– Ön a Vitézi Rend helyettes főkapitánya és az Amerikai Egyesült Államokban működő törzs kapitánya. Hogyan került kapcsolatba a renddel?
– Édesapám volt az érdemszerző, ő volt az első a családban, akit vitézzé avattak. Az 1930-as évek végén a rongyosgárdában harcolt a csehek ellen Kárpátalján, és mint vállalkozó támogatta a vitézeket. Én már csak mint várományos jutottam el a rendig, amely nagyon komoly archívummal rendelkezik. Ennek alapján pontosan lehet tudni, kik a leszármazottak. Általában a helyi törzskapitány kíséri figyelemmel a vitézi családtagokat, az utódokat. És amikor eljön az ideje, a fiatalember elér egy bizonyos kort, a helyi rend vezetője felkeresi, és felajánlja, hogy várományosként beléphet a rendbe. Ez velem is így történt. Ekkor már az Amerikai Egyesült Államokban éltem.
– Miután vitézzé avatták, azonnal megkapta a törzskapitányi beosztást, vagy végig kellett mennie a ranglétrán?
– Éveken át csak egyszerű tag voltam. Az USA-ban egyetlen törzs működik, ez csupán néhány száz emberből áll, ezért mindenki mindenkit ismert. Az idősebb korosztály kiöregedett, nyugállományba vonult. Korosztálycsere történt. Akkoriban mi még fiatalnak számítottunk. Előbb helyettesi pozícióba kerültem, később, amikor a volt törzskapitány nyugállományba vonult, engem javasolt utódnak, és ezt a tagság meg is szavazta. Azóta eltelt néhány évtized, hamarosan nekünk is át kell adnunk a helyünket az utánunk következő nemzedékeknek.
– A Vitézi Rend megkeresése után azonnal döntött, nem is gondolkodott a lehetőségen?
– Kivételes helyzetben voltam, hiszen sokat tudtam már a rendről, hagyományőrző volt a családom. Rögtön igent mondtam, mert ezzel kvázi leróttam a tiszteletemet az érdemszerzők előtt. Mindig úgy állok ezekhez a dolgokhoz, hogy ennyivel mi is tartozunk azoknak, akik életüket kockáztatták vagy el is veszítették a jobb jövő reményében. Azokért, akik hőstettek, áldozathozatal által váltak vitézzé.

Jutalmazni az erényeket
Fotó: Tolnai Eta
– Kizárólag magyar származásúakat vesznek fel az amerikai törzsbe?
– Az érvényben lévő szabályzat szerint kötelező a magyar nyelv tudása. Be kell azonban vallanom, vannak olyan fiatal vitézeink, akik magyar történelmi vitézi családok leszármazottai, de nagyon törik a magyar nyelvet. Abban az esetben, ha a vitézjelölt nem beszél jól magyarul, az avatás előtt ígéretet kapunk tőle arra, mindent megtesz annak érdekében, hogy pótolja ezt a hiányt.