időjárás 17°C Malvin 2022. október 1.
logo

Tábornok a fronton

Csinta Samu
2020.10.10. 16:44
Tábornok a fronton

A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem rektora, Daniel David úgy tartja, a sokat megélt intézmény története nem a Ferenc József Tudományegyetem létrehozásával, nem is a Trianont követő utódlással kezdődött. A legfontosabb, hogy az oktatás mindig ugyanott, a Kogălniceanu/Farkas utcában zajlott. És folytatódik októberben a vírusjárvány kikényszerítette „hibrid” módszerekkel.

– Az ön „anyaszakán”, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) pszichológia fakultásán több éve sok magyarországi hallgató tanul. Mivel magyarázza a jelenséget?

– Mindenekelőtt örülök neki. A jelenség egyik oka lehet, hogy Magyarországon nincs túl sok állami finanszírozású hely pszichológia szakon, de hát ez minden kormány oktatáspolitikájának függvénye. Hozzájárulhat az is, hogy magyar oktatási nyelvet is kínálunk, ugyanakkor a BBTE „látható” helyet foglal el az európai felsőoktatási intézmények között, ott van az első háromszázban-négyszázban, attól függően, melyik ranglistát vesszük alapul. Nagyjából erre vezethető vissza az érdeklődés, amely kölcsönös, jelentős tanár- és diákcserében is megnyilvánul, és hosszú hagyományokra tekint vissza.

– Úgy tűnik, a hagyományok ápolása fontos önnek, a falakon ott látható az egyetem rektorainak képe, domborműve – a magyaroké is –, de a nevük mindenképpen. Nem volt ez mindig így. Mit üzen a váltás? Még ha a normalitás útjának is tekinthető…

– Jómagam az amerikai kultúrában szocializálódtam, akadémiai képzésem abban a multietnikus, multikulturális közegben zajlott, amely amúgy sem volt szokatlan nekem, lévén szatmárnémeti származású. Ezekre mindig is országot erősítő tényezőkként tekintettem. A BBTE egyik legfontosabb hagyományeleme épp a címeren is szereplő 1581-es alapítási év – Báthory István fejedelem akkor emelte akadémiai rangra a kolozsvári Jezsuita Nagykollégiumot –, s ha már vállaljuk a múltat, vállaljuk azt a maga teljességé­ben. Együtt a szegedi egyetemmel, amely a kolozsvári egyetem Trianon utáni költöztetésével jött létre, így 1581-et tekinti alapítása évének. Úgy tartom, ez az a normalitás, amelyet mindig előtérben kell tartanunk. A szegedi kollégákkal együtt készülünk megünnepelni az alapítás jövő évi 440. évfordulóját.

– Történészek voltak az elődei a rektori székben, az ön történelem iránti fogékonysága és érdeklődése mégis szembetűnő. Vannak tervei is mindennek átültetésére az akadémiai, kutatási szférába? Annál is inkább, mivel a magyar–román történelemszemlélet súlyos párhuzamosságoktól szenved.

– Kisebb léptékben már az egyetem történetének közös értelmezését és értékesítését is annak szánom. E munka és a remélt előrelépések műhelyei természetesen a történelem tanszék, illetve az egyetemhez kötődő történeti intézetek lehetnek. Számomra az egyetem multikulturalitásának fontossága nem szólam, egyformán lényeginek tartom a román, a magyar és a német nyelvű oktatási vonalat. Az egyetem története az én értelmezésemben nem 1872-ben, a Ferenc József Tudományegyetem létrehozásával, 1919-ben, Trianont követően vagy 1959-ben, a két egyetem egyesítésével kezdődött. Az utódlási mozzanatokon túl az akadémiai múlt 1581-ben kezdődött, és mindig is itt zajlott ebben az utcában, amelyet mi, románok Mihail Kogălniceanunak, a magyarok Farkas utcának neveznek, és ez így van jól. Remélem, nézeteim és kezdeményezéseim egyre több kollégát késztetnek gondolkodásra és cselekvésre.

– Éppen a trianoni évforduló évében választották az egyetem rektorává. Ha a koronavírus-járvány jelentősen leszűkítette is a megemlékező rendezvényeket, márciusi beiktatásakor hogyan képzelte: miként kellene kinéznie az egyetemnek a centenárium évében?

