1°C Ambrus 2022. december 7. 
– Ön a Vitézi Rend helyettes főkapitánya és az Amerikai Egyesült Államokban működő törzs kapitánya. Hogyan került kapcsolatba a renddel?
– Édesapám volt az érdemszerző, ő volt az első a családban, akit vitézzé avattak. Az 1930-as évek végén a rongyosgárdában harcolt a csehek ellen Kárpátalján, és mint vállalkozó támogatta a vitézeket. Én már csak mint várományos jutottam el a rendig, amely nagyon komoly archívummal rendelkezik. Ennek alapján pontosan lehet tudni, kik a leszármazottak. Általában a helyi törzskapitány kíséri figyelemmel a vitézi családtagokat, az utódokat. És amikor eljön az ideje, a fiatalember elér egy bizonyos kort, a helyi rend vezetője felkeresi, és felajánlja, hogy várományosként beléphet a rendbe. Ez velem is így történt. Ekkor már az Amerikai Egyesült Államokban éltem.
– Miután vitézzé avatták, azonnal megkapta a törzskapitányi beosztást, vagy végig kellett mennie a ranglétrán?
– Éveken át csak egyszerű tag voltam. Az USA-ban egyetlen törzs működik, ez csupán néhány száz emberből áll, ezért mindenki mindenkit ismert. Az idősebb korosztály kiöregedett, nyugállományba vonult. Korosztálycsere történt. Akkoriban mi még fiatalnak számítottunk. Előbb helyettesi pozícióba kerültem, később, amikor a volt törzskapitány nyugállományba vonult, engem javasolt utódnak, és ezt a tagság meg is szavazta. Azóta eltelt néhány évtized, hamarosan nekünk is át kell adnunk a helyünket az utánunk következő nemzedékeknek.
– A Vitézi Rend megkeresése után azonnal döntött, nem is gondolkodott a lehetőségen?
– Kivételes helyzetben voltam, hiszen sokat tudtam már a rendről, hagyományőrző volt a családom. Rögtön igent mondtam, mert ezzel kvázi leróttam a tiszteletemet az érdemszerzők előtt. Mindig úgy állok ezekhez a dolgokhoz, hogy ennyivel mi is tartozunk azoknak, akik életüket kockáztatták vagy el is veszítették a jobb jövő reményében. Azokért, akik hőstettek, áldozathozatal által váltak vitézzé.
– Kizárólag magyar származásúakat vesznek fel az amerikai törzsbe?
– Az érvényben lévő szabályzat szerint kötelező a magyar nyelv tudása. Be kell azonban vallanom, vannak olyan fiatal vitézeink, akik magyar történelmi vitézi családok leszármazottai, de nagyon törik a magyar nyelvet. Abban az esetben, ha a vitézjelölt nem beszél jól magyarul, az avatás előtt ígéretet kapunk tőle arra, mindent megtesz annak érdekében, hogy pótolja ezt a hiányt.
– Összejöveteleik milyen nyelven zajlanak?
– Magyar nyelven, de van angol nyelvű tagozatunk is, ahol mindkét nyelvet használják. Az avatások, a szertartások azonban magyar nyelvűek. Elképzelhető, hogy ez idővel meg fog változni, és kétnyelvű lesz a folyamat. Találkozóink helyszíne a Long Island-i otthonom, amely megfelelő hely. Örülök, hogy az Úristen adott ilyen lehetőséget, és megnyithattam házamat a Vitézi Rend tagsága előtt, akik értékelik is ezt. Messziről is érkeznek a rendezvényeinkre, például Kaliforniából, a nyugati partvidékről, ami többórás repülőutat jelent.
– A végzettség mennyire számít, amikor mérlegre teszik, ki lehet tag, és ki nem?
– Nem számít. Az a lényeg, hogy az illető megfeleljen a követelményeknek. Tudniillik a vitézek 98 százaléka, de lehetséges, hogy ennél többen várományosként lesznek vitézek. Ez azt jelenti, hogy a családban már van vagy volt érdemszerző. A tagságnak csupán egy-két százaléka lett saját érdem alapján vitéz. A jogszabály szerint ha valaki különlegeset tett a nemzetért, a hazáért, és megérdemli, hogy vitézzé avassák, akkor ez megtörténik. Függetlenül a végzettségétől és a származásától.
– Említette, hogy híres magyar vitézi családok leszármazottai is tagjai a Vitézi Rendnek, így az amerikai törzsnek is. Megnevezne néhányat közülük?
– A Vitézi Rend vezetését Horthy Miklós kormányzó halála előtt Sónyi Hugónak adta át.
