[…] Az ötvenes években hazánk ege még sokkal jobban be volt borulva, mint ma. A hazafiak legnagyobb része elvesztette reményét, hogy Magyarország még egyszer feltámadhat. De az igazi nagy lelkek sohasem pesszimisták, sohasem foglalják el a pesszimizmus mindenről lemondó kényelmes álláspontját, hanem a jobb jövő biztos tudatában dolgoznak hazájuk javára, így tett Xantus is.
A magyar múzeumok és könyvtárak gyarapításával segített nemzetének elmaradottságát enyhíteni, a jövő tudományos munkálkodását előmozdítani.
1861-ben hazajött Győrbe, édesanyjához, hazahozta a hazaszeretet. Anyai nagyatyám, Zombath Antal győri ügyvéd iskolatársa volt. Anyám jól emlékszik reá, hogy hazatértekor nagy örömmel fogadták és ünnepelték. Nagyon szép ember volt. Szelíd, jóságos kék szemét sűrű fekete szemöldök árnyazta be. Nagyon jó ember volt, de nagyon komoly, szótalan. A Schmerling-korszak politikai állapotát nem bírta ki, még az évben visszament Amerikába. Tengerészeti tisztviselő, majd mexikói konzul lett, de sokat kezdett szenvedni a maláriától s 1864-ben ismét hazatért. 1866-ban átvette az ő sürgetésére létesített állatkert igazgatását s igen élénk agitációt fejtett ki tudományos intézményeink újjászervezése érdekében. A kiegyezés után az Osztrák–Magyar Monarchia „Novara” nevű hadihajójával a keletázsiai vizekre evezett, de mint 48-as honvéd nem fért össze a hajó osztrák tisztjeivel, Szingapúrban pedig belekötött a konzulba, hogy miért nem írja ki, hogy hivatala osztrák és magyar konzulátus. Ezen az infámián még a kilencvenes években is bosszankodtunk, akik Keleten jártunk.
El kellett hagynia a hajót s maga folytatta gyűjtéseit és tanulmányait. Hazahozott gyűjteményei a Novara-expedíció legszebb eredményei közé tartoznak. Ezúttal különösen néprajzi gyűjteménye volt igen nagyértékű s ezzel megvetette a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának alapját.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!