A néprajzos hivatástudata legyen figyelmeztető jel valamennyiünk számára. Hiszen nekünk nemcsak hivatástudatból, hanem hitbeli meggyőződésből kellene végeznünk azt a munkát, amit mások végeznek helyettünk.
(Theologiai Szemle, 1977/1-2.)
*
Hegyet hágék, lőtőt lépék: a könyv címe akár szimbóluma is lehet dr. Erdélyi Zsuzsanna munkájának. 1968 decemberében hallott először archaikus népi imádságot egy 98 éves somogyi parasztasszonytól, s azóta Erdélyi Zsuzsanna egy perc pihenőt sem tartott a hegy meghódításában. Az első kis dombocska új ismeretek hegyvonulatává terebélyesedett. Mintegy húszezer szövegfelvétel, szinte valamennyi egyházilag el nem ismert, a népi gyakorlatból előbányászott szöveg. A forma, az archaikus ritmus gyakran nagyon közel áll a legrégibb ismert magyar nyelvű költeményhez, a XIII. századi Ómagyar Mária-siralomhoz. Erdélyi Zsuzsanna egy addig a maga jelentőségében fel nem ismert folklórműfajt tárt fel, amelynek gyökerei 700 évre, olykor bizonyára még hosszabb időre nyúlhatnak vissza.
A módszeres felderítés során az egész magyar nyelvterületről kerültek elő szövegek csakúgy, mint a magyarországi nemzetiségek hagyományából; katolikusok, reformátusok, evangélikusok köréből egyaránt. Maga a műfaj Európa-szerte ismert, alapmotívumai a krisztusi halál, Mária anyai siralma és az úgynevezett compassio. Magyarországon szinte ismeretlenül, csak szájhagyományban élt és terjedt, mígnem rövid 15 évvel ezelőtt Erdélyi Zsuzsanna megérezte jelentőségét, s következetes és önfeláldozó munkával összegyűjtötte azután a magyar és egyben az európai kultúra e becses örökségét.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!