Tizenhárom perc

Forintban nem mérhető értéket szállítanak a nap 24 órájában, életeket mentenek, olykor nem kis kockázatot vállalva. Ők a Vérlovagok. Önkéntes alapon, lelkesedésből, elhivatottságból visznek vérkészítményeket a fővárosból az ország öt régiójába. Mindnyájan tapasztalt motorosok, a Magyar Mentőszolgálat Alapítvány külső munkatársai. A sebesség egyáltalán nem öncélú megszállottjai.

Azt szeretnék megmutatni, hogyan tudnak részt venni hatékonyan civil szervezetek az intézményesített szolgálatban, például egy akkora cég munkájában, mint az OVSZ Fotó: Kurucz Árpád

Az időjárás mellett a motorosoknak az autósok a legnagyobb ellenségei. Nekik általában fogalmuk sincs arról, hová kellene állniuk, mit kellene csinálniuk, amikor közeledik feléjük hátulról a szirénázó mentőgép. Sokan még csak nem is hallják, mert a telefonjukat nyomkodják. Pedig csak a felezővonalra kellene ráhúzniuk, magyarázza Buch Tibor színművész, aki maga is tagja a sürgősségi osztagnak. A motoros mentő szerint az ilyen sofőr potenciális gyilkos, hiszen egyetlen pillanaton múlik, és nemcsak magát, de másokat is veszélybe sodor.

A Vérlovagok munkája a járvány idején kiemelt fontosságú. November 4-én egy covidos betegnek szállítottak vérplazmát Balassagyarmatra. A küldeményt Buch Tibor vitte. Motorral, kék lámpával. Azért kellett így mennie, mert a plazmát mínusz negyven fokon kell tartani. Ha sokat időznek az úton, használhatatlanná válik.

Azt szeretnék megmutatni, hogyan tudnak részt venni hatékonyan civil szervezetek az intézményesített szolgálatban, például egy akkora cég munkájában, mint az OVSZ

De nemcsak plazma volt a gépére szerelt dobozokban, hanem vér és trombocita (a véralvadásban szerepet játszó vérlemezke) is. Ennek kapcsán hívja fel az életmentő a figyelmet arra, hogy aki már átesett a fertőzésen, annak olyan ellenanyag lehet a vérében kellő mennyiségben, amelyre most mindenütt nagy szükség van. Ennek megléte vérplazmateszttel mutatható ki, s véradással „folyósítható” a megfelelő helyre. Zárójelben jegyzi meg, kicsit olyanok, mint a pizzafutárok, viszont míg nekik melegen kell házhoz vinniük a szállítmányt, a motorosoknak hidegen.

Első misszióik egyikére augusztusban került sor. Zsolt ekkor egy pici babához sietett Székesfehérvárra. Az eset fontossága azt kívánta, hogy az odavezető út menetidejét lényegesen lerövidítse. Tizenhárom perc alatt ért oda a budapesti Karolina útról. A két hónapos csecsemőnek műtét közben lett szüksége két egység vérre, ami négy deci. Ezt már Pribil Sándor meséli.

– A böhöm nagy ember a böhöm nagy motorral vitte a pici táskát a pici gyermeknek, hiszen neki is öt gyerkőce van, így pontosan tudja, mit érez az a szülő, aki műtétre vár. Lehet, hogy úgy néz ki, nagyon merész volt ez a menet, de az vesse rá az első követ, aki hasonló esetben nem kockáztatna, csak hogy odaérjen időben – fogalmaz Sándor, a Vérlovagok alapítója és a Magyar Mentőszolgálat Alapítvány elnöke. Örömmel közli, a baba meggyógyult. Persze nemcsak nekik köszönhetően, hanem az Országos Vérellátó Szolgálatnak (OVSZ) is.

– Ugyanolyan iramban dolgoznak, mint mi, csak nem annyira látványosan. Ahhoz, hogy mi gyorsan tudjunk menni, ők is nagyon kellenek. Tessenek menni vért adni, hogy legyen, amit vigyünk! – teszi hozzá a mentőalakulat alapembere.

A Vérlovagok csapata egy baráti társaságból alakult. Előtte évekig együtt motoroztak. Aztán megszületett az ötlet, hogy amit eddig önkéntes civilként másokért tettek, azt miért ne folytathatnák szervezettebb formában. Az első intézmény, amelyik rögtön közölte, szívesen odaáll egy ilyen kezdeményezés mellé, az Országos Vérellátó Szolgálat volt. Hiszen aki csak egy perccel gyorsabb, mint ők, azt támogatják. Eddig is megoldották, de a motorosokkal egyszerűsödik a feladat. Ha egyszerre két helyre tudnak eljuttatni vérkészítményt, akkor kétszer annyi emberen segíthetnek, mint külső közreműködő nélkül. Az együttműködési szerződést a Magyar Mentőszolgálat Alapítvánnyal írták alá, mivel a Vérlovagok ennek keretében fejtik ki tevékenységüket. Így kezdődött.

Ma ott tartanak, hogy az év 252 napján karitatív módon, az alapítvány finanszírozásával juttatják el a vérkészítményeket az ország öt régiójába. A nap 24 órájában ügyeletesek, reggel héttől másnap reggel hétig, mindegyikük hetente egy alkalommal. Az ügyeleti rendet egy hétre előre tervezik meg. Amikor kapják a hívást, berohannak az OVSZ Karolina úti központjába, ott felveszik a csomagot, amely általában nem nagyobb egy félliteres zacskós tej felénél, majd elsietnek vele abba a kórházba, ahol szükség van rá. Önkéntes társadalmi szerepvállalásukkal azt szeretnék megmutatni, hogyan tudnak részt venni aktívan és hatékonyan civil szervezetek az intézményesített szolgálatban, például egy akkora cég munkájában, mint az OVSZ, ahol a világ egyik legfelelősségteljesebb munkáját végzik, életet mentenek. Pribil Sándor szerint az elmúlt nyáron megmutatkozott, hogy ez egészen jól tud működni. Az alapítás óta a Vérlovag-csapatnak öt stabil tagja van. Az elnökön kívül Buch Tibor színművész, Erdélyi Krisztián, az Ossian zenekar basszusgitárosa, Sárvári Zsolt, a BMW vezetéstechnikai instruktora és Esztocsák Sándor. Rajtuk kívül időnként besegít néhány kollégájuk.

– Nem gondolja, hogy rizikós, amit csinálnak? Mi történik, ha balesetet szenvednek, és a készítmény is odalesz? – kérdezem az elnöktől, Pribil Sándortól.

– Talán autóval közlekedni veszélytelen? – kérdez vissza, miközben az OVSZ parkolójában szemléltetésképpen kicsit szétbontja az egyik szolgálati mocit. – Ha azt vesszük alapul, hogy nyaranta Budapesttől Székesfehérvárig áll a kocsisor, és figyelembe vesszük, hogy a magyar sofőr nem úgy áll meg az autópályán, hogy el tudjon haladni mellette a mentőgép, és mondjuk, a maga gyermeke fekszik a kórházban, biztosan nem úgy vélekedik, mindegy, hogy 35 vagy csupán 15 perc alatt ér célba a vérkészítmény. Akkor könnyű átlátni, mi az, ami veszélyes, mi az, ami nem. Egyébként meg pont ezért nem az utcáról toborozzuk a kollégákat, hanem olyanokat keresünk, akik nagy gyakorlattal rendelkeznek, sőt gyakorlatot oktató motorosok.

Felemelő érzés, amikor időben le tudják adni az életmentő szállítmányt

Olyan szállítóeszközökbe kerülnek a készítmények, hogy karambol esetén sem sérülnek meg. Ez nagyon fontos, mert forintban nem mérhető értéke van annak, amit a gépekre felszerelt tartályok védenek. Háromféle ilyen szállítóeszközt használnak. Ezek között van egészen egyszerű, hűtőakkuval kiegészített hűtőtáska is. Ezek az OVSZ nagyon erősen hőszigetelt szürke dobozai, amelyek kényelmesen beleférnek a járművek oldalsó tárolóiba, amelyek szintén hűthetők. Emellett hagyományos hűtőtáskákat is használnak, amelyek ugyanezekbe az oldaldobozokba kerülnek. Kivétel a robogó, mert ezen a szállítódoboz hátul van, viszont az ülés alá is pakolhatók személyes holmik, így például a sisak. Ez akkor előnyös, amikor buszpályaudvarokra visznek vérkészítményt, és a gépjárművet a parkolóban hagyják. Ami nem fér bele a hátsó dobozba, azt a hátsó üléshez rögzítik egy rendelésre varratott tasakban, abban reménykedve, hogy senki nem lop vért.

A négy motorbiciklit és az autót az alapítvány vásárolta, hogy ezzel is segítse az OVSZ-t. A motorok különböző évjáratúak és kapacitásúak, van köztük régebbi, de van új is, mindegyik fel van készítve a speciális feladatra, megfelel az összes közlekedési, biztonsági szabálynak. A védőruhától a nagyon jó minőségű sisakon át a kommunikációs eszközökig a motorosok is el vannak látva professzionális felszereléssel, hogy aktív tempó mellett is tartani tudják egymással a kapcsolatot, értesíthessék a diszpécsert érkezésük időpontjáról.

Hogy elhiggyük, semmit se ér a jó motor képzett humán erőforrás nélkül, a lovagok is felsorakoznak egy rövid bemutatkozásra. A „rend” egyik legtapasztaltabb tagja maga Pribil Sándor, aki a 001-es sorszámmal fut. Kíváncsian várja, ki viseli majd a 007-est, mert arra biztosan izgalmasabb szerep vár. Pedig neki is bőven jutott az izgalmakból. 2018-ban első európaiként kerülte meg motorral a Földet. Ezt megelőzően vett vezetéstechnikai órákat Sárvári Zsolttól és kollégáitól, hogy bal­esetmentesen jusson el Szibérián át egyik településről a másikra. Előbb elmotorozott Ukrajnába, innen Oroszországba, Kazahsztánba, Mongóliába, majd lement Vlagyivosztokba, onnan motorral együtt átrepült San Franciscóba, ott végigment a 66-os úton Chicagóig, aztán Chicagótól New Yorkig, utána átrepült Amszterdamba, ahonnan visszagurult Magyarországra. A huszonkétezer-ötszáz kilométert 71 nap alatt tette meg.

Sándorhoz képest Buch Tibor „gyenge láncszem” a csapatban, legalábbis ezt állítja magáról. Színművészként nem a motorozás a szakterülete. Úgy került a Vérlovagok közzé, hogy Mackó barátja megkérdezte, nem lenne-e kedve segíteni embertársain. Nem volt kétséges számára a válasz. Első lépésként le kellett tenniük a megkülönböztető jelzést használó gépjárművek vezetéséhez szükséges alkalmassági vizsgát, a többit menet közben tanulták meg, saját tapasztalataikból okultak. Első szolgálati napján Tibornak nyolcszáz kilométer körüli távot kellett megtennie, ebből hatszázat szirénázva, villogó kék lámpával felszerelt motorral. Nem tudja leírni azt az élményt, amikor a kaposvári kórházban a kapuban várakozó személyzet kikapta a kezéből a vérszállítmányt, megköszönte, és már szaladt is vele a műtőig. Úgy véli, ezért a néhány másodpercig éri meg sürgősségi vérszállítónak lenni.

Esztocsák Sándor sem gondolkodott azon, belépjen-e a lovagok közé. Egyfelől a motorozás iránti szeretet, másfelől a segítségnyújtás lehetősége győzte meg arról, hogy közöttük a helye. Az Ossian basszusgitárosa, Erdélyi Krisztián a vírusjárvány miatt felszabadult idejét szerette volna hasznosan eltölteni, miután törölték idei koncertjeiket.

– A motoros sürgősségi vérellátó egyébként már nem mindenütt fura jelenség – jegyzi meg Sándor. – Angliában csaknem másfél ezren végzik ezt a munkát, Ausztráliában háromezren. Nagy-Britanniában akkora hagyománya van, hogy az is, aki nagyon szeretne részt venni benne, csak nyolc órát dolgozhat havonta, mivel a túljelentkezés miatt nem juthat mindenki rendszeresen munkához.

Akik idehaza szeretnének csatlakozni a Vérlovagokhoz, azoknak sajnos rossz hírrel szolgálnak. Jelenleg telt házuk van, sőt hozzávetőleg száz-százötvenen már várólistára kerültek. Ám még nincs minden veszve. A külföldi jó gyakorlatokból tanulva azt tervezik, hogy tavasztól a hazai vidéki nagyvárosokban is meghonosítják a módszert. Az OVSZ majd eldönti, melyek lesznek ezek a települések, hol szükséges a bővítés. Ha a terv megvalósul, lehet csatlakozni önkéntesként a motorizált mentőalakulathoz.