irodalmi könyvek eladásából származott, s csak ezt követte a szépirodalmi és az ismeretterjesztő művek részesedése. A hangoskönyvek műfaján belül is keresettek a gyermekeknek szóló művek: a könyvvásárló családok harmada vásárolt ilyen kiadványt az elmúlt egy évben. Az MKKE, valamint a Központi Statisztikai Hivatal adatközléseiből kiderül, hogy a könyvkiadási és könyvvásárlási csúcspontok évente a második és a negyedik negyedévre tehetők, amelyek jól körülhatárolt nagy akciókhoz vagy eseményekhez kötődnek. Idén sajnos ez némileg módosult: a könyves fesztiválok java része a pandémia miatt áthelyeződött az online térbe, de a karácsony még előttünk áll.
A könyvvásárlási szokások fontos aspektusa, hogy hol szerzik be a vásárlók a kiadványokat. Az online válaszolók legszívesebben magyar online áruházból vagy a kiadó oldaláról vásárolnak e-könyveket és hangoskönyveket. A következő legnépszerűbb módszer – mindkét formátum tekintetében – az ingyenes letöltés. A leginkább vásárlásra ösztönző akciók közé tartoznak az egyszeri leértékelések, szezonális kiárusítások, amelyeket a kifejezetten könyvkedvelő online válaszadók nagy többsége használ ki tudatosan. A válaszok alapján kitűnik, hogy az online felületek előretörése ellenére a hagyományos könyvesboltba járás gyakorlata sem kopott ki: az online válaszolók több mint a fele könyvesbolti nézegetés hatására is szokott könyvet vásárolni.