Jelek a Kárpát-medencéből

Számtalan európai országban bélyegezték meg a téglákat.

Legát István amatőr régész és Dibusz Ferenc, a Monarchia Bélyeges Tégla Gyűjtők Egyesülete elnöke. Történelmi háttér Fotó: Bach Máté

Legát István amatőr régész és Dibusz Ferenc, a Monarchia Bélyeges Tégla Gyűjtők Egyesülete elnöke. Történelmi háttér
Fotó: Bach Máté

A 2020-ban megjelent, több mint százoldalas tanulmánykötet a sorozat tizennegyedik darabja. Tervbe vették a történelmi Magyarország téglakatalógusának elkészítését is, bár ez a hatalmas munka csak apránként fog elkészülni, hiszen pillanatnyilag mintegy harminc-harmincötezerféle téglabélyeg ismert. Ezeket mintegy 1560-tól a világháború végéig használták különféle műhelyek tulajdonosai, dolgozói. A vető­sablonok közül azonban csak a századforduló óta maradt meg néhány. 1950 után már nem maradtak meg bélyeges téglák, a nagyipari szocialista termeléssel vége lett a hosszú múltra ­visszatekintő jelöléskultúrának. Igaz, a téglajegy a XVI. századnál sokkal régebbi. Gyakran római kori téglákban is található pecsét, különféle, Pannóniában állomásozó légiók azonosító jegyei. De a Monarchia Bélyeges Tégla Gyűjtők Egyesületének tagjai inkább a hódoltság ­korától gyűjtik és rendszerezik a téglákat. Gyűjtési területük a történelmi Magyarország, ezért a szervezetnek sok határon túl élő tagja is van.

Számtalan európai országban bélyegezték meg a téglákat, sőt Indiától Amerikáig más földrészeken is találhatók ezzel a módszerrel megjelölt építőkövek. Magyar különlegességnek inkább a téglabélyegek rendkívüli sokfélesége számít. Dibusz Ferenc szerint valóságos téglanagyhatalom vagyunk, talán az egész világ egyetlen országában sem ismert annyi téglabélyeg, mint nálunk. Ezért is kezdeményezték, hogy a bélyeges téglát minősítsék hungarikummá.

Az azonban nem teljesen bizonyított, egyáltalán mi szükség volt a sokszor művészileg is értékes téglabélyegekre, hiszen ha felhasználták a téglákat, már senki sem láthatta a jegyeket.

A gyűjtők azt gondolják, kereskedelmi oka ­lehetett a téglabélyegeknek, védjegynek számíthatott, de erre vonatkozó levéltári forrást még nem ta­láltak. Előfordult, hogy a vetőmunkás is elhe­lyezett valamilyen egyszerűbb jegyet a ­téglán, mert az elkészített téglamennyiség után kapta a fizetést. A XIX. század végéig mindenütt jó minőségű téglát készítettek, ami viszont ­elvetemedett, deformálódott, belekerült egy­egy épület alapjába. A régi téglák kitűnő minősége az agyag hosszú pihentetésének köszönhető.

Dibusz Ferenc 16-17 éve kezdett el bélyeges téglákat gyűjteni. Azóta három garázsa telt meg téglákkal, tíz-tizenötezerféle különböző bélyeget tud bemutatni. Az egyesület tagjai nem árulják a téglákat, legföljebb cserélnek egymás között. Nem a tagok anyagi helyzete határozza meg, kinek mekkora lesz a gyűjteménye, hanem a szerencse és a kitartás. Régi házak bontásainál keresnek korábban nem ismert fajta téglabélyegeket. De sietniük kell, mert a beruházók manapság sokszor néhány nap alatt eltüntetnek egy telekről minden törmeléket. Régi, romos épületekre vadásznak, és a sittlerakó helyeken is jó eséllyel keresgélhetnek. Bár az egyesület tagjai nem árulják a „zsákmányt”, különféle hirdetési oldalakon gyakran látni sok ezer forintos téglákat is, tehát ezeknek a régiségeknek van piaci értékük, amelyet a ritkaság és a bélyeg szépsége befolyásol.

A szenvedélyes téglakeresők túlnyomó többsége az ezredfordulón vált elkötelezetté, ekkor kezdődött meg a rendszerezés, a történeti háttér feltárása és a műhelyek lokalizálása is. Számtalan komoly gyűjtemény jött létre, ezek közül több már megyei értéktárba is került. A hungarikummá minősítéssel az lenne a Monarchia Bélyeges Tégla Gyűjtők Egyesületének a célja, hogy központi kiállításon, esetleg a lakiteleki hungarikumok házánál mutathassák be a Kárpát-medence jellemző és különleges bélyeges tégláit.