Három amerikai és egy holland kutató olyan módszert dolgozott ki, amellyel a különböző tudományterületek kutatóinak egyéni teljesítménye mérhető. Első lépésként meghúzták a határt: csak azokat vették figyelembe, akik minimum öt nyilvántartott (impaktfaktorral rendelkező) folyóiratban publikáltak. Összesen 6 880 389 kutató vitte át a lécet, akik 22 tudományág 176 részterületét fedték le. Az eljárás alapján született egy százezer kutató nevét tartalmazó lista, akiket a szerzők a világ élvonalbeli kutatóiként azonosítottak. A százezer első pillantásra soknak tűnik, de a vizsgált kutatói adatbázisnak mindössze a felső másfél százalékát fedte le, tehát valóban az élvonalat képviseli. A tanulmány négy szerzője nem magát akarta fényezni, hiszen ketten nem fértek fel a listára, egyikük az utolsó helyek egyikét kaparintotta meg, és csak John P. A. Ioannidis fogadhatja a gratulációkat az igen előkelő 52. helyével. A felső másfél százalékba sorolt kutatók között 199 Magyarországon dolgozik.
A tanulmány célja egyfajta össztudományi kiválósági rangsor létrehozása volt. A legjobbak közé bekerült néhány XIX. századi kutató is, mert műveikre jócskán hivatkoztak 1995 után. Minden publikációt figyelembe vettek, de a rájuk való hivatkozásokat csak 1995-től, mert ettől az évtől tekinthető teljesnek a hivatkozások nyilvántartása.
Az érintettek csaknem fele az Egyesült Államokban dolgozott, míg a tizedik helyezett Kína már csak alig 2,5 százalékát adta a kiváló kutatóknak. Összesen 13 ország részesedése haladta meg az egy százalékot. Más szavakkal: a fennmaradó csaknem kétszáz ország együttesen adott annyi kutatót, mint a második helyezett Egyesült Királyság. A kiemelkedő kutatók tehát közel sem oszlanak meg egyenletesen a világban. Ez várható volt, bár az arányok szélsőségessége meglepő. Az élvonalbeli kutatásnak van néhány kiemelkedő központja, de mi lehet ennek az oka? – tette fel a kérdést a tanulmányt a Magyar Tudomány havilapban feldolgozó Haller József, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, aki a magyar tudósok között az előkelőnek számító 45. helyen szerepel, ami a nemzetközi lista legjobb fél százalékába rangsorolja őt.