Átrajzolt térkép – Magyar polgármester magyar testülettel

Ma már szinte legendaként hangzik, de az 1996-os romániai önkormányzati választás előtt tény volt: Erdély ­keleti csücskéből, Bereckből kiindulva a mai Románia északnyugati csücskének számító partiumi Szatmárnémetiig olyan önkormányzatok voltak egymással határosak, amelyek élén magyar polgármester állt magyar ­többségű testülettel. Hangoztatták is ezt a helyzetet bátorításként a korabeli kampányfelelősök, szinte hallhatóan áramlott a tüdőkbe a levegő: egy csapásra kinyílt a községhatár, kinyílt a világ. 2020-ban már nem ez volt a helyzet.

Korodi Attila, az RMDSZ csíkszeredai polgármesterjelöltje, mielőtt leadja szavazatát Csíkszereda 21-es szavazókörzetében 2020. szeptember 27-én. Fotó: Veres Nándor Forrás: MTI

Igazolva ezzel azt a tézist, mely szerint Marosvásárhelynek nem Sepsiszentgyörgy vagy Csíkszereda választási mintáját kell követnie, sokkal inkább Szatmárnémetinek kellene lennie. Ahol évek óta már nem az etnikai szembenállás kiélezése a nyerő fegyver, hanem a számbelileg kisebb, de egységes magyarság megkerülhetetlenségének tudatosítása. E stratégia mentén a határ menti város élén immár második ciklusára készülhet az 51,9 százalékot besöprő Kereskényi Gábor.

A partiumi városban uralkodó helyzet egyszerre hasonlít a vásárhelyihez, illetve különbözik tőle. Kereskényi négy, megvalósításokat és kritikákat egyaránt felsorakoztató év után jelentkezett újrázásra olyan körülmények között, hogy a kampány során román ellenfelei szinte tervszerűen oltották ki egymást. Aknamunkájuk elsősorban a feltörekvő párt, a Mentsétek meg Romániát Szövetség – Szabadság, Egység és Szolidaritás Pártja Szövetség (USR–PLUS) jelöltje ellen irányult, így gyakorlatilag saját kezűleg tisztították meg az utat az RMDSZ jelöltje előtt. Sokak szerint meglesz még az ára a valószínűsíthető háttéralkunak, addig is azonban újabb négy évig az RMDSZ mundérját fényesíti a siker – és természetesen a szatmári magyarok büszkeségét táplálja.

Az „érthetetlen” magyar győzelmek listájára mindenképpen felkívánkozik Szászrégen is, ahol a 25 százaléknyi magyarság RMDSZ-es jelölt­jének, Márk Endrének sikerült a bravúr. A három siker azt jelzi, hogy egyre több helyen veszít súlyából az etnikai központú szavazás, és ez magyar és román oldalra egyaránt értelmezhető. A nagyváradi, illetve Bihar megyei visszaesés – ahol minden korábbinál kevesebben szavaztak az RMDSZ-re, és bár ezt a mandátumok száma nem bánta, aligha lesz magyar alpolgármestere a városnak – viszont erőteljes utalás arra, hogy nem automatikus a magyarok kooptálása a döntéshozatali fórumokba ott, ahol a szavazatok száma nem feltétlenül kényszeríti ki ezt. Megkérdőjelezve azt a nézetet, mely szerint a magyarság azért számíthat alpolgármesteri pozíciókra a jelentős múltú, de perdöntő arányú magyar lakossággal ma már nem rendelkező városokban, mert esetükben nem fenyeget a veszély, hogy az illető alpolgármester később főnöke babérjaira tör.

A korábbi években a Székelyföldet el tudtuk intézni egy-két mondatban, idén azonban Székely­udvarhely alaposan összekuszált egy-két alaptézist. A magyar többség természetesen nem forgott veszélyben a háromszéki városokban, Hargita megye fontosabb településein, illetve a két megye tanácsában. Arra azonban nem sokan fogadtak volna, hogy egy „kétes” román, de legjobb esetben is vegyes politikai párt nevével is révbe lehet jutni egy szinte teljes egészében magyar városban. Márpedig Udvarhelyen ez történt. Az anyapártjából, a Magyar Polgári Pártból (MPP) kiebrudalt, a saját helyi párt alapításában elgáncsolt régi-új városvezető, Gálfi Árpád ugyanis a Szabad Emberek Pártja (POL) legitimitásához folyamodott céljai eléréséhez. És meglepetésre győzött, de úgy, hogy az önkormányzatba is magával vitte régi harcostársainak jelentős részét. A jelenséget biztosan sokáig elemezgetik még, a marosvásárhelyi gyökerű POL-jelenséget azonban nyugodtan nevezhetjük az idei választások magyar szempontból legmeghökkentőbb fejleményének. Hogy precedensértékűnek is, arról egyelőre korai lenne véleményt alkotni.

Korodi Attila, az RMDSZ csíkszeredai polgármesterjelöltje, mielőtt leadja szavazatát Csíkszereda 21-es szavazókörzetében 2020. szeptember 27-én. Fotó: Veres Nándor / MTI

Az idei romániai önkormányzati választásokon az RMDSZ 199 polgármesteri tisztséget szerzett, míg négy évvel ezelőtt 195 tulipános polgármester jutott mandátumhoz. Nem következett be különösebb elmozdulás a magyar–magyar párharcban sem, bár az MPP és az Erdélyi Magyar Néppárt immár Erdélyi Magyar Szövetség néven együtt indított külön jelöltet, ahol nem látszott veszélyeztetve a magyar önkormányzati siker. Ezzel azonban messze nem tudhatjuk le a választási totálkép felrajzolását. Jelentős, a magyarság szempontjából sem mellékes súlypont-áthelyeződéseknek lehettünk ugyanis tanúi, amelyek már az év végi parlamenti választások alkalmával is tovább formálódhatnak. Elsősorban az USR–PLUS előretörésének, amely olyan nagyvárosokat hódított meg, mint Temesvár, Bákó, Brassó, Konstanca vagy Iași. Sőt Bukarest főpolgármestere, a független Nicușor Dan mögött is ők állnak a liberális kormánypárttal együtt.

Az új önkormányzati térkép „olvasása” az RMDSZ-re is új feladatokat ró.