Kiskert a fejedelem úrficskának

Évszázadok óta nem látott kép kezd kirajzolódni a regéci várhegy tetején. 334 év után tető alá kerül a reneszánsz palota épületegyüttese. Aki Regécre kirándul, szemügyre veheti a feltárás különféle állapotait, ízelítőt kaphat abból is, hogy milyen lehetőségekkel, megfontolásokkal dolgozik a műemlékvédelem.

Középiskolások és egyetemisták, önkéntesek érkeztek nyaranta, akik koszt és kvártély fejében segítették a régészek munkáját. Amit kiástak, azt a falunak is bemutatták Fotó: Facebook/Kosdi Attila

Arcomba csapódik egy bogár. Aztán még egy és még egy. Erre-­arra forgatom a fejemet, próbálom kivédeni csoportos támadásukat, ahogy vaktában nekem repülnek és a többi látogatónak. Telelésre gyülekeznek éppen itt, a regéci vár szélvédett oldalán. Egy határozott mozdulattal lesöpröm magamról a pöttyös bogárkákat, de még mielőtt a földre hullanának, új lendületet vesznek, és máris továbbszállnak, hogy megtapadjanak a hegyek, dombok hajlatában, sziklák repedéseiben, fák kérge alatt. Kosdi Attila építésszel egy földsáncon állunk, amely évszázadokon át védelmet nyújtott az ellenség támadásaival szemben. Most panorámaterasz fogadóépülettel – változnak az idők. Bizonyára a táj sem ugyanaz, mint amikor a vár alatti lombhullató erdőben Nagy Lajos király vadászott. A későbbi vezérlő fejedelem, II. Rákóczi Ferenc is ezt a tájat nézte ötéves koráig. A Hernád völgyét, a Kassai-medencét, az Alacsony- és a Magas-Tátra vonalát derült, tiszta időben. Ellátni odáig. Nézzük, amit a korábban itt élők nézhettek, hogy meglássuk az elődök szándékát a következő nemzedékek tetteiben. Hogy rálássunk a szülőföld kapcsolatára a szülöttjeivel.

Zrínyi Ilona bátorító szavai

Közvetlenül alattunk látunk újat is: piros markolót, felállványozott kőfalat, az Öregtorony magasságában forgolódó sárga darut. Regéc Község Önkormányzata az Interreg V-A Szlovákia–Magyarország Együttműködési Program keretében egymillió-nyolcszázezer euró támogatást nyert el a vár reneszánsz palotájának rekonstrukciójára és a csatlakozó épületrészek értelmező állagvédelmére. A Castle to Castle elnevezésű fejlesztési program része a várhoz vezető út egyik szakaszának felújítása is, valamint történelmi kiállítóház és pihenőpark létrehozása. A helyreállítás 750 négyzetméternyi épületrészt érint, amelyből száz négyzetméter padló alatti szint. A kőhalmok, az építőmunkások látványa korántsem új itt: Regéc vára négyszáz éven át a körülötte elterülő nagy kiterjedésű uradalom központja volt, és ez idő alatt szinte minden tulajdonosa hozzáépített a vár már álló részeihez, vagy alakította, megújította a meglévő épületrészeket. A gyakori hadi cselekmények után a károk kijavítása szintén sok változást eredményezett.

Az erősség a XIII–XIV. század fordulóján épült a Kassára vezető fő közlekedési út védelmére. ­Mátyás király uralkodásáig jobbára királyi kézben volt, később a Szapolyai, Serédy, Alaghy,­ ­Mágochy, majd az Esterházy és a Rákóczi család birtokába került. Fénykora Zrínyi Ilona idejére esik – és a pusztulása is. Thököly fejedelemségének összeomlása után Caprara császári tábornok 1686-ban felgyújtatta és védhetetlenné tette a várat. Hogyan vigasztalta fiát Zrínyi Ilona a búcsúlevelében? „Ne búsulj édes fiam azon, hogy javaid idegen kézen vannak, s pusztán állnak. Újra helyrehozhatod azokat. A hadak lerontották váraidat, adja Isten, hogy te ismét felépíthesd azokat. Csak tanulj szorgalmasan. Ne feledd: nincs a világon szebb és dicsőbb dolog, mint a becsületes név és a jó hír. […] A földi javak elveszhetnek, az nem baj, de aki becsületét vesztette, mindenét elvesztette.”

