Szépen kopogó

A XX. század elején közel nyolcvan szegedi papucsos mester működött, mára majdnem kihalt hivatás.

Szeged, 2017. prilis 21. Szegedi papucs a Pratlanok - A szegedi papucs trtnete cm killts megnyitjn a szegedi Mra Ferenc Mzeumban 2017. prilis 21-n. MTI Fot: Rosta Tibor Fotó: MTI / Rosta Tibor

Ahogy Rátkai Sándor is. A cipészmester 2014 decemberében levélben kért segítséget Botka ­László polgármestertől, aki nem méltatta válaszra.

A cég közben annyira megszorult, hogy el kellett adnia azt a rekorder méretű, 188-as papucsot, amelyet a cipészmester és fia a 2010-es szegedi Hungarikum Fesztiválra készített, és amely bekerült a Guinness-rekordok könyvébe.

Az értékesítésből befolyt háromszázezer forint mindössze arra volt elegendő, hogy az önkormányzatnál meglévő iparűzésiadó-hátralékukat rendezni tudják a mesterek.

A cipészbolt és a látványműhely is bezárt 2015-ben. Az egyik közösségi oldalon ezt követően alakult meg a Mentsük meg a szögedi papucsot! csoport, amelynek tagjai gyűjtést indítottak a nagy múltú szakma megmentéséért. Ezt a törekvést folytatja a Szegedi Papucsért Alapítvány, amely Szögi Zoltán nyugalmazott jogtanácsos kezdeményezésére jött létre attól a közéleti céltól vezérelve, hogy ápolják, átadják és fejlesszék, hazai és nemzetközi szinten népszerűsítsék a szegedi papucs több száz éves hagyományát. Az elmúlt években csaknem hatvan pár régi papucsot kutattak fel, mentettek meg az enyészettől. Kiállításokat szerveztek, konferenciákat, előadásokat tartottak a lábbeli jövőbeli lehetőségeiről.

Az alapítvány kuratóriumának tevékenységé­ben elnökként Szögi Csaba egyetemi docens, néptáncos és néptáncpedagógus vesz részt, munkáját Bárkányi Ildikó etnográfus, a Móra Ferenc Múzeum általános igazgatóhelyettese és Felföldi László táncfolklorista, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének nyugalmazott igazgatóhelyettese, a Magyar UNESCO Bizottság Kulturális Albizottságának tagja segíti. Első jószolgálati nagykövetüknek Sebestyén Márta népdalénekest választották.

Az alapítvány létrehozói úgy vélik, ha nem lesz aktív szegedi papucsos, eltűnik a hagyomány is, ezért arra törekednek, hogy kineveljék az utánpótlást. Mivel a lábbeli több szakma képviselőjének együttműködéséből születik meg – a sarkot például esztergályos készíti –, abban reménykednek, hogy több mesterség művelőjének biztosíthatnak majd megélhetést. Fontosnak tartják, hogy a hagyományos forma mellett a lábbeli megújult, „újragondolt” változatban is elérhető legyen, ezáltal a divatkedvelő fiatalokat is megszólítsa. A klasszikus vonalat Sallay Tibor mellett Bárkányi István viszi tovább, Meggyesi Sándor elsősorban táncosoknak dolgozik.

A bársonyfejű, bőrtalpú papucsot Szeged városa 2005-ben nyilvánította védendő terméknek, a papucskészítés hagyománya 2013-ban ­került be a szegedi, 2014-ben a Csongrád megyei, 2015-ben az országos értéktárba. Az UNESCO­ 2018 szeptemberében vette fel a szegedi papucs készítésének és viselésének élő hagyományát a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére.