A mai magyar köznyelvet a nyelvjárások sokszínűsége felől szemlélve olykor nehezen meghatározható, hogy mi alapján lett egy-egy szavunk az irodalmi nyelv részévé, általánosan ismertté, mindennapi használatúvá, vagy miért maradt szűkebb területen ismert tájszó. A magyar nyelvjárások atlasza, amely a XX. század közepén gyűjtött adatok alapján tüzetesen írja le a magyar nyelv területi sokféleségét, számos példát mutat olyan esetekre, amikor a köznyelvinek tekintett forma mellett markánsan, nagy területen jelennek meg egyéb változatok. Ma a Dunántúlon és Erdélyben járatos egres mellett mégis nyelvjárásiasnak érezzük a nyelvterület középső részén uralkodó piszkét és büszkét vagy a keleti-északkeleti köszmétét.

„Mintha varázsolnék” – mondja egy eltűnőben lévő mesterség utolsó mohikánja
Koronczay Imre órásmester 1977 óta gondoskodik róla, hogy ne tévesszük el az időt.