A helyreállítás gondolata a rendszerváltozásig váratott magára. A 2015-ben rekonstruált Öregtorony után azonban ez már a második olyan fejlesztés, amelynek az állagvédelem mellett célja az egykori épületek helyreállítása is. A reneszánsz palotán legutóbb 334 éve volt tető, így a szarufaelemek felkerülésével évszázadok óta nem látott kép kezd kirajzolódni a hegy tetején. A koronavírus ellenére is halad a munka, a kivitelezés befejezésének várható időpontja: 2021 tavasza. Kosdi Attila felelős tervező most a szokásos kéthetenkénti kooperációra jött fel a várba.

– Amit Regéc múltjáról tudok, azt Simon Zoltán régésztől tudom: a korábbi kutatások eredményeire épül ez a mostani fejlesztés is – mesél a régészbaráttal való több évtizedes együttműködésről Kosdi Attila. – Regéc neve szláv eredetű, szarvat jelent, ami a hegy formájára utal, mivel két kiugró sziklaorom nyergébe épült a vár. Építészként én inkább szerkezetben gondolkodom, bár ott van például az inventárium, amely nemcsak a várról ad hiteles információt, de arról is, aki a leltárt készítette. Azt a személyt követtük, az ő logikája szerint haladtunk egyik helyiségből a másikba, s miközben vele együtt bejártuk a várat gondolatban, csak úgy sorjáztak a fejünkben a kérdések. Négy-öt méteres zászlórudak voltak a tetőtérben, de hogyan vitték fel oda azokat?

Falépcsőn lépkedünk felfelé az Öregtoronyba. A várvédők minden bizonnyal létrán jártak itt föl és alá a XV. században, hiszen őrtoronynak épült ez a hely, nem lakótoronynak. A hozzáépített Kerekded bástya későbbi bővítés eredménye – onnan is lőttek, védték a várat. Az 1635. évi helyiségleltár szerint a Kerekded bástya pitvarában többek közt másfél hordó ecet készítéséhez való óbor állt, továbbá egy kassai hordó, harmadrészig óborral.

Középiskolások és egyetemisták, önkéntesek érkeztek nyaranta, akik koszt és kvártély fejében segítették a régészek munkáját. Amit kiástak, azt a falunak is bemutatták
Fotó: Facebook/Kosdi Attila

A gyilokjáró titka

– Az inventárium készítőjének elszólásaiból értettük meg azt is, hogy a XVI. századi reneszánsz palota felső szintjén, két párhuzamos várfal között volt egy gyilokjáró. Máskülönben miért írta volna a leltározó, hogy van ott egy ajtó, ha nem vezet sehová?! – mutat az egykori lakott helyiségek irányába Kosdi Attila az Öregtorony legtetejéről. Innen rálátni az építkezésre, az egykori falazás íve is kivehető, amely megerősíti a feltevést, hogy ferde gyilokjáró húzódott végig a két fal között. – A felső várnál egy kápolna állt, karzata is volt kettő, meg egy filagória – zárt erkély – az emeleti szinten, ugyanakkor lőrésre utaló jeleket is találtunk a falon, és még bort is tároltak a várudvarnak azon a felén… Hogy a csudába lehetett mindez? Arra jutottam, hogy fa oszlopsort rakhattak egy épített keretbe, és az alsó szinten, ahol a bortárolás volt, bizonyára sűrítették az oszlopokat, gerendát tettek közé, és a fiókokba a hordót. Fölé épült a kápolna, az oszlopsorra pedig hol ide, hol oda egy-egy karzat került. Az egészre kettős tető. Amikor a régészek elkezdtek itt ásni, és megtalálták az oszlopok nyomait, akkor azért összekacsintottunk.