– Nem foglalkoztatott ez a kérdés. Megvolt a tényleges multikulturalitást tartalmazó egyetemi programom, de nem vagyok történész, számomra a történelem a jelenbeli és a jövőbeli értékesítés szemszögéből fontos. Nem élek történelmi megrögzöttségekkel és frusztrációkkal, de tiszteletben tartom, hogy sok ember számára roppant fontosak a történelmi évfordulók. Ennek az egyetemnek a történelme messze meghaladja a trianoni kérdést, és én ebben hiszek. És abban is, hogy a BBTE a maga háromnyelvűsége nélkül ma egyike lenne Románia középmezőnybeli oktatási intézményeinek.

Hallgatók a Farkas utcai főépületben. Egész Erdélyben gondolkodni
Fotó: MTI–Bíró István

– Milyen fontos felismerésekkel „szolgált”, illetve kényszerített ki az egyetemen az idei vírusos világ?

– Mindenekelőtt azzal, hogy a járvány miatt sokkal inkább tábornoknak érezhettem magam, aki katonai rendeleteket teljesíteni érkezett a frontra, mintsem egyetem rektorának. A körülmények azonban az egyetemi oktatás új útjainak lehetőségeit is felvillantották. A továbbiakban sem az online térben, de a tantermi előadásokon sem szeretnék találkozni a klasszikus, deklaratív előadásmóddal, amelynek során a tanár olyan ismereteket ad át, amelyekhez nélküle is hozzáférhetnek a diákok. Az ismeretek birtokában immár azok eredetére, a kritikus gondolkodásmód kialakítására lehet összpontosítani. Ezt a célt szolgálandó kell átalakítanunk a tananyagot és az előadásokat, és tettünk is lépéseket ennek érdekében. Sőt a középiskolai tanárokra is igyekszünk kiterjeszteni mindezt, hiszen ők a leendő hallgatóink mai oktatói. Biztatónak tartom, hogy a kollégák többsége már a tavasz folyamán igyekezett alkalmazkodni az online előadások egészen más tempójához. De nemcsak nekik kell felzárkózniuk, a hallgatók jelentős része is most szembesült azzal, hogy a korábban többnyire csak szórakoztató tartalmakat kereső, ezért aztán bármikor abbahagyható netes szörfölés után most már nem lehet bármikor lelépni a világhálóról.

– Mennyire képes, illetve kíván hozzájárulni az egyetem az erdélyi szellemiség és identitástudat megerősödéséhez?

– Mi nem csak Kolozsvárra koncentrálunk, Erdély egészében gondolkodunk. Romániában ma három nagy európai finanszírozású program fut, mindhárom az ország déli részén, elsősorban Bukarestre összpontosít: a Turnu Măgurele-i lézerprogram, a vízrendszerek megújítását és fejlesztését célzó Danubius program, a magfizika terén pedig az Alfred program. Erdélyben egyetlen hasonló sincs. A nemrég elindított Info­BioNano 4 Health elnevezésű, több tízmillió eurós egészségügyi programunk Erdélyt kívánja helyzetbe hozni, Kolozsvár márkanevévé válni. Egyetemünk talán legpiacképesebb szaka, az informatika adja hozzá­ az alapot, a BioNano és a Health pedig a többi kolozsvári intézményt – a műszaki, az orvosi és az állatorvosi egyetem – potenciálját készül hasznosítani. Mindezt az egészség minél tágabb értelmezésében, az egyén, a közösség és a környezet tekintetében egyaránt. Mi vagyunk a kezdeményezők, várjuk a többi kolozsvári, illetve erdélyi egyetem és intézmény felsorakozását is. Miközben páneurópai dimenzióról beszélünk, mindenekelőtt a helyi cégek és intézmények profitálhatnak a programból, amelynek aztán regionális, akár országos súlya is lehet. Kolozsvár úgynevezett intelligens szakképzései eddig nem voltak túl jól meghatározva, ez a program azonban már ebben a tekintetben is jelentős közös előrelépést ígér, amelynek révén európai szereplővé nőhetjük ki magunkat.

Névjegy

Daniel David Szatmárnémetiben született 1970-ben. 1995-ben diplomázott a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán, ugyanott doktorált 1999-ben. Posztdoktori tanulmányait és kutatásait az Egyesült Államokban a Mount Sinai School of Medicine és a Mount Sinai Hospitalben, a New York-i Albert Ellis Intézetben, a Tennessee Egyetemen, valamint a Binghamton Állami Egyetemen végezte. A Romániai Pszichológusok Egyesülete elnökének választották 2017-ben. 2020. március 13-a óta a BBTE rektora.

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.