Az Antarktisz szó hallatán sokaknak a Déli-sark jut elsőként eszébe, holott az nem pusztán a pólust, de a körülötte elterülő szárazföldet és az azt övező szigetek együttesét is jelöli.
Antarktisz – vagyis a teljes Déli-sarkvidék – összterülete 14,2 millió négyzetkilométer; jelenleg mintegy harminc állam tart fenn rajta különféle kutatóállomásokat. Éghajlata távolról sem barátságos: a part mentén nyáron mínusz 5 és plusz 5 Celsius-fok, télen mínusz 15 és mínusz 32 Celsius-fok között mozog az átlaghőmérséklet, a belső területeken pedig nyaranta mínusz 15 és mínusz 35 Celsius-fok, télen mínusz 40 és mínusz 70 Celsius-fok közötti értékeket lehet mérni. Ennek ellenére, mint a Bbc.com cikkéből is kiderül, míg a 90-es évek elején mintegy hétezer turista fordult meg itt, 2019-ben a számuk elérte a 74 ezret.
A bálnák, a méltóságteljesen lebegő, katedrálisoknál is nagyobb jéghegyek, a szárazföldön a hósivatag, a fókák és pingvinkolóniák látványa – vagy épp a jégfalról a vízbe omló jégtömbök robajlása, a pingvinek civakodásának hangjai – valószínűleg életre szóló emlékekkel ajándékozzák meg mindazokat, akik befizetnek egy-egy ilyen utazásra. A járvány azonban a Déli-sarkvidék turizmusát is visszavetette. Egyes szereplők abban reménykednek, hogy utasaik nagy része nem mondja le a csúcsidőszakra – decemberre és januárra – szóló, már meglévő foglalásait. Mások ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy ha az ember repülővel el is jut Dél-Amerikába, ott valószínűleg két hétre karanténba kell vonulnia, mielőtt hajóra szállhatna a sarkvidék felé. Ez pedig jelentős idő- és anyagi veszteség. Viszont több tízezer látogató felbukkanása nélkül jóval kevésbé fenyeget annak veszélye, hogy eddig érintetlen területek károsodnak, költőhelyek semmisülnek meg vagy éppen új, nem őshonos fajok bukkannak fel.
Az Antarktiszi-félszigeten Port Lockroy a turisták által leggyakrabban felkeresett helyszín. Az itteni brit kutatóállomáson a tudományos személyzet közel két évtizede vizsgálja a környező pingvinkolóniák életét, és egy közelmúltban publikált tanulmányukban kimutatták: az elmúlt huszonegy évben huszonöt százalékkal csökkent a tenyészpárok száma. A közeli – és kevésbé látogatott – telepeken ugyanakkor nem észlelték e jelenséget, tehát nagyon is valószínű, hogy a visszaesés a turizmushoz köthető. Mások – a pingvinguanóból kimutatható stresszhormonok összehasonlító vizsgálata alapján – hangsúlyozták: nincs érdemi különbség a látogatók közelében, illetve a látogatóktól távolabb élő madarak ürülékéből származó minták között. Mindez viszont arra utal, hogy a pingvinek hozzászoktak az emberek jelenlétéhez. De mert a következő párzási időszak november környékén kezdődik – és a turisták száma idén biztosan alatta marad az eddigi évekének –, a szakértők úgy vélik, végre egyértelműen kiderülhet, hogy a látogatók jelenléte vagy hiánya befolyásolja-e a szaporulat mértékét.
