A megfőtt béka esetét a koronavírusban elhunyt Szőcs Géza elevenítette fel pár éve a Műpa közönségének. Az élőlények alkalmazkodásának kedvelt metaforáját a romániai magyarság helyzetére alkalmazta a költő: a fokonként felmelegített vízben ugyanis a béka nem érzékeli a veszélyt, de ha egyszerre bevetik a forrásban lévő vízbe, akkor őrült módon kapálózni kezd. Szőcs Géza is akkor érezte át a rendszerváltozás előtti romániai világ minden szörnyűségét, amikor Herder-ösztöndíjasként eltöltött egy évet Bécsben. Rögtön lett összehasonlítási alapja. Visszatérése pillanatában mentális és pszichés oxigénhiány vett erőt rajta, úgy érezte, valamit tennie kell. Így született meg az Ellenpontok című, magyar nyelvű szamizdat folyóirat. A román államvédelmi hatóság többször is letartóztatta és bántalmazta a költőt, pár éve aztán kiderült, hogy Szőcs Géza apja is a Securitate ügynöke volt, jelentett is róla. Mit lehet erre mondani?
Fotó: MTI/Sóki Tamás
Az újságíró, kritikus apa, Szőcs István nem mondott semmit. Sem közben, sem utána, a rendszerváltást követően nem volt hajlandó beszélni erről. Végül édesanyja sejtéseiből rakosgatta össze Szőcs Géza, hogyan gyűlt fel ellenzéki apjában a keserű felismerés: akikről soha nem hitte volna, azok jelentettek róla is. Barátok, pályatársak, szomszédok és rokonok. Ekkor feltört belőle a dac: tekintsük ezt kollektív társasjátéknak, innentől mindenki jelent mindenkiről. Az édesanya, Márton Ráchel műfordító így mesélte. Szőcs Géza meg elolvasta a rendszer által sakkban tartott apa róla szóló jelentéseit. Utóbb már csak rezignáltan legyintett rájuk: azok közt ártó, leleplező, kártékony nem volt. És remélte, hogy apja másoknak sem ártott.
(Műpa Digitális Irodalom, a havonta jelentkező kortárs irodalmi estek gyűjteménye)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!