Ő volt az utolsó vezérkari főnök a Magyar Honvédségnél. Az ő leszármazottai az USA-ban élnek. Tudni kell, hogy Sónyi Aranka, a feleség nemrég hunyt el 103 évesen. Vitézi temetést kapott, mert a Sónyi név a vitézeknek nagyon sokat jelent. De említhetném Vörösmarty Mihályt (nem azonos a költővel) is, aki sajnos már szintén elhunyt. Felesége, Pákh Éva a rokonom volt. Akikre utaltam, az a réteg, amelynek tagjait még a kormányzó úr avatta vitézzé a háború alatt vagy utána. Mindnyájan nagy tiszteletnek, megbecsülésnek örvendenek a rendben.
– Melyek az amerikai törzs fő tevékenységi körei?
– Mivel hatalmas a tagok közötti földrajzi távolság, és viszonylag kevesen vagyunk, elsősorban reprezentatív, ceremoniális a tevékenységünk. Többek között megjelenünk bizonyos rendezvényeken. Március 15-én például a New York-i Kossuth-szobrot koszorúzzuk. Ez egész Amerikára érvényes, mivel mi mindenütt ott vagyunk, és minden magyar jellegű emlékhelyet időben megkoszorúzunk. Hadisírgondozással is foglalkozunk, lehetőségeinkhez mérten hagyományőrzéssel is, ami igazán nagy szó, de gyakorlatilag azt jelenti, hogy néha eljárunk magyar iskolákba, ahol előadásokat tartunk.
A New York-i Magyar Házban, Floridában és Kaliforniában is tartunk előadásokat. Legfőbb tevékenységi körünk karitatív. Ezt Magyarország és az elcsatolt területek felé irányítjuk, anyagi támogatást biztosítunk.
– Kitüntetéseket, elismeréseket is kiosztanak. A rend Arany Érdemkeresztjét például mivel lehet kiérdemelni?
– Különlegeset kell tenni. Hiszen a mai világban a csatákat nem a harcmezőkön vívjuk karddal, hanem elsősorban az éterben. Azok kapnak tehát érdemkeresztet, akik ezt hagyományőrzéssel, katasztrófavédelmi tevékenységgel vagy karitatív munkássággal kiérdemlik. Ezeket a döntéseket általában a helyi törzskapitány hozza meg. Nincsenek erre etalonok, szubjektív döntésen alapulnak.
– Hogyan viszonyulnak a Vitézi Rendhez az amerikai hatóságok?
– A miénk civil szervezet, a hatóságokkal eddig semmiféle problémánk nem volt. Annak ellenére, hogy bennünket gyakran lefasiztáznak, tudjuk, hogy ez nem így van. Hiszen az alaptétel szerint ha valaki szélsőséges politikai alakulatnak volt a tagja, legyen ez nyilas, náci vagy kommunista párt, nem léphet be hozzánk, nem nyer felvételt. A hatóságok tudnak a létezésünkről, pontosan ismerik, mivel foglalkozunk. Én személyesen jó munkaviszonyt ápolok mindazokkal, akik valamilyen formában felveszik velünk a kapcsolatot.
– Van utánpótlás?
– Úgy tűnik, hogy igen, a Vitézi Rendnek századunkban is van létjogosultsága. Mint már említettem, korosztályváltás történt. A tagság eddig idősebb nemzedék képviselőiből állt, azokból, akik még érdemszerzők voltak, részt vettek a világháborúkban vagy az ötvenhatos szabadságharcban. Ők már kivonultak, sok közülük a hadak útjára lépett. Hála istennek, a náluknál fiatalabbak és az egészen fiatalok is lelkesek. Sokkal könnyebben be tudnak kapcsolódni a XXI. századba, mint az idősebbek, valósággal jeleskednek azokban a feladatokban, amelyeket Magyarországról kapunk a főkapitányunktól. Ezeket a megbízatásokat a fiatalokkal könnyebb elvégezni.
– A világjárvány miatt idén elmaradt a vitézavatás. Hány főt avattak volna?
– Csaknem 15 főt, ami nagy szám ahhoz képest, hogy Magyarországon ötezerre tehető a taglétszám, és körülbelül kilencven embert avattunk. Korábban volt olyan esztendő, amikor csak egy-két vitézzel gyarapodtunk. Most a belépési tendencia felfelé ível, évről évre többen vagyunk, az újak átlagéletkora 25–35 év között mozog. Ez új hullám, amelyet én nagyon támogatok. Vannak ugyan, akik gondolkodnak rajta, utánanéznek, miről is van szó. Ez így van rendjén, nem sietünk. Az is segített, hogy beiktatták a kadétprogramot, ami azt jelenti, hogy amennyiben a vitézi családokban vannak gyermekek, akkor őket is kadéttá tudjuk avatni akár hatéves korukban, így már ekkor belefolyhatnak a vitézi életbe.
– Mit üzen az itthoniaknak?
– A Vitézi Rend meghatározó hitvallása így hangzik: Isten, haza, család. Ha tartják magukat ehhez, ki lehet ellenünk?
