Fertőtlenített tankönyv

Nyilvánvalóvá lett, hogy az oktatáshoz és a tudományos munkához is szükséges könyvtár létesítése.

A református kollégium nagykönyvtára. Van mit védeni Fotó: MTI–Czeglédi Zsolt

Debrecenben hamar gyökeret ­vertek a reformáció gondolatai: huszonegy évvel azután, hogy ­Luther ­Márton 1517. október 31-én (mely ma a reformáció emléknapja) közzétette 95 tételét a bűnbocsátó cédulákkal kapcsolatban, már nemcsak a református vallás hódította meg a várost, hanem 1538-ban működni kezdett iskolája is, a református kollégium. Nyilvánvalóvá lett, hogy az oktatáshoz és a tudományos munkához is szükséges könyvtár létesítése. A nyugat-európai országokba peregrinációra, vándor­diákoskodásra induló hallgatók mindegyike hozott magával egy-két új nyomtatványt, amelyeket hagyományosan felajánlottak az alma mater könyvtárának. A professzorok kötelességüknek érezték, hogy könyveket adományozzanak, és saját könyvtáraik anyagát a kollégiumi könyvtárnak ajánlják fel. A hagyomány máig él, legutóbb egy hét alatt három műtárgyat is kaptak hagyatékokból a kollégiumi gyűjtemények.

Ahogyan a humaniórák oktatásához a könyv, ugyanúgy a természettudományok tanításához a kísérleti eszközök nélkülözhetetlenek. Így e tudományok neves oktatói – például Hatvani István, a „magyar Faust” – arra törekedtek, hogy elkészíttessék vagy beszereztessék őket. Ezek adták az évszázadok alatt kialakult gyűjtemények alapjait. Ahogyan teltek-múltak az évek, úgy váltak múzeumi tárggyá a hajdani osztálytermek, kollégiumi szobabelsők, az itt tanuló, később nemzetünk nagyjaivá lett személyiségek rekvizitumai. A közelmúltban zárult az a sok milliárd forintos felújítás, amelynek részeként e gyűjtemények magasabb színvonalon, sok esetben interaktívan is elérhetővé váltak.

Gáborjáni Szabó Botond igazgató ezer szállal kötődik a könyvtárhoz, a gyűjteményekhez és magához a kollégiumhoz is. Felmenői közül sokan itt végeztek. Például nagyapjának a testvére volt a tiszaszőlősi lelkész, Gáborjáni Szabó Gábor. (Utóbbinak aláírása szerepel az én nagyapám 1943-as anyakönyvi kivonatán is.) Gáborjáni Szabó Kálmán festő és grafikus is e család tagja volt. Itt tanult, ide jött vissza, itt készítette el a kollégium fennállásának 400. évfordulójára az intézmény ősi életéről szóló freskósorozatot, amelyen meg van örökítve például Csokonai Vitéz Mihály. S azt sem tudja mindenki, hogy Szabó Lőrinc költő is Gáborjániként, G. Szabó Lőrincként kezdte meg tanulmányait az alma materben. 1914-es fényképen látható egy iskolai rendezvényen, ógörög nyelven előadott dráma szereplőjeként.

A református kollégium nagykönyvtára. Van mit védeni
Fotó: MTI–Czeglédi Zsolt

A gyűjteményt bemutató kalauzunk körutunk elején megjegyzi, nem téved, aki egységes egésznek gondolja az egyházkerület gyűjteményeit.

A századok során csak lassan különült el egymástól a könyvtár, a levéltár és a múzeum fogalma. A gyűjtemények közül legrégebbi a református kollégium nagykönyvtára, amely 1538 óta folyamatosan gyarapodik. A régi Debrecenben gyakori tűzvészek egyike ugyan 1564-ben elhamvasztotta az őskönyvtárat, de 1561-ben megkezdte működését a mai Alföldi Nyomda elődje. Az innen kikerülő nyomtatványok is gazdagíthatták a könyvtárat. Igaz, csaknem két évszázadot kellett várni a debreceni tanács kötelespéldány-rendeletére, amely kötelezővé tette az itt megjelenő nyomtatványok egy-két példányának felajánlását a könyvtárnak. A város és a kollégium között egyébként szoros volt a kapcsolat, régi okiratokon rendre a város főbírójának aláírása és pecsétje szerepel, s a kollégiumot úgy emlegették tanácsnoki körökben, hogy „a mi iskolánk”.

A könyvtárban ma a könyvek védelmében azonos szinten tartják a hőmérsékletet és páratartalmat. Van mit védeni: a gyűjtemény számos kódexet és ritka kéziratot, 146 ősnyomtatványt (1500 előttiek) és 1600 régi magyar (1711 előtt megjelent) nyomtatványt, köztük több ritkaságot (például Cusanus kéziratos térképgyűjteményét és a XVI–XVII. századi nyelvemlékeket tartalmazó Debreceni kódexet) őriz. Megtekinthetjük a biblia­gyűjteményt – ezen belül Erdős Károly professzor hagyatékát –, amely a Szentírásnak mintegy 250, idegen nyelvre lefordított változatát tartalmazza. Ezek között van egy Lucas Cranach által illusztrált Luther-biblia is. A vizsolyi bibliából is van két teljes és egy csonka példány.

Mindezen ritkaságok bemutatása mellett az intézmény nyilvános könyvtárként is funkcionál. A kollégiumi gyűjteményeknek van egy filiá­léjuk is a Dóczy-gimnázium udvarán álló épületben: a Szabó Magda-emlékház. Öt szobában ismerkedhetünk meg a Debrecenhez és kollégiumához ezer szállal kötődő írónő világával.

Az iskolatörténeti kiállításon korhű iskolai enteriőrt és más felszereléseket is találunk, köztük egy ma is aktuálisnak mondható hirdetést, amely fertőtlenített, bacilusmentes használt tankönyveket ajánl a korabeli nebulóknak. Akik között irodalmunk több jelese is fel-feltűnik Csokonai­tól Kölcsey Ferencen, Arany Jánoson, Ady Endrén át Móricz Zsigmondig. Utóbbinak egy levele is olvasható, amelyben azt írja már felnőtt fejjel: „amikor Debrecenben elmegyek a kollégium fala mellett, mindig megsimogatom…”