Fotó: MTI–Czeglédi Zsolt
A gyűjteményt bemutató kalauzunk körutunk elején megjegyzi, nem téved, aki egységes egésznek gondolja az egyházkerület gyűjteményeit.
A századok során csak lassan különült el egymástól a könyvtár, a levéltár és a múzeum fogalma. A gyűjtemények közül legrégebbi a református kollégium nagykönyvtára, amely 1538 óta folyamatosan gyarapodik. A régi Debrecenben gyakori tűzvészek egyike ugyan 1564-ben elhamvasztotta az őskönyvtárat, de 1561-ben megkezdte működését a mai Alföldi Nyomda elődje. Az innen kikerülő nyomtatványok is gazdagíthatták a könyvtárat. Igaz, csaknem két évszázadot kellett várni a debreceni tanács kötelespéldány-rendeletére, amely kötelezővé tette az itt megjelenő nyomtatványok egy-két példányának felajánlását a könyvtárnak. A város és a kollégium között egyébként szoros volt a kapcsolat, régi okiratokon rendre a város főbírójának aláírása és pecsétje szerepel, s a kollégiumot úgy emlegették tanácsnoki körökben, hogy „a mi iskolánk”.
A könyvtárban ma a könyvek védelmében azonos szinten tartják a hőmérsékletet és páratartalmat. Van mit védeni: a gyűjtemény számos kódexet és ritka kéziratot, 146 ősnyomtatványt (1500 előttiek) és 1600 régi magyar (1711 előtt megjelent) nyomtatványt, köztük több ritkaságot (például Cusanus kéziratos térképgyűjteményét és a XVI–XVII. századi nyelvemlékeket tartalmazó Debreceni kódexet) őriz. Megtekinthetjük a bibliagyűjteményt – ezen belül Erdős Károly professzor hagyatékát –, amely a Szentírásnak mintegy 250, idegen nyelvre lefordított változatát tartalmazza. Ezek között van egy Lucas Cranach által illusztrált Luther-biblia is. A vizsolyi bibliából is van két teljes és egy csonka példány.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!