Feszl Ágoston és Frigyes „német anyanyelvű pesti patrícius családban született”, a 14 gyermek közül Ágoston (1813-1891) az első, Frigyes az ötödik volt (1821-1884). Ükapjuk és dédapjuk a hajós mesterséget űzte, nagyapjuk és apjuk kőfaragó volt. Ágoston Pest város tiszteletbeli jegyzője, másik két testvérük kőfaragó lett, és három fiú fordult az építészi pálya felé. Közülük csak Frigyes vált valóban jeles építésszé. […] Feszl Frigyes „családi örökség révén kőbánya és téglagyár birtokába jutott Kőbányán, ami a továbbiakban anyagi függetlenséget biztosított számára, és lehetővé tette, […] hogy Budapest legnagyobb adófizetőinek sorába emelkedjen.” Feszl egyre inkább kőbányai lakossá vált, és igen sok munkát vállalt itt, kőbányájánál építette fel műtermét is. Róna József szobrászművész visszaemlékezéseiben így idézte fel egy 1878-ban tett látogatását: „Kőbányán, künn a mezőkön egy elhagyott, giz-gazos területen volt Feszl bányája. Elül egy félemeletes ház állott, nagy ablakokkal. Az egyik ablak különösen nagy volt, nyilván műterem ablaka lehetett”. Élete utolsó nagy munkája is – a kőbányai Szent László-templom tervezése – ide kötődik. 1884-ben a „kőbányai házból induló temetési menet élén téglagyárának munkásai haladtak fekete lobogóval, s amerre a menet elhaladt, a munkásházak ablakaiban gyertyák égtek.”
Karácsony a pokol közepén
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész ember maradt a pokol közepén is.