Bűvös mákos guba – Anyanyelvünk

Nyelvi szempontból semmi meglepő nincs abban, hogy a szavak más-más jelentésben élnek különböző tájakon és különféle korokban. Guba szavunk története is bővelkedik izgalmas – részben az ismeretlenbe vesző – változásokban és meglepő fordulatokban.

Ópusztaszer, 2013. szeptember 29. Egerben készült mákos guba a közmédia Itthon vagy! Magyarország, szeretlek! címû kétnapos programsorozatának egyik záróeseményén az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban 2013. szeptember 29-én. MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely Fotó: Kelemen Zoltán Gergely

Családomban a nagyvárosi lét modernsége ellenére is tovább él pár karácsonyi szokás, különösen a karácsonyi asztal néhány elengedhetetlen kelléke: a méz, dió, alma, a halászlé és természetesen a mákos guba. Szinte mániákusan ragaszkodom a szülőktől, nagyszülőktől, ősöktől örökölt elkészítési módhoz, ízekhez és illathoz, amelyekkel észrevétlenül kapcsolok át karácsonyüzemmódba, és amelyekkel gyerekkori családi együttlétek emléke idéződik föl bennem. Néha azon kapom magam, hogy apám gúnyos kacajával oktatom ki a mákos gubának kizárólag modern transzformá­cióit, ne adj’ isten! menzai szörnyszülöttjeit ismerő barátaimat: a kiflivel bűvészkedés valóságos szentségtörés, az eredeti guba sütőben sült, kicsi kelttészta-párnácskákból készül, és leforrázva, sok mézzel és mákkal nyakon öntve fogyasztjuk.

Nyelvi szempontból viszont semmi meglepő nincs abban, hogy a szavak más-más jelentésben élnek különböző tájakon és különféle korokban. Guba szavunk története is bővelkedik izgalmas – részben az ismeretlenbe vesző – változásokban és meglepő fordulatokban.

Régi nyelvemlékeink, szótáraink tanúsága szerint a guba kifejezés valószínűleg egy ősi ’kerek, gömbölyű’ jelentésű alapszó származéka lehet a magyar nyelvben. Ebből az alapszóból „guba” formában két elkülönült értelmű szó is kialakult: a ’gyapjas, fürtös ruha’, illetve a ’gubacs, tölgyfagubacs’ is. Ugyanezen alapszóból származó kiterjedt szócsalád tagja minden bizonnyal a gomb, gombolyag, gömb, gubacs, gubancos, gümő és a gubó is.

A „guba” történetének első fellelhető állomása 1342-ből való, amikor egy oklevélben Gubásvölgy helynevet emlegetnek. E név feltehetően a ’tölgyfagubacs’ jelentését őrzi a szónak. Az ezt követő évszázadokban írásos formában olyan sajátos tartalommal kerül elő ez a kifejezés, amelyben a közös a golyó- vagy gömbformára, illetve kerek alakú dolgokra utalás: (1525) ’buga’, (1647) ’gesztenyének szőrös burka’, (1756) ’szemhéj’, (1833) a fent említett tésztaétel, (1863) ’szemgolyó’, (1898) ’pénz’.

A nyelvjárási atlaszokban többféle jelentésben is előfordul: a ’mákfej’ vagy a ’kákabuzogány’ (mákguba, nádguba), de a ’penész’ jelölőjeként is. Ez utóbbi példa annyira kilóg a sorból, hogy érdemes kissé utánajárni. Ez a ’lepra, penész’ jelentés csak a Dél-Dunántúlon kerül elő, ez is arra utal, hogy véletlen egybeeséssel van dolgunk: ez a szó minden bizonnyal történetileg máshonnan, mégpedig a délszláv nyelvekben élő ’lepra’ jelentésű guba szóból eredeztethető.

A guba szó egyre-másra felbukkanó újabb jelentései tehát hasonlóság alapján, névátvitellel keletkezhettek. (Egyes vélemények szerint a modern kori ’pénz’ jelentés nem ezen előzményekből, hanem a guberál szóból formálódott.)

Bár a címbeli étel megnevezéseként viszonylag későn, a XIX. században kerül elő, az eledel maga már az első magyar nyelvű nyomtatott szakácskönyvben is szerepel (Szakáts mesterségnek könyvetskéje, 1695), lőnye néven: „Tsinálj peretzet, és azt eltördelvén áztasd mézes vizben, onnan kivévén, rakd tálba, és a’ mézes vizben-is tölts reá, és törött mákkal fellyül és közben hintsd-meg, és vidd az asztalra: Ha pedig ezt változtatni akarod, a Peretz helyében csinálj golyóbisokat kenyérnek való tésztából, és a’ kementzében megsütvén, hasonlóképen mézes vizbe áztasd meg, és mákozd-meg: jó étek.”

Az efféle öntött tészták tehát évszázadok óta kedveltek szerte a magyar nyelvterületen, változatos elnevezésekkel: bukta, pupa, gubó, tekercs, vaka, zuzák, doboska, bobajka. A néprajzi irodalom szerint főként böjtös ünnepeken, különösen karácsonykor (karácsony böjtjén) kerültek és kerülnek az asztalra mint a hagyomány utolsó mozaikdarabkái és a jövőbeli jobb életbe, bőségbe vetett hit szimbólumai.