Lappangó import

A koronavírus-fertőzés terjedésének visszakövetésében és a fejlesztés alatt álló vakcinák hatékonyságának előrejelzésében is segíthet a szegedi, pécsi, debreceni és budapesti kutatóintézetek és klinikák közös kutatási programja.

Budapest, 2020. december 9. Védőfelszerelést viselő orvos a koronavírussal fertőzött betegek fogadására kialakított intenzív osztályon a Szent László Kórházban 2020. december 8-án. MTI/Balogh Zoltán Fotó: Balogh Zoltán

Amióta 2019 decemberében kitört a koronavírus-járvány, világszerte rendkívüli ütemben nő a fertőzöttek száma. December közepén az érintettek száma meghaladta a hetvenmilliót, és 1,6 millió a haláleset a fertőzés szövődményei miatt. Összehasonlításként: a védőoltással megelőzhető szezonális influenzavírus-fertőzéssel összefüggő éves halálozást világviszonylatban 650 ezer körülire becsülik, a 2009-ben világjárványt okozó H1N1 influenzavírus első éves halálozási száma sem haladta meg a 400 ezret. Azaz sokkal súlyosabb járvánnyal állunk szemben, mint a közelmúltban, ráadásul a végét sem látjuk, csak reméljük, hogy a vakcinák véget vetnek a kórokozó tombolásának.

Fotó: MTI/Balogh Zoltán

A hazánkban terjedő koronavírus-változatok genetikai elemzése a Szegedi Biológiai Kutatóközpont vezetésével, a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumával együttműködésben, több klinikai diagnosztikai laboratórium bevonásával zajlik. A kutatócsoport eddig mintegy 270 hazai vírusváltozatot térképezett fel: a tavaszi járványhullám során 85, míg az őszi, második hullámban 188 koronavírus-mintát elemeztek. A tavaszi mintákból az derült ki, hogy a behurcolt fertőzések számos, egymástól független behozatalból származnak. A vírusimport jellemzően február végén és március első felében történhetett – abban az időszakban, amikor az első fertőzések felütötték a fejüket Nyugat-Európában. Ez a megállapítás egyben azt igazolja, hogy hibás az a népvélekedés, mely szerint a vírus már korábban is terjedt volna hazánkban. Március előtt lényegében nem volt igazolt hazai terjedés, ami egybecseng más járványügyi adatokkal. Szinte bizonyos, hogy ha előfordultak is szórványos esetek, ezek nem terjedtek szét a tavaszi hullám során. A márciusban hazánkban terjedő vírusváltozatok egyébként megegyeztek az az idő tájt Európa más országaiban is széles körben terjedő változatokkal. Mivel ezeket leghamarabb Olaszországban figyelték meg, ezért mondhatjuk, hogy hazánkban is az Olaszországból kiinduló változatok terjedtek.

Fotó: MTI/Balogh Zoltán

A július elejétől augusztus közepéig fokozatosan csökkenő, majd ismét emelkedő napi esetszámok azt jelzik, hogy az újabb hullám nyár közepén kezdődött. A második járványhullám azonban nem a tavaszi időszakban kialakult és hazánkban lappangva terjedő fertőzési láncok folytatásaként jött létre. Ellenkezőleg: a határ megnyitását követően, a nyár közepén újbóli behurcolások történtek az országba. Összhangban a nyilvánosságra hozott epidemiológiai adatokkal, júliusban és augusztus elején nagy volt az új esetek között a külföldről ­– azaz feltehetően a hazatérő nyaralók által – behurcolt fertőzések aránya. Egyértelmű, hogy amíg a hatékony korlátozások következtében a tavaszi első fertőzéshullám lokális maradt, ősszel már országos kiterjedésű láncolat is létrejött, ami megerősíti a belföldi széthurcolás szerepét, és alátámasztja, hogy a járványügyi korlátozások kulcsfontosságúak a fertőzés terjedésének megakadályozásában, illetve lassításában. A Magyarországon jelenleg terjedő vírusváltozatok alapvetően megegyeznek az Európában terjedő vírusváltozatokkal.

Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Az eddigi tapasztalatok szerint a koronavírus-mutációk döntő többségének nincs hatása a vírus biológiai viselkedésére. Ennek ellenére időnként bekövetkeznek olyan változások, amelyek befolyásolják a vírus fertőzőképességét vagy szervezetbeli viselkedését, ezért fontos, hogy detektálni tudják ezek felbukkanását, és nyomon kövessék a terjedésüket. A szakemberek azzal nyugtatnak, hogy a koronavírus genetikai állománya ugyan folyamatosan változik, de ez a változás viszonylag lassú folyamat más vírusok – például az influenzavírus – genetikai módosulásaihoz képest. Ennek köszönhetően az oltások fejlesztését nem fenyegeti veszély, de a jövőbeli járványügyi eseményekre való felkészülésben lényeges szerepe van az új vírusváltozatok követésének.

Fotó: MTI/Balogh Zoltán