A történelem két legismertebb járványa a pestis XIV. századtól dúló második hulláma – a korabeli Európa lakosságának harminc–hatvan százaléka vesztette életét –, illetve az első világháború végén pusztító spanyolnátha. Utóbbinak 21–50 millió áldozata lehetett. A hihetetlen ütemben fejlődő tudománynak köszönhetően ma már védőoltások sora óvja az embert a különböző kórságoktól. Az Egészségügyi Világszervezet szerint évi hárommillió embert menthetnek meg a védőoltások.
Az elsőt – a fekete himlő ellen – Edward Jenner angol orvos dolgozta ki. Jennert elgondolkodtatta egy fejőnő esete, aki úgy vélekedett, azért nem kapja el a gyilkos fekete himlőt, mivel korábban már megfertőződött az enyhébb tüneteket okozó tehénhimlővel. Jenner elhatározta, hogy teszteli e hipotézist, és kísérletként 1796-ban kertészének szellemi fogyatékos kisfiát tehénvírussal fertőzte meg, majd később ugyanezt tette a halálos változattal. A fiú túlélte a tesztet. A sebészorvos ezt követően magán próbálta ki az eljárást, és ő is megúszta. Rájött, hogy gyengébb kórokozóval védetté tehetjük a szervezetet a virulensebbel szemben. A tehénhimlőn alapuló technikának köszönhetően 1977-re a feketehimlő-vírus eltűnt a Földről.
A tudományág történetének másik nagy alakja, a francia vegyész Louis Pasteur nevezte el az oltási mechanizmust Jenner előtt tisztelegve vakcinációnak (a latin vacca szó tehenet jelent). Az 1880-as évek elején ő dolgozta ki a lépfene és a baromfikolera elleni védőoltást, ezután kezdett az emberre kivétel nélkül halálos, rettegett veszettséggel foglalkozni – és Jenneréhez hasonló hihetetlen történet lett a vége.
A veszettséggel való kísérletei közben 1885 nyarán rémült elzászi szülők állítottak be hozzá gyermekükkel, a kilencéves Joseph Meisterrel, s könyörögtek, hogy oltsa be a veszett kutya harapta fiút. Pasteurnek súlyos döntést kellett hoznia. Az oltóanyag hatásosságának pontos ismeretéhez további tesztekre volt szükség, ellenben tudta: a tétovázás a fiú életébe kerül. Szakmai hírnevét kockára téve beoltotta Joseph Meistert, aki felépült. A francia tudós élete végéig 350 veszett kutya marta embert gyógyított meg. Sikereit támogatók sora ismerte el. A tőlük kapott pénzből megalapíthatta a védőoltások kutatásáért is sokat tevő Pasteur Intézetet. (Itt dolgozott 1940-ben bekövetkezett haláláig – öngyilkos lett – gondnokként Joseph Meister is.) Pasteur követői olyan betegségekre dolgoztak ki oltóanyagot, mint a tetanusz (1890-ben), a tuberkulózis (1921-ben), a torokgyík (1923-ban), a szamárköhögés (1925-ben). A vírusos mumpsz, a rubeola, a kanyaró és a hepatitis B megelőzése a XX. század második felében sikerült.