Le nem győzve

Szabó Dezső megvédi Adyt a támadásoktól, miközben egyre több magyart utasítanak ki a megszállt területekről.

Szabó Dezső (Kolozsvár, 1879. június 10. – Budapest, 1945. január 13.) magyar író, kritikus, publicista Forrás: OSZK Arcképgyűjtemény

A magyar népnek mérhetetlen értékű kincse maradt meg: a hite – mondja a pápai nuncius. Szabó Dezső megvédi Adyt a politikai analfabéták támadásaitól. Egyre több magyart utasítanak ki a megszállt területekről, s már négyezer-ötszáz vagont foglalnak el a menekültek.

Katolikus nagygyűlést tartanak a Vigadóban, amelyen gróf Zichy János, az Országos Katolikus Szövetség elnöke az október 26-i Budapesti Hírlap szerint kifejti: „a Galilei-körnek bűne az, hogy lehetetlenné tette a tisztességes békének a lehetőségét. A mi határaink továbbra is érintetlenek volnának, hogyha ez a szellem el nem dobatja katonáink által a fegyvert. […] Föl a szívekkel és tegyünk egy nagy és szent fogadalmat, hogy nemcsak hirdetni fogjuk a keresztény Magyarország újjászületését, hanem ebből a szép Magyarországból, Szent István birodalmából a szó szoros értelmében való Regnum Marianumot fogunk alkotni!”

Lorenzo Schioppa nuncius XV. Benedek pápa megbízottjaként úgy fogalmaz: „Mikor a terembe léptem és a nagyszámú, lelkes közönségen végigtekintettem, első gondolatom az volt, hogy a magyar nép nem legyőzött nép! Elvették tőletek az ágyút, a hadihajót, elragadták tőletek a földet és a kenyeret, elvitték kincseiteket, el az élet forrásait, de mindezek ellenére megmaradt számotokra egy hatalom, egy mérhetetlen értékű kincs: megmaradt a ti hitetek. Ezt senki el nem rabolhatja, senki el nem ragadhatja. Ez tett benneteket naggyá a dicsőséges múltban, ez erősít meg a jelen válságos óráiban.”

A Magyar Írók Nemzeti Szövetségének választmányi ülése után Szabó Dezső terveiket vázolja Az Estben október 29-én. „Meg akarjuk szervezni Magyarországon a tehetségek védelmét és itt nem tekintjük, hogy az illető tehetség szövetségesünk kötelékében van-e vagy nincs. Egy Móricz Zsigmondot, Babits Mihályt, Tóth Árpádot éppoly szeretettel magunkénak tekintünk, s éppúgy egynek érezzük velük magunkat a mostani hivatalos hatalomra jutott impotensekkel szemben. Ki fogjuk irtani a magyar pszichéből azt a destruktív vonást, hogy nagyjait egy-két hibás lépése után ítélje meg, nem pedig azután, amit a magyarságnak teremnek. Oda neveljük a magyar közönséget, hogy ne történhessen meg az a gazság, amit napjainkban is látunk, hogy idegenből szakadt kalandorok, s apró politikai analfabéták rugdossák az egyik legnagyobb magyar zseni: Ady Endre sírját.”

A Pesti Hírlap 27-én arról ad hírt: „Aradon és környékén kihirdették a legszigorúbb ostromállapotot. Estétől reggelig az utcán senki sem mutatkozhatik. […] Kolozsváron a magyar lakosság nagy ínséggel küzd, mert a román hatóságok a magyar lakosságnak járó lisztmennyiséget nem szolgáltatták ki.”

Az október 31-i Az Est a Nagyváradról kiutasítottakról ír. „Tegnapelőtt hatvan tisztviselő érkezett Debrecenbe, akiket a románok utasítottak ki Erdélyből, tegnap pedig a debreceni rendőrkerület biharkeresztesi különítményének tizenkilenc kiutasítottat adtak át az oláh határon. […] Nagyváradon Mosoiu oláh tábornok és Iliescu rendőrkapitány valóságos rémuralmat teremtett. A kiutasítások oka az, hogy az erdélyi vasutas­sztrájk és az azt követő általános munkamegszüntetés során minden megbénult az erdélyi városokban. A román hatóságok összefogdosták a sztrájkoló munkásság vezetőit s börtönbe vetették őket. Nagyváradon tizenhét szocialista vezetőt fogtak el […] A román katonák közrefogták őket és Biharkeresztes határában átadták a csendőröknek. A magyar hatóságok a minden írás nélkül lévő magyarokat nem akarták átvenni az oláh katonáktól, akik erre közölték, hogy parancsuk van arra, hogy ha nem veszik át a kiutasítottakat, akkor azonnal agyon kell lőni őket. […] mire a csendőrök a kiutasítottakat átvették és elkísérték Debrecenbe.”

A lap azt is közli, hogy a szerbek által a békeszerződést megcsúfolva – egészen 1921-ig – megszállt Bajáról százhatvan családot utasítottak ki. „Baján mintegy háromszáz család kért letelepedési engedélyt. A városi tanács megvizsgálta a kérvényeket és százhatvan családnak nem adott engedélyt, hanem úgy intézkedett, hogy az illetőknek három nap alatt el kell hagyniok Baja területét. A kiutasítás olyanokat is ért, akiknek Baján házuk, földjük és egyéb ingatlanuk van.”

Az október 30-i Pesti Napló szerint gróf Teleki Pál miniszterelnök kijelenti: a megszállott területekről menekült tisztviselők számának megnövekedése országos veszedelmet jelent. „Eddig is négyezerötszáz vagont foglalnak el a menekültek, […] a csehek, románok és szerbek, de különösen a románok mesterségesen és tervszerűen árasztják el a megcsonkított Magyarországot ezekkel a menekültekkel.”