Az elmúlt évek alatt összeállt a kép, még arra is fény derült, hol jöttek be a régiek a várba. Nem a büfén keresztül, mint a maiak. A régészek megtalálták a várkapu helyét – kerékvető kő jelzi –, épp a szemközti oldalon. Átballagunk oda is a várudvaron át, közben megtudjuk: Kosdi Attiláék tűkön ülnek, hogy pénz is legyen a feltárásra és a rekonstrukcióra, mert mégiscsak úgy illik, hogy a kapun át érkezzünk a várba. A tervek szerint a jelenlegi fogadóépület lesz majd a kijárat. Jó lesz az a büfé a várlátogatás végére is!

– A helyreállítás során vallatjuk a romokat. Mit tudnak magukról elmondani? A palotaszárny kevésbé erodálódott, az emeleti szinteken ­megmaradtak a födémnyomok, tudjuk, hol voltak a boltozatok – sorolja a tényeket Kosdi Attila. – A Kútbástya háromszintes, tetővel fedett objektum lehetett, de még mielőtt bárkiben felmerülne a teljes rekonstrukció gondolata, felejtse is el gyorsan. Mivel nem tudni pontosan, milyen volt, ezért csak a részleges helyreállítás jöhet szóba. Nem akarunk történelmet álmodni. Ahogyan Marosi Ernő professzor úr mondta: a visszaálmodott múlt a XXI. század építészetének elképzelése a középkorról. Az a ma emberének víziója. Mint látja, falakat húzok, de nem szeretnék gorsiumi rommezőt kialakítani, ahol harminc centi magas falak között botorkálunk. Az nem segítené az értelmezést. Ahol lehetséges, ott jelzem a látogatónak, hogyan nézhetett ki egykor a vár, annak viszont nem vagyok a híve, hogy újjáépítsem, amiről alig van tudásom.

A tervező úgy látja, kiszámíthatatlan, szerencsés lépések sorozata vezetett el idáig, mert ha egyszerre, egy összegben jött volna a pénz a vár helyreállítására, bizony könnyen más irányba kanyarodott volna ez a történet. Kezdettől értelmező kiegészítésben és részleges helyreállításban gondolkodott az állagvédelem mellett: falazott, és ahol megmaradtak a födémek lenyomatai, ott újraépültek a felső szintek is. Ezzel már 2015-ben, a rekonstrukció első ütemében megnőtt a bejárási lehetőségek száma. Korábban, ha belépett a látogató a földszintes falak közé, nézelődött, hümmögött – más nem igazán történt –, de onnantól rácsodálkozott a várra. Akadt, aki el is tévedt a kacskaringós utakon. A palotaszárny rekonstrukciója talán többet megmutat majd abból, hogyan éltek itt egykor, teljes rekonstrukció­ra viszont ne számítsunk. Cserébe szemügyre vehetjük a feltárás különféle állapotait, ízelítőt kaphatunk abból is, hogy milyen lehetőségekkel, megfontolásokkal dolgozik a műemlékvédelem.

A vár palotaszárnyában volt a főurak rezidenciája. A kiszolgálás hátteréül szolgált a földszinti sáfárház, a sütőház, alatta a pince – az épületegyüttest elsősorban az emeleti szinten lakták.

A mosóház mellett a leányasszonyok szobája, annak szomszédságában pedig egy díszes foga­dószoba állt. Ebben a környezetben cseperedett II. Rákóczi Ferenc: „Édesanyám igazi anyai szeretettel szeretett, mert szigorral felfigyelt minden illetlen cselekedetemre, és alig voltam 5 esztendős, amikor már elvitt az asszonyok házából, kivett engem gondozásukból.” A gyermek neve ekkor fejedelem úrficska, Zrínyi Ilona már 1681-ben udvartartást szervezett köré. A Rákóczi-tanulmányok című kötetben R. Várkonyi Ágnes megállapítja, hogy kevés egykorú dokumentum maradt fenn, ám ezek egyértelműen igazolják Rákóczi emlékeit. Zrínyi Ilona tudatában volt annak, milyen nagy felelősség hárult rá a férje halála után. Felnevelni az erdélyi fejedelmi család sarját. Milyen értékeket adott át? Kötelességtudatot, felelősségvállalást a közösség iránt. Fennmaradt egy jegyzék: néhány éves lányának, fiá­nak külön kiskertet kerített el, amelyet nekik kellett gondozniuk.

Öt talicska

Még pár év, és a vár már lakatlan. A vélemények eltérnek a tekintetben, hogy Caprara generális a császári rendelet értelmében robbantotta-e fel vagy sem, de Kosdi Attila bizton állítja, hogy a Kisbástya jobb oldali részének nincs alapja. Olyan detonáció lehetett ott, amely még a sziklát is ízzé-porrá zúzta. A bejáratnál is biztosan robbantottak, és még egy helyen – kifejezetten azokon a részeken, ahol védeni lehetett volna a várat. A többit meg az időre bízták. Az tette a dolgát: a gaz benőtte a falakat, és lassan eltűnt a vár a fák árnyékában. Aki Fony település felől érkezett, az csak a burjánzó növényzetet látta. A várfal előtt állunk meg most Bakos Ferenc polgármesterrel, aki emlékszik még arra a rácsodálkozásra, amelyet a frissen megtisztított területen kivillanó fehér kövek látványa váltott ki az ideérkezőkből.

– A rendszerváltozástól kezdve érlelődött bennünk a gondolat, mígnem 1998-ban végre megszületett az elhatározás: megmentjük történelmi örökségünket. Kormos István akkori polgármester úgy gondolta, hogy a település és a vár összetartozik. Persze megkaptuk több helyről is, hogy nem vagyunk normálisak. Voltak olyan megszólalások is, hogy elköltjük a falu pénzét egy romra, bár a településnek nem volt különösebb vagyona, tehát nem nagyon volt mit elkölteni. Jó, vettünk azért öt talicskát meg néhány csákányt és lapátot. Ilyen hangulatban indult az ásatás 1999-ben – meséli Bakos Ferenc. – Ahogy haladtunk előre, jött az ötlet, hogy most már mutassuk meg a falu népének is, mit is csinálunk itt fenn, mivel foglalkozunk minden nyáron. Régésztábor szerveződött, de mert pénzünk nem volt, a fiatalok lelkesedését céloztuk meg – sikerrel! Középiskolás és egyetemista diákok, önkéntesek érkeztek nyaranta, akik koszt és kvártély fejében segítették a régészek munkáját.

Amit kiástak, azt a falunak is bemutatták, még értelmezték is az itt lakók számára. Az időseket busszal hozták fel egy kis kirándulásra, rotyogott a paprikás az üstben, amikor egy néni sírástól fátyolos hangon megszólalt: ez a mi várunk. Megérintette a történelem a szomszédját is, aki azzal állt meg a polgármester mellett: ha hiszed, ha nem, én itt nem jártam gyerekkorom óta. Hatvan éve. Nagyon bánom, hogy nem jöttem hamarább.

– Minden egyes perce értékes a munkának, amely a vár körül zajlott az elmúlt huszonegy évben – jelenti ki a polgármester. – Kétségem sincs afelől, hogy a mi feladatunk helyreállítani, megóvni, bemutatni. Évente több tízezren látogatják meg a várat, sok biztató szót kapunk. Az is nagy öröm, amikor a vendégkönyvben olvasom: nemzeti büszkeség. A regéci lakosok már százan sincsenek. A vár nekünk a jövőt jelenti, ezt hiszem és vallom, tapasztalom is. Az Öregtorony rekonstrukciójával egy időben felépült a faluban a Regéci Vár Látogatóközpont, amelynek állandó kiállítása képet ad II. Rákóczi Ferenc gyerekkoráról. Ez a két helyszín hat embert foglalkoztat fixen, további három a karbantartási és üzemeltetési munkálatokban vesz részt. Tágabb környezetünknek szintén a vár köré szerveződik az élete: a szomszédos Fonyról, Korlátról, Háromhutáról is foglalkoztatok embereket, és még újabbakra lesz szükség, ha tavasszal elkészül a palotaszárny.

A falusi turizmus, a szolgáltatás terén van hova fejlődnünk, és azt remélem, hogy a lakosság száma is növekedni fog a jövőben. Éppen ma beszélgettem fiatalokkal, akik Debrecenből látogattak ide, lovas hagyományőrzéssel foglalkoznak, solymászattal, és igencsak azon gondolkodnak, hogy Regécre költöznének. Ez a jó irány!

Lőrésből kinövő körtefa

Miért vonzódik az építész a romokhoz? Kosdi Attila indítékai közt nem találunk történelmi kalandregényt vagy más gyerekkori olvasmányt, ennél prózaibb az ok: az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársaként rettentően zavarta az építészt, hogy a régészek csak úgy otthagyják a feltárt romfalakat, amelyek aztán rövid időn belül elporladnak, tönkremennek. Pálos kolostorromok védelmével kezdte, majd következtek a várak: falazott. Állagvédelem volt a cél Szádváron is, amikor társaival – régésszel, önkéntesekkel – megtisztította a falat a ránőtt növényzettől. Ahol vadkörtefa nőtt ki a kövek közül, ott mindenhol lőrést talált. Először nem is értette az összefüggést, de aztán rájött: a kövek közül kipotyogott a habarcs, a meszes törmelék pedig igen jó táptalajt biztosít a fának. Kosdi Attila ekkor már célzottan a lőrést kereste a falban, és a vadkörte mindig eligazította. Regécen műkőből készülnek a rekonstruált nyíláskeretek. Az eredeti kőanyag alapján készül a receptúra, amely sablonba kerül, és felületi megmunkálás után épül be a várba. Az eredetit nem szívesen falazná vissza az építész, a diósgyőri vár példáján látta, milyen hamar elporlad az a kő, amely több száz évig állt kint esőben és hóban. A regéci vár évszázados kövei közül jó néhány az Öregtorony földszinti oldalán, a Kerekded bástyán kialakított kőtárban megtekinthető. Miért hasonlít mégis a rekonstrukció az eredetire? A habarcs is segít ebben: a kivitelezők szeretnek ugyan cementtel dolgozni, de itt nem lehet, mert a cementes habarcs erősen zsugorodik kötés közben, sokszor el is válik a kövektől. Ki is esik. Emellett a cement párazáró, ha alatta a fal vízben áll, télen kifagy. Jó megoldás az eredeti habarcs összetételét megvizsgálni laborban, majd ugyanazt kikeverni, csak aztán jön az egyszeri kőműves, hogy persze, majd kevergetünk, hogyne – és cementtel felfalazza. Ez történt Ónod várában. Regécen nem kevergetnek, előregyártott, zsákos habarccsal dolgoznak. A megfelelő alapanyag lényegi kérdés, Kosdi Attila például kerüli a modern építészetben elterjedt acélszerkezetű kiegészítéseket, mert nem szeretné, ha pár év múlva rozsdás vasat néznének a látogatók ezrei. De tisztázzuk: ennek a várnak az életében sosem volt olyan pillanat, amikor minden csillogott-villogott. Egy középkori vár sosem volt kész. Mostani állapotában is teljesen hiteles képet nyújt, zsákokkal és építőmunkásokkal.