Versenyfutás a halállal

A módszeres felderítés során az egész magyar nyelvterületről kerültek elő szövegek csakúgy, mint a nemzetiségek hagyományából.

Hegyet hágék,

Lőtőt lépék

Kő káplonicskát láték,

Bellől aranyas

Küel irgalmas

Szent Világ Urjézus Krisztus benne lakik vala.

Aran hajával leeresztvel,

Aran könyveivel kicsordulval,

És aran szekállával kitépvel.

Eljőve Szent Világ Úristen és megkérdeztén:

Mié’t ülsz itt Szent Világ Urjézus Krisztus

Aran hajadval leeresztvel,

Aran könyveidvel kicsordulval,

És aran szekálladval kitépvel?

Azé ülök itt Szent Világ Úristen

Várom a harangokat megkonduljanak,

A bűnösök ide folyamoggyanak,

Bűnbánatot tarcsanak,

Szent asztalomról táplálkoggyanak,

Hogy örök életet éljenek.

Aki eztet elmongya eszte lefektibe,

Reggel felkeltibe,

Testye beteg

Lelke készül,

Boldog mennyország ajtaja nyitul, áment.

(Szárász [Tolna megye] 1970. január 20.)

*

Juhász Ferenc a költő rajongó meglátását tolmácsolja: „Én népköltészetünk legfénylőbb rétegéhez hasonlónak mondom ezeket az imákat, amikben a nép élt, s amik a századokon át népünkben éltek titokban. Szépségük és erejük nemcsak tartalmaikban vannak, de nyelvükben is, mert hallván őket, oly erővel ráz meg szépen beszélt nyelvének gyönyörűsége, bátorsága, tisztasága és látomásossága, hogy költő szívemben ámuldozva és szégyenkezve csak édesdeden mosolyogni és könnyezni tudok.”

Az összegyűjtött anyagról Csoóri Sándor így ír: „Ritkán bukkanhat gyűjtő és kutató olyan mélységesen mély és gazdag lelőhelyre mint amilyenre Erdélyi Zsuzsa bukkant. Alig múlt esztendeje, (1972) hogy hangfelvevő gépje egy Somogy megyei faluban különös, furcsa, aranyban s vérben térdeplő imádságszöveget rögzített: egy népi eredetű, apokrif imát, s azóta már – amint hallom, olvasom – négy-sőt ezerre is megszaporodott a hasonló szövegek száma. Munkája nyomán egy nem létezőnek, illetve elveszettnek hitt lánc szemei kerültek elő az idő több százados rétegei alól. A korai magyar középkorral s folytatásaként a rákövetkező századokkal kerülhetünk megejtő közelségbe.”

[…] Gyűjtő feladatunkban serkentsen bennünket Erdélyi Zsuzsa féltő aggódása: „Már az első hónapok gyűjtési gazdagsága nyomasztó felismeréssel járt. Világossá vált, hogy ennek az országos elterjedésű hagyománynak összeszedésére egymagam nem leszek elég.” – Továbbá: „Végleg lezárni a gyűjtést nem lehet, és tudománytalan volna. Mind saját tapasztalatunk, mind az érkező levelek mellékletei csak alátámasztják Tálasi István szentenciaszerű véleményét: Addig kell gyűjteni, míg az anyag adja magát. E kijelentésre azért került sor, mert a forrásértékű szövegek kiadását sürgető szaktudósok már 1971 tavaszán kérték a gyűjtés megszakítását, éppen a már meglevők feldolgozása, közlése érdekében. Az addigi gyűjtési hajrában, mely valójában az öregekért való versenyfutás volt a halállal, ezt elképzelhetetlennek tartottam, s joggal, mert az azóta meghallgatottak közül – sajnos – többen meghaltak. Az anyag szempontjából pótolhatatlan veszteség lenne, ha esetleg hosszabban tartó íróasztalmunka miatt nem leltem volna rájuk.”

A néprajzos hivatástudata legyen figyelmeztető jel valamennyiünk számára. Hiszen nekünk nemcsak hivatástudatból, hanem hitbeli meggyőződésből kellene végeznünk azt a munkát, amit mások végeznek helyettünk.

(Theologiai Szemle, 1977/1-2.)

*

Hegyet hágék, lőtőt lépék: a könyv címe akár szimbóluma is lehet dr. Erdélyi Zsuzsanna munkájának. 1968 decemberé­ben hallott először archaikus népi imádságot egy 98 éves somogyi parasztasszonytól, s azóta Erdélyi Zsuzsanna egy perc pihenőt sem tartott a hegy meghódításában. Az első kis dombocska új ismeretek hegyvonulatává terebélyesedett. Mintegy húszezer szövegfelvétel, szinte valamennyi egyházilag el nem ismert, a népi gyakorlatból előbányászott szöveg. A forma, az archaikus ritmus gyakran nagyon közel áll a legrégibb ismert magyar nyelvű költeményhez, a XIII. századi Ómagyar Mária-siralomhoz. Erdélyi Zsuzsanna egy addig a maga jelentőségében fel nem ismert folklórműfajt tárt fel, amelynek gyökerei 700 évre, olykor bizonyára még hosszabb időre nyúlhatnak vissza.

A módszeres felderítés során az egész magyar nyelvterületről kerültek elő szövegek csakúgy, mint a magyarországi nemzetiségek hagyományából; katolikusok, reformátusok, evangélikusok köréből egyaránt. Maga a műfaj Európa-szerte ismert, alapmotívumai a krisztusi halál, Mária anyai siralma és az úgynevezett compassio. Magyarországon szinte ismeretlenül, csak szájhagyományban élt és terjedt, mígnem rövid 15 évvel ezelőtt Erdélyi Zsuzsanna megérezte jelentőségét, s következetes és önfeláldozó munkával összegyűjtötte azután a magyar és egyben az európai kultúra e becses örökségét.

(Ethnographia, 1984)

Az idézetek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár

Száz éve, 1921. január 10-én született Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós