Gyula diák, a diktatúrák áldozata – Magyar tükör

Somogyvári Gyulát magyarsága miatt üldözték a nácik és üldözték a bolsevisták.

Budapest, 2014. április 5. Látogatók, turisták sétálnak a Várkert Bazár Ybl Miklós által tervezett, elsõ ütemben felújított épülete elõtt az Ybl Miklós téren. A Várkert Bazár kiemelt mûemlék, a világörökség része. MTVA/Bizományosi: Róka László *************************** Kedves Felhasználó! Az Ön által most kiválasztott fénykép nem képezi az MTI fotókiadásának, valamint az MTVA fotóarchívumának szerves részét. A kép tartalmáért és a szövegért a fotó készítõje vállalja a felelõsséget. Fotó: Róka László

Életösztöne azonban hihetetlenül erős, túléli Sztálint is. Szabadul. Megkérdezik, hová akar települni, s ő Nyugat-Németországot választja. Közben az egyik átmeneti táborban életre szóló találkozása lesz: megismeri az őt ápoló, szintén tíz évre ítélt orvostanhallgató rabot, a szegedi Léber Ferencet. Münchenbe már együtt jutnak el és írják meg első híradásukat. Negyvennégy év után lépett magyar földre.

Unokái már megtalálták helyüket: dolgoznak becsülettel. „Gyula diák” haláláról, annak körülményeiről azonban ők sem tudnak.

Híreket hallani, hogy Somogyvári Virágzik a mandulafa című könyve megjelenik. De ez persze egyelőre csak mendemonda.

(Reform, 1989. szeptember 29.)

*

A közelmúltban egy olvasói levél – túlzásnak tartva és nosztalgiának minősítve – kifogásolta, hogy az Új Magyarország megemlékezett Somogyvári Gyula újratemetéséről. Nekem más a véleményem, mert nagyon méltánytalannak tartom az olyan ítéletet, amely még a megemlékezést is megtagadja tőle.

Somogyvári Gyulát magyarsága miatt üldözték a nácik és üldözték a bolsevisták. Ez utóbbiak a halálba üldözték, és a végtisztességet sem kapta meg. Tragédiája igazi magyar mártírsors.

Művei irodalmi értékéről lehet vitatkozni, annyi azonban – úgy gondolom – vita nélkül megállapítható, hogy többet ér, mint a könyvpiacunkat manapság elárasztó kultúrszemét. Ez rombol, az ő munkái építettek. Gyűlölködésnek nyoma sincs az írásaiban. Szellemiségének összetevői: Isten-, haza-, és emberszeretet, becsületesség és tiszta erkölcs – napjainkban sajnos, sokak által tagadott, sőt gúnyolt, ám követésre egyedül méltó emberi alapértékek. Jelentőségük nem süllyeszthető a nosztalgiá­zás szintjére!

Költői hasonlattal élve: ha valaki az ő regényeit olvassa, nem szárnyal irodalmi magas­ságokban, de nem is dagonyázik kultúrpocsolyában, hanem virágos réten Gyula diák regős­énekét hallgatja meggyötört magyarságunkról és meggyötört emberségünkről. Nem kötelező olvasmány, de akinek van füle és szíve erre az énekre, az hallgassa.

Ami viszont kötelező: meg kell adni a végtisztességet az embernek, a magyarnak! Nem a megemlékezés a túlzás, hanem az ellene való tiltakozás.

(Új Magyarország, 1992. május 22.)

Az idézetek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár

1953. február 12-én, az ÁVO őrizetében, máig ismeretlen körülmények között halt meg Somogyváry Gyula író, országgyűlési képviselő.