A feladattal megbízott hajdani jegyzők, tanítók, lelkészek, elöljárók akkoriban sem egyforma odaadással végezték munkájukat: volt, aki lokálpatrióta szeretettel átszőtt sorait hosszú oldalakon át vetette papírra (sőt verssel, képekkel toldotta meg beadványát), és igyekezett minden helyi nevet összegyűjteni, és volt, aki rövid, elutasító mondatokkal dobta vissza a számára kellemetlen feladatot. De az is előfordult, hogy többszöri felszólításra sem küldték be a kért kérdőívet.
Az egyes települések kéziratos helynévanyaga ma többféle kiadványban: helytörténeti munkákban, az 1960-as évektől zajlott országos helynévgyűjtések megyei, járási földrajzinév-köteteiben olvasható, de egy részük (főként határainkon túlról) ma is kiadatlan. Örömteli, hogy nemrégiben megjelent a Székelyföld Pesty-féle gyűjtésének tudományos igényű kiadása, amelyből – akár az interneten is – szemezgethetünk szebbnél szebb helynevek közül: Csinód pataka, Füvenyes ponk, Lármahegy, Ördöglik, Őrkő vápája, Síró kút, Szármánytető stb. Ezekből a kiadványokból – a helynevek és névmagyarázatok feldolgozásra váró tömege mögül – az egykori névadók, névhasználók gondolkodása és a kérdőívet becsülettel kitöltő helyi tisztségviselők egyénisége is megcsillan: „és ha ezen egyszerű munkácskámmal a nagyméltóságú Magyar Akadémiának a célt bármi parányilag megközelítő adattal szolgálhatok, szerencsém legfőbbikei közé számítandom. Alsofalván, Bálint Jóseff ref. tanító”.
