Zene szól a könyvkupacok felől: a Műpa Home ingyenes online kínálatának dallamai. Könyveim két sorban és egymás hegyén-hátán szinte már lefolynak a polcról, az összeszedettséget segítendő szelektálok közülük. Ami kint, az van bent is. Válogatás közben megakad a szemem Freund Tamás lapszéli ajánlásán: „Agykutatóként azt kívánom hazám polgárainak, hogy az agyunkat egyre jobban lefoglaló külső információáradat ellenére képesek legyünk odafigyelni a lélek hangjára, több ezer éves hagyományainkat hordozó belső világunkra. Csak így állíthatjuk alkotóképességünket, vágyainkat, az együttműködő szellem erejét közös felemelkedésünk szolgálatába.” Az ajánlás csapatversenyen jeleskedő tanulóknak szól, de talán minket, felnőtteket is eligazít. A lélek hangjait felerősíti a zene, és azt remélem, hogy a rendszerezésben is segít. Egyben látni az otthoni könyvtárat hasonló felfedezés, mint betekinteni egy-egy alkotó műhelyébe. A Műpa Digitális Irodalom oldala alkalmat ad erre, bőséggel válogathatunk a havonta jelentkező kortárs irodalmi estek gyűjteményéből.
Meghallgatni, újrahallgatni egyaránt érdemes, miként kapcsolódik a vajdasági Tolnai Ottó világához Lajkó Félix virtuóz zenéje. Kertész Imre nem sokkal a halála előtt páholyból követte a pályatársak és a barátok értelmezéseit, Jánossy Lajos ellenben olyan kedélyesen beszélget Cserna-Szabó Andrással a nagy Sömmiről, mintha csak a vacsoraasztalnál borozgatnának. Buda Ferenc viszont nem adja könnyen magát. Szóba kerül ugyan három verse a felvételen mint bűnjel, amelyek miatt ötvenhat után bebörtönözték, a költői életút is kirajzolódik, de mindennél beszédesebbek a művek, mert azokban az anyanyelv legmélyebb rétegei kerülnek felszínre. Arany János a hun–magyar mondakör történeteiben vélte megtalálni az elveszett magyar hőseposz darabjait, a 85. életévében lévő Buda Ferenc a magyar népmesekincs legősibb rétegeiben keresgél hasonló célból. A Fehérlófia mondatja ki vele: nagy céljainkért keményen meg kell küzdenünk, s ha nincs más kiút, oda kell áldoznunk valamennyit önmagunkból is.