Háború csodaországban

Afrika második legnépesebb államában, Etiópiában november elején fegyveres összetűzés robbant ki a központi­ hatalom és az ország északi tartománya, Tigré között. A feszültség régóta fennállt Addisz-Abeba és a szövetségi állam vezetői közt, ennek vetett véget Abij Ahmed kormányfő, aki elrendelte, hogy a hadsereg – akár fegyverrel is – tegyen rendet a tartományban.

Tigréből menekülő etiópok. Tavaly Nobel-békedíj az elnöknek, idén hadművelet? Fotó: EBRAHIM HAMID Forrás: AFP

Aztán olyan sebességgel kezdett munkába, amely magával ragadta az etióp népet. Fél év alatt békemegállapodással zárta le a húsz éve zajló etióp–eritreai háborút. Az északi Tigré tartomány határos Eritreával, a szomszédos országgal vívott háború őket érintette leginkább. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy évtizedekig uralmon tudtak maradni Addisz-Abebában. A békekötés nem igazán tetszett a tigréi vezetőknek, akik közül számosan az eritreai harcok veteránjai voltak. Abijnek viszont kellett a béke ahhoz, hogy elindítsa belső reformjait. A változások valóban szédítőek voltak. Az országban megszüntették a hadiállapotot. A politikai foglyokat szabadon engedték. A polgárok szabadon vállalkozhatnak. Megnyitották a külföldiek előtt az etióp piacokat. Törvénnyel biztosították a nők jogait. A kormányfő ígérete szerint 2020-ban többpárti választásokat tartanak, ami most a világjárvány miatt kútba esett. Egyedül Tigré tartományban – csak azért is a kormánnyal dacolva – rendezték meg a helyi és országgyűlési választást, ám itt is – 97 százalékos eredménnyel – Abij pártja nyert. Hazájában a fiatal vezető hihetetlen népszerűségnek örvend, a külföld pedig Nobel-díjjal tüntette ki. Az utóbbi időben a nyugati sajtó töréseket vél felfedezni reformpolitikáján, egyesek szerint kezdenek visszatérni a diktatórikus elemek.

De azért csodaországként ajánlják Etiópiát a környező államoknak, amely ilyen gyorsan megszabadult az önkényuralomtól. Csak eggyel nem számoltak, ahogyan a Nobel-békedíjat olyan gyorsan odaítélő bizottság sem, az ország etnikai helyzetével. Nem véletlenül volt császárság az uralkodó államforma még a XX. század második felében is Etiópiában. Kellett egy erős kéz, amely betartatja a szabályokat. Az ezt követő diktatórikus időszakoknak is ez volt az egyik magyarázata, ugyanis valószínűleg enélkül nem lehet egyben tartani száz nemzetiséget. Most is érzik a lazulást, hiába kedvelik az országvezetőt, már megjelentek az oromók és az amrahák közt is a függetlenségi törekvések.

Tigréről nem is beszélve. Abij Ahmed ellen több merényletet követtek el, eddig mindegyiket túlélte. November elején, az amerikai választás éjszakáján megjelent katonai egyenruhájában a tévéképernyőkön, és a következő bejelentést tette: „Az utolsó vörös vonalat is átlépték Tigrében.”

A lázadók katonai raktárakat támadtak meg, ­ahonnan komoly fegyverkészletekre tették rá a kezüket. Ezt katonai erővel is meg kell akadályozni – közölte a miniszterelnök, aki féléves szükségállapotot rendelt el az északi tartományban. Csapatai megindultak a helyi főváros, Mekele felé, amelyet több rakétatámadás ért. A tartományt elvágták a külvilágtól, nincs telefon-összeköttetés, internet. Sőt az a hír járja, hogy a víz- és áramszolgáltatás is akadozik. A helyszínről érkező híreket nem lehet ellenőrizni. Csak az első napokban több száz halálos áldozatról tudósítottak a környező térségek kórházai, amelyekbe Tigréből szállítják át a sérülteket.

A tigréi vezetők sohasem szerették az új kormányfőt, de a feszültség ebben az évben csúcsosodott ki köztük. Egyszerűen nem hajtották végre az Addisz-Abebából érkező döntéseket. A hadsereg átszervezését szabotálták, de ez érthető is. hiszen az ő tábornokaik széke forgott veszélyben. Az etióp katonaság most parancsba kapta, hogy szereljék le a helyi rendőrséget és a hadseregnek azon részét is, amely ellenáll. A tigréi nép harcos, eltökélt nemzet, errefelé szinte nincs más megélhetés, mint a fegyverforgatás. Az eritreai háború óta mindenkinek van legalább egy Kalasnyikovja. Addisz-Abebának komoly harcokra kell számítania.

Még az sem kizárt, hogy a polgárháborúba bekapcsolódnak a térség országai. Eritrea fővárosát, Aszmarát, amely közel fekszik a tigréi határhoz, már rakétatámadás érte. A tigréiek szerint az addisz-abebai kormány használja az aszmarai repteret, hogy északról is támadásokat indítson a lázadók ellen. Most kis híján a fél fekete földrész országainak vezetői ott tolonganak Addisz-Abebában, hogy jobb belátásra bírják Abij Ahmedet. Akiknek jó a kapcsolatuk a tigréi irányítókkal, őket is erről győzködik. A fekete vezetők is érzik annak veszélyét, hogy a válság a határokon is átgyűrűzhet. Tegyük fel, az etióp kormányfő rendet tesz országában. De mi lesz akkor, ha egymás után a többi nemzetiséggel is ilyen gondja támad?