Hányszor ébredtem már rá, hogy bár van egy nyelv, az anyanyelv, amelyen viszonylag jól értek-beszélek – és persze van még jó néhány, amelyen valamennyire –, tehát össze tudnám rakni a jelentéseket vagy legalább a szándékokat, de mégsem megy.
Először úgy tízévesen döbbentem rá, amikor a szomszéd kislány eldicsekedett nekem, hogy ő már tudja, mit jelent ez a szó: disztingvált. Legutoljára a napokban, amikor a rádióban azt hallottam (egyébként mindig pénzügyesektől), hogy prudenciális.
Családi házban nőttem fel, s ha látogatóba bérházba, társasházba mentünk, nem tudtam, hogy mit jelent az alkóv (kis, ablaktalan hálószoba), a manzárd (tetőtéri lakás, szoba), és máig gondot okoz, mert valóságismeretem hiányos, hogy milyen a penthouse lakás. A lichthof, azaz a világítóudvar nemcsak nekem okozhatott gondot, mert sokan máig lifthófnak, likthófnak nevezik, s úgy sem „világosabb”.

Kisiskolás koromban áldott emlékezetű magyartanárnőnk a munkáskerület általános iskolájában egy biennáléról beszélt. Senki sem értette. De legalább örökre megmaradt, hogy akkor, ott ilyenről is szó eshetett. A munkáskerület gimnáziumában pedig az ankét került szóba. A mellettem ülő legjobb barátom rávágta: „Oankét pofont kapsz.” Kiskoromban orvoshoz kerülve ezt hallottam: „Akkor most fölvesszük az anamnézist.” Mellettem volt édesapám, aki latintanár volt addig, ameddig szükség volt ilyesmire, s megkérdeztem tőle. Kórelőzmény, fordította halkan magyarra az orvost, megtudakolják, hogy milyen betegségeid voltak.
Gyermekkoromban a ruhaosztály – nyelvi okból – kissé kellemetlen hely volt számomra. De édesanyám irányított és döntött. Ám a mai napig bajban vagyok olyan szavakkal, mint az anorák, blézer, mandzsetta. Máig meg tudnának szorongatni a kardigán, szvetter, pulóver, frakk, szmoking megkülönböztetésével, még inkább a ruhaanyagok nevével (krepp, piké, viszkóz, latex, vatelin). Bajban vagyok a színekkel, mondhatni szemantikai színvak vagyok: merthogy például nem tudom, hogy milyen szín a bézs.
Gyermekkoromban csak kifli és zsömle volt, ezért később értetlenül álltam a pékségben a bagett előtt. Nem is csodálkoztam, amikor egy eladótól azt hallottam, hogy valaki kerek kiflinek nevezi.