Magas fecsegés

Hamvas Béla Scientia sacra című munkájában azt írta: „Az egész újkori humanitáskultúra megvalósíthatatlan.”

Ellenkezzem Hamvassal? A modern művészet tudósa, Szemadám György őszintén bevallja, hogy egy művészettörténész szövegéből egy kukkot sem ért: „Világosan közlik szobrai, hogy a vizualitás mezejét nem tervezik elhagyni, azaz tisztán vizuálisan is értelmezendők – már ha létezik ilyen, hogy tiszta vizualitás. Természetesen nem: a nyelv és az ő dolgai, különösen elemeinek olykor szabályszerű, olykor szándékosan véletlenszerű egymáson való áthatása eredményezhet olyan materializálható vizuális csomagot, amelyet nem egy dologra irányulónak, hanem dologellenesnek tekinthetünk, azaz a tisztán vizuális értelmezést valójában ebben a megközelítésben gondoltam találónak.” Magasan jegyzett magyar nyelvű tudományos folyóirat szerkesztője szűk társaságban bevallja: egyes, a szakmájába tartozó tanulmányokból egyetlen szót sem ért, de hát közölni kell ezeket az írásokat az akadémiai fokozattal bíró szerzők személye miatt.

Nem ellenkezem Hamvassal: „sok millió kötet fölösleges, haszontalan, hiábavaló, bizonyos tekintetben fájdalmasan értelmetlen, s mintha meg se lenne írva. Merő […] idealitás, magas fecsegés, tartalmatlan, nemlétező igény számára készült, nemlétező cél érdekében, illuzórikus színvonalon, a valóságos emberi léttel semmi kapcsolata sincs, nem volt és nem is lesz.” Nem én mondtam.