Háború csodaországban

Afrika második legnépesebb államában, Etiópiában november elején fegyveres összetűzés robbant ki a központi­ hatalom és az ország északi tartománya, Tigré között. A feszültség régóta fennállt Addisz-Abeba és a szövetségi állam vezetői közt, ennek vetett véget Abij Ahmed kormányfő, aki elrendelte, hogy a hadsereg – akár fegyverrel is – tegyen rendet a tartományban.

Tigréből menekülő etiópok. Tavaly Nobel-békedíj az elnöknek, idén hadművelet? Fotó: EBRAHIM HAMID Forrás: AFP

Kicsit elkapkodták ezt a norvégok. Tavaly év végén Nobel-békedíjjal tüntették ki Abij Ahmed etióp kormányfőt azért, mert villámgyorsan összehozta a békét Eritreával, amellyel hazája két évtizeden át vívott fegyveres küzdelmet. A Nobel-díj-bizottságok arról voltak híresek, hogy megfontoltan hozzák meg döntésüket, néha olyan megkésve jutalmazzák kitüntetettjeiket, hogy az egyszerű embernek lexikonokban kell utánanéznie, mivel is érdemelték ki. Talán csak Barack Obamával történt ez másképp, aki puszta ígéretére és bőrszínére már meg is kapta az elismerést. Abijjel még ennél is nagyobb a baj: a béketeremtésért kitüntetettek egy éven belül, különösen a saját népük ellen, nem szoktak háborút indítani.

Ám Etiópiában más a helyzet, amire lelkesedésükben a norvégok nem gondoltak. Az országban évtizedek óta nem volt népszámlálás, körülbelül 110 milliósra becsülik Etiópia lakosságát, amely vagy száz nemzetiségből áll. A legnagyobbak közülük az oromók (35 százalék), az amrahák (27 százalék) és a tigrék (6 százalék). Etiópiában eddig egypártrendszer volt, az Etiópiai Nép Forradalmi Demokratikus Frontja uralkodott, de Abij Ahmed kormányfő az idei törvényhozási választásokon – amelyet a koronavírus-járvány miatt egy évvel elhalasztottak – többpártrendszert szeretett volna bevezetni. Az etióp egypárt egy nagy koalíció volt, amelyben minden jelentősebb nemzetiség képviseltette magát. 1991-ben a Tigré Népi Felszabadítási Front megpuccsolta az országirányító tömörülés vezetését, eltávolította a diktatórikus hatalmat gyakorlókat, sajátjaival töltötte fel a vezető testületeket, majd ugyanolyan önkényuralmat valósított meg, mint elődje. A közelmúltig ő irányította Etiópiát.

Két éve azonban változások következtek be.

Tigréből menekülő etiópok. Tavaly Nobel-békedíj az elnöknek, idén hadművelet?
Fotó: AFP

A legnagyobb nemzetiségnek, az oromóknak elegük lett a tigréiekből, véres zavargásaikkal elérték azt, hogy az ő soraikból került ki az új vezető. Az északiak kiszorultak a hatalomból. Abij Ahmed volt vezérezredes 44 éves. Katonai tanulmányait az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában folytatta. Okos, világlátott ember. Apja muzulmán oromó, anyja amraha ortodox keresztény, ő pedig protestáns vallású, tehát a kormányfő kényes posztján etnikailag és vallásilag is kikezdhetetlen. Ráadásul magas szintű katonai végzettséggel bír, és korábbi megbízatásából kifolyólag ért a titkosszolgálati ügyekhez is. Ha ez vezetői erényekkel társul, akkor kiváló választás.

Aztán olyan sebességgel kezdett munkába, amely magával ragadta az etióp népet. Fél év alatt békemegállapodással zárta le a húsz éve zajló etióp–eritreai háborút. Az északi Tigré tartomány határos Eritreával, a szomszédos országgal vívott háború őket érintette leginkább. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy évtizedekig uralmon tudtak maradni Addisz-Abebában. A békekötés nem igazán tetszett a tigréi vezetőknek, akik közül számosan az eritreai harcok veteránjai voltak. Abijnek viszont kellett a béke ahhoz, hogy elindítsa belső reformjait. A változások valóban szédítőek voltak. Az országban megszüntették a hadiállapotot. A politikai foglyokat szabadon engedték. A polgárok szabadon vállalkozhatnak. Megnyitották a külföldiek előtt az etióp piacokat. Törvénnyel biztosították a nők jogait. A kormányfő ígérete szerint 2020-ban többpárti választásokat tartanak, ami most a világjárvány miatt kútba esett. Egyedül Tigré tartományban – csak azért is a kormánnyal dacolva – rendezték meg a helyi és országgyűlési választást, ám itt is – 97 százalékos eredménnyel – Abij pártja nyert. Hazájában a fiatal vezető hihetetlen népszerűségnek örvend, a külföld pedig Nobel-díjjal tüntette ki. Az utóbbi időben a nyugati sajtó töréseket vél felfedezni reformpolitikáján, egyesek szerint kezdenek visszatérni a diktatórikus elemek.

De azért csodaországként ajánlják Etiópiát a környező államoknak, amely ilyen gyorsan megszabadult az önkényuralomtól. Csak eggyel nem számoltak, ahogyan a Nobel-békedíjat olyan gyorsan odaítélő bizottság sem, az ország etnikai helyzetével. Nem véletlenül volt császárság az uralkodó államforma még a XX. század második felében is Etiópiában. Kellett egy erős kéz, amely betartatja a szabályokat. Az ezt követő diktatórikus időszakoknak is ez volt az egyik magyarázata, ugyanis valószínűleg enélkül nem lehet egyben tartani száz nemzetiséget. Most is érzik a lazulást, hiába kedvelik az országvezetőt, már megjelentek az oromók és az amrahák közt is a függetlenségi törekvések.

Tigréről nem is beszélve. Abij Ahmed ellen több merényletet követtek el, eddig mindegyiket túlélte. November elején, az amerikai választás éjszakáján megjelent katonai egyenruhájában a tévéképernyőkön, és a következő bejelentést tette: „Az utolsó vörös vonalat is átlépték Tigrében.”

A lázadók katonai raktárakat támadtak meg, ­ahonnan komoly fegyverkészletekre tették rá a kezüket. Ezt katonai erővel is meg kell akadályozni – közölte a miniszterelnök, aki féléves szükségállapotot rendelt el az északi tartományban. Csapatai megindultak a helyi főváros, Mekele felé, amelyet több rakétatámadás ért. A tartományt elvágták a külvilágtól, nincs telefon-összeköttetés, internet. Sőt az a hír járja, hogy a víz- és áramszolgáltatás is akadozik. A helyszínről érkező híreket nem lehet ellenőrizni. Csak az első napokban több száz halálos áldozatról tudósítottak a környező térségek kórházai, amelyekbe Tigréből szállítják át a sérülteket.

A tigréi vezetők sohasem szerették az új kormányfőt, de a feszültség ebben az évben csúcsosodott ki köztük. Egyszerűen nem hajtották végre az Addisz-Abebából érkező döntéseket. A hadsereg átszervezését szabotálták, de ez érthető is. hiszen az ő tábornokaik széke forgott veszélyben. Az etióp katonaság most parancsba kapta, hogy szereljék le a helyi rendőrséget és a hadseregnek azon részét is, amely ellenáll. A tigréi nép harcos, eltökélt nemzet, errefelé szinte nincs más megélhetés, mint a fegyverforgatás. Az eritreai háború óta mindenkinek van legalább egy Kalasnyikovja. Addisz-Abebának komoly harcokra kell számítania.

Még az sem kizárt, hogy a polgárháborúba bekapcsolódnak a térség országai. Eritrea fővárosát, Aszmarát, amely közel fekszik a tigréi határhoz, már rakétatámadás érte. A tigréiek szerint az addisz-abebai kormány használja az aszmarai repteret, hogy északról is támadásokat indítson a lázadók ellen. Most kis híján a fél fekete földrész országainak vezetői ott tolonganak Addisz-Abebában, hogy jobb belátásra bírják Abij Ahmedet. Akiknek jó a kapcsolatuk a tigréi irányítókkal, őket is erről győzködik. A fekete vezetők is érzik annak veszélyét, hogy a válság a határokon is átgyűrűzhet. Tegyük fel, az etióp kormányfő rendet tesz országában. De mi lesz akkor, ha egymás után a többi nemzetiséggel is ilyen gondja